|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 19:25:03, szombat
|
| |
| |
A tanítónő
...Alvó pusztákon csillaggal beszél.
Befújja névtelen nyomát a szél.
Egy eltűnt otthon fénye rávilágol.
Nézi magánya ködös ablakából.
...Kőfal mentén kis kert jutott neki,
Azt álmaival teleülteti.
Künn, a tömegben oly suhanva jár.
Mint esti felhők közt szálló madár,
Csak énekét zsongatja még az erdő.
...Éj lett, mire az iskolából eljő.
Szemében távol hajnal fénye ébredez...
A tanítónő életútja ez.
...Kopott, festett kis iskoláspadok...
Gyerekszemek... nevető csillagok...
Színes képekkel... hófehér szoba.
...Nesztelen évek eltűnő sora...
Az ábécé - apró gyerekimák...
A kertben nefelejcs és pár virág.
Harmatban járó, csizmás kis sereg.
...Aztán az ősz... szélűzött fellegek -
Aztán - szomorún éjfélt ver az óra,
Készülni kell végső vakációra,
Titkos betűkkel van az éj tele...
...S eltelt a tanítónő élete.
De közbe - szívét ezer kis darabba
Kicsi népnek szerteosztogatta.
Fehér bölcsőre sohase hajolt,
S lelkével mindnek édesanyja volt.
Mint lomb borult a tavaszi seregre;
Sok éhes kéz gyümölcsét mind leszedte,
Szegényre törve is ölelte őket,
Az ő pazarló életéből nőttek...
Ő tudja jól, viszi a dalos tábor
Szétosztott lelkét üres iskolából,
...Királynő volt, a gyöngyét pazarolta...
...Így volt valahol megírva a sorsa...
De lelke - lásd - mint bujdosó sugár,
Mint titkos jóság, szívről szívre jár.
Az ő lelkével gyújtanak tüzet.
...Mint szelíd árnyék, él, jár, áld, vezet.
Meleg szobákban az ő szíve ég.
...És hallasz olykor valami zenét,
Mely úgy zsong föl, mint tiszta édes emlék,
Mintha elhervadt rétek énekelnék,
Lehullt virágok lágy illata lep meg
S a szíved újra víg, jó, újra gyermek,
Kitár előtted sok-sok drága titkot,
Aki az első betűre tanított,
S ő szól tovább a könnybe, hitbe, dalba, -
...Ez az ő sorsa, élete, jutalma...
Muraközy Gyula
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 19:03:54, szombat
|
| |
| |
Erdélyi történet
... Az utolsó honvéd tört szemét lezárta...
Maradt csöndben, árván fehér kúriája.
Hol az ősi birtok határrá lesz éppen,
Sírt ástak a földjén egy vén hárs tövében,
Ahogy ő kívánta.
Oláh prefektus lett a vén ház lakója.
...Sápadtan virraszt fenn sok hónapok óta,
Holdfényes szobákon mintha lélek járna;
Holdvilágos éjjel, amit zúg a hársfa:
Sírból szálló nóta...
Rendeli: "A kertben van egy halott honvéd,
Reggel, ti oláhok ássátok ki onnét!
Nincs nyugta a földnek, míg itt ül a csontja..."
...S hajnalra rátört az egy csöndes halottra
Sűrű nagy csoport nép.
De ahogy az ásó a csontokig ér el,
Rémült babonás nép riadtan fut széjjel.
"Uram, a vén hársfa vigyáz a halottra,
Nem engedi többé... A testét befonta
Ezer gyökerével..."
"- Ezer gyökerével át, meg átölelte,
A vén honvéd itt él mindenütt a kertbe,
A lombba, virágba, a szélbe, a porba,
Uram, itt lesz mindég: odalenn a csontja,
Idefönn a lelke..."
Muraközy Gyula |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 18:15:37, szombat
|
| |
| |
A helyes tanítás miatt érzett büszkeség
A morális büszkeséggel közeli rokonságban áll a ,,doktrinális büszkeség", vagyis az a feltételezés, miszerint minden úgy van és úgy helyes, ahogy mi hisszük, míg aki teológiai kérdésekben másként vélekedik, az nálunk alacsonyabb rendű. Mindenkit veszélyeztet a büszkeségnek ez a formája, akit bármilyen szinten is foglalkoztat a helyes tanítás kérdése. Nem számít, hogy arminiánusok vagyunk-e vagy kálvinisták, hogy a diszpenszacionalista/üdvkorszakos vagy a szövetségi teológia mellett tesszük-e le a voksunkat, vagy esetleg különböző teológiák elegyét tartjuk elfogadhatónak; mind hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nálunk a teljes igazság, és némi megvetéssel tekinteni a tőlünk eltérő nézeteket vallókra. S hogy teljes legyen az érintettek palettája, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik szerint nem is fontosak a doktrínák, és elítélik azokat, akik szerint igen. Más szóval: a büszkeség ezen formája a saját meggyőződésünk miatt érzett büszkeséget jelenti - bármi legyen is az -, valamint a másként gondolkodók lenézését.
A büszkeségnek erről a formájáról beszélt Pál az 1Kor 8-ban, amikor a bálványáldozati hús fogyasztásával kapcsolatban alakult ki vita. A korinthusi keresztyének egy csoportja úgy vélekedett, hogy ez a gyakorlat a keresztyén szabadság körébe esik. Pál nem vitatta az álláspontjukat, azért viszont megfeddte őket, hogy felfuvalkodtak miatta. Így írt nekik: ,,Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete; az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít." (1Kor 8,1) Pál egyetértett az ,,ismeretükkel" - vagyis a bálványáldozati hús fogyasztásával kapcsolatos tantételükkel -, ám mivel az ismeret miatt felfuvalkodtak, doktrinális büszkeséggel vádolta őket.
Ha az olvasó akár a kálvinizmusa, akár az arminianizmusa, a diszpenszacionalizmusa, a végidőkkel kapcsolatos nézetei vagy a tantételek általános megvetése miatt felsőbbrendűnek érzi magát azoknál, akik másként vélekednek, akkor vélhetően a doktrinális büszkeség bűnébe esett. Nem azt mondom, hogy ne kellene kutatnunk a Biblia igazságait és meggyőződésre jutnunk azzal kapcsolatban, hogy mit is tanít az Ige egy-egy kérdést illetően, ha nem azt, hogy mindig alázatosan foglaljunk állást, és tartsuk szem előtt, hogy sok istenfélő és a teológiában is járatos hívő tőlünk eltérő nézeteket vall.
Egy alkalommal felkértek, hogy véleményezzek egy könyvet, amely olyan rendszerben képzeli el a megszentelődés folyamatát, amivel a legkevésbé sem értek egyet. Levelemben a következőket írtam: ,,Hadd hangsúlyozzam, csak arról beszélhetek, hogy én mivel ne értek egyet, nem pedig arról, hogy miben téved a szerző. Meglehet, a mennyben kiderül majd, hogy valójában én tévedtem."
Azt jelentené ez, hogy meginogtam volna a korábbi meggyőződésemben? A legkevésbé sem. Éppen ellenkezőleg: a szóban forgó könyv csak még inkább megerősített a teológiai nézetem felől. Arról volt csupán szó, hogy alázatosan akartam képviselni az álláspontomat, és ugyanolyan tiszteletet kívántam tanúsítani a szerző iránt, amilyen tisztelettel azokhoz fordulnék, akikkel egyformán látjuk a megszentelődés kérdését. (Tudom, mivel magammal példálózok, úgy tűnhet, mintha ,,büszke lennék az alázatosságomra". Bízom benne, hogy nem így van, bár velem is előfordult már, hogy nem viszonyultam elég nagylelkűen és tisztelettudóan azokhoz, akikkel nem értettem egyet.)
Az itt leírtakkal mindössze fel szeretném hívni a figyelmet a doktrinális, azaz a helyes tanítással kapcsolatos büszkeség veszélyére és arra biztatni mindenkit, hogy imádságos lelkülettel mérlegelje, nem szerepel-e nála is az ,,elfogadható" bűnök lajstromában. Ha lát rá bármi esélyt, javaslom megtanulásra és átimádkozásra az ismeret miatti felfuvalkodásról szóló igeverset az 1Kor 8,1-ben.
Ezek után érdemes még pontosabban körülhatárolnia, hogy mely területe(ke)t érinti a doktrinális büszkeség, majd Isten segítségét kérnie ahhoz, hogy őszinte alázatossággal tudjon ragaszkodni a meggyőződéséhez.
Jerry Bridges |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 17:09:47, szombat
|
| |
| |
Ittlétem álom
A tér és idő csak keret,
ami lényeg, az titok:
maga Isten a szeretet!
Rám hajol, betakar lágyan,
de a lelkem is Benne él:
futok, de nem inog lábam.
Éltet, táplál a levegő
és visz bizton egyre feljebb;
ittlétem: álom, lebegő!
Venyercsán László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 16:57:05, szombat
|
| |
| |
Csendjébe von
Darabokra tört: idő, óra, perc -
a horizontnál távolabb vetett...
Időfeletti az, ami örök
és már nem látok földet, csak eget.
Itt jelzés sincs már, csak sejtelem,
hallgatnak mélyen a csillagok;
de távolról felém egy madár száll,
és csendjébe von a végtelen!
Venyercsán László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 16:53:54, szombat
|
| |
| |
Számadó
Ha ütöttek is az évek
és vetett mélybe a sorsom:
a gerincem nem görbült meg,
megmaradt egynek az arcom.
Még ha botlottam is százszor,
magam áruba nem adtam:
futottam a ködön át is,
holtan is győzni akartam.
Én, ki itt zarándok voltam,
mindig a reménnyel éltem -
S mert láttam a célt ott messze,
így vissza sohase néztem.
Igézet, kéklő messzeség,
amit az idő még adhat...
Talán nem kevés a perc sem,
ha csendjével betakarhat!
Venyercsán László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 14:54:55, szombat
|
| |
| |
Megváltó született! Istené a dicsőség, miénk a békesség
Az alábbi mondatok a karácsony legismertebb és legboldogabb mondatai közé tartoznak:
,,Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lukács 2,11-14)
Ujjongjunk együtt a szövegben rejlő csodákat olvasva! Csodáknak lehetünk tanúi a 14. versben említett dicsőség és békesség felé vezető utunkon. ,,...született ma nektek..." Ez egy bizonyos napon történt. A történelem egyik napján. Nem egy mitológiai, képzeletbeli történet egyik napján, hanem egy napon, abban az időben, amikor Augusztusz volt a római birodalom császára és Kviriniusz Szíria helytartója (2. vers).
Ezt a napot az örökkévalóságban, még a világ teremtése előtt eltervezték. Valóban, az egész világegyetem - kimondhatatlan fényévnyi térrel és galaxisok billióival - ezért a napért és ennek a napnak az emberiség történelmében betöltött jelentőségéért teremtetett és lett dicsőséges.
,,Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett." (Kol 1,16)
Reá nézve! (Neki - az angol fordítás szerint). Megjelenésének erre a napjára. ,,De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve..." (Gal 4,4) Ez egy bizonyos napon történt. Egy tökéletes napon. Az idők teljességében. Isten tökéletes idejében, amit a világ megalapozása előtt kijelölt. ,,...született ma nektek..."
,,...a Dávid városában." Egy városban történt. Nem Narniában. Nem a Közel-Keleten. Nem messze-messze, egy távoli galaxisban. Egy Minneapolistól 7000 mérföldnyire található városban történt. Ez a város még ma is létezik. Édesanyám ennek a városnak a szélén halt meg egy buszbalesetben. A város létezik.
A város neve Betlehem (Lukács 2,4: ,,Felment József is ... Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek"). Betlehem Jeruzsálemtől hat mérföldnyire van. Itt lakott Jessze, Dávidnak, Izráel hatalmas királyának az apja. Betlehem, amelyről Mikeás is prófétált:
,,Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdani időkbe, a távoli múltba." (Mik 5,1)
Egy városban történt. Egy valódi városban, amilyenben mi is lakunk.
Megváltó, Messiás, Úr
,,...Megváltó..." ,,Üdvözítő született ma nektek ... a Dávid városában." A Megváltó. Ha valaha vétkeztünk Isten ellen, Megváltóra van szükségünk. Ezt mondta az angyal Józsefnek: ,,...te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből." (Mt 1,21) Az Isten ellen elkövetett bűnöket csak Isten tudja megbocsátani. Isten ezért küldte az Ő örökkévaló Fiát a világba, mert Ő Isten. Ezért mondta Jézus: ,,az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani". A következmény: Megváltó született.
,,...aki az Úr Krisztus..." ,,Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." Krisztus a magyar megfelelője a Christosnak, ami azt jelenti ,,felkent", és ez a jelentése a ,,Messiás" szónak is (Jn 1,41; 4,25). Akit régóta bejelentettek, régóta várnak, akit kiválasztottak, hogy felkenjenek (Zsolt 45,8). Az örökös felkent király. Az örökös felkent próféta. Az örökös felkent pap. Isten ígéretei benne igenné válnak! (2Kor 1,20). Ő lesz az, aki valóra váltja az istenfélő Izráel minden reménységét és álmát. De Jézus ennél mérhetetlenül többet is tesz. Mert Ő:
,,...az Úr." ,,Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." A vezető, az uralkodó, a hatalmas Isten, az örökkévaló Atya. A világegyetem Ura.
,,Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége..." (Ézs 9,5-6)
A karácsony summája
Az örökkévaló, egyetemes, szuverén kormányzás Ura. Uraknak Ura.
Egy napon - valós történelmi napon.
Egy városban - egy valódi világban.
Az Üdvözítő - hogy elvegye a bűneinket.
A Krisztus - hogy valóra váltsa reményeinket.
Az Úr - hogy legyőzze minden ellenségünket, biztonságot és megelégedést adjon mindörökre.
Együtt ujjongok veletek ezen a karácsonyon, hogy nagyszerű Megváltónk van: az Úr Jézus Krisztus, aki egy napon megszületett egy városban, hogy megszabadítson a bűneinktől - temérdek bűneinktől.
A nagyszerű hír két nagyszerű célja
Amikor az angyal hírül adta Jézus születését a pásztoroknak (Lk 2,11), és eligazította őket, hogy hol keressék a kisdedet, hirtelen angyalsereg tűnt fel az égen. Nyilvánvaló módon a híradáshoz elég volt egy angyal is, de ahhoz már nem volt elég, hogy reagáljon a hírre. A hír jelentését, a hír végső következményét egy angyalsereg közvetítette:
,,És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: ,,Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!" (Lk 2,13-14)
Az örömteli hírnek, hogy egy napon, az idők teljességében, a tökéletesen megjövendölt városban Üdvözítő született, aki az Úr Krisztus - ennek a hírnek két nagyszerű következménye van. Két nagyszerű célja: ,,Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"
Isten dicsősége és a mi békességünk
A gyermek eljövetele Isten dicsőségének legnagyobb kinyilatkoztatása lesz még a magasságos mennyekben is, és a gyermek békességet hoz Isten népének - amely egy napon igazságosságot és békét teremt az egész világon. ,,Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége..." (Ézs 9,6)
Mindenekelőtt Istené a dicsőség, hogy ez a gyermek megszületett. Másodszor, békesség árad szét bárhol, ahol ezt a gyermeket befogadják. Jézus eljövetelének ez a két nagyszerű célja: az embertől dicsőség száll fel Istenhez, Istentől békesség árad lefelé az emberhez. Isten nevéért az emberek Isten dicsőségét éneklik. Isten nevéért Isten békessége az emberek közé jön.
Az Ő dicsősége, a mi békességünk - alig találunk ennél jobb összegzést arra, hogy mi volt az Isten célja, amikor megteremtette a világot, vagy amikor Jézus Krisztusban visszakövetelte a világot a maga számára. A teremtés és a megváltás lényege az, hogy Isten dicsőséges, és arra vágyik, hogy a békében élő emberiség ismerje Őt, áldja Őt dicsőségéért.
Az Ő békességének megtapasztalása
,,Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!" Az angol King James bibliafordítás úgy adja vissza az igevers második részét, ahogyan egyébként a magyar protestáns bibliafordítások is: ,,a földön békesség, és az emberekhez jóakarat". Gyakorlatilag minden modern bibliafordítás egyetért abban, hogy ez a fordítás pontatlan." Az NIV szerint: ,,...a földön békesség mindazoknak, akik az Ő támogatását élvezik", az NASB szerint: ,,...a földön békesség azoknak, akiket Ő kedvel", az ESV szinte szóról szóra megegyezik az NASB-vel.
A lényeg az, hogy bár Isten mindenki számára kiterjeszti békeajánlatát, a békességet, amit Ő hoz, csak azok fogják megtapasztalni, akik befogadják Krisztust, és bíznak benne, mint Üdvőzítőben, Messiásban, Úrban.
Ennek jelentését a Lukács 10,5-6-ból érthetjük meg jobban, ahol Jézus azt mondja a tanítványoknak: ,,Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! [ez a mindenkinek szóló békeajánlat] Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, rátok száll vissza."
Isten a Krisztusban való békességet az egész világnak felajánlotta. De csak a ,,békesség fiai" fogadják be. Honnan tudhatjuk, hogy mi a ,,békesség fiai" vagyunk? Honnan tudhatjuk, hogy ránk is vonatkozik az angyalok ígérete: ,,...békesség a földön a jóakarat embereinek!" A válasz: befogadjuk a Békességkészítőt; befogadjuk Jézust.
A békesség fő értelme
Istennek az a célja, hogy úgy adjon békességet, hogy közben Ő a legdicsőségesebb személy az életünkben. Az Újszövetségben öt alkalommal ,,a békesség Istene" nevet viseli (Róm 15,33; 16,20; Fil 4,9; 1Thessz 5,23; Zsid 13,20). Ezt mondja Jézus: ,,Az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27), Pál pedig: ,,[Jézus] a mi békességünk." (Ef 2,14).
Ez azt jelenti, hogy a békesség Istene vagy Krisztus békessége soha nem választható el Istentől vagy Krisztustól. Ha arra vágyunk, hogy békesség uralkodjon az életünkben, Isten uralmára van szükségünk. Krisztusnak kell uralkodnia az életünkben. Isten nem akar önmagától függetlenül békességgel megajándékozni. Neki az a célja, hogy úgy adjon békességet, hogy közben Ő a legdicsőségesebb személy az életünkben.
A békesség kulcsa tehát az, hogy ami az angyalok számára egységet képez - az Istent megillető dicsőség és emberek közötti békesség -, az számunkra is egységes maradjon. Az Isten dicsőségét kereső szív meg fogja tapasztalni az Isten békességét.
A kettő egységét - Isten dicsőségét és az emberek békességét - a Jézusban beteljesülő isteni ígéretekbe vetett hit vagy bizalom adja. A Róma 15,13 az egyik olyan alapvető igeszakasz, amely rámutat a hit kulcsfontosságú szerepére: ,,A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel..." Hitben. Más szóval, Isten ígéretei ,,hitben" válnak valóságossá számunkra és adnak nekünk békességet. Amikor hiszünk bennük. Ez érvényes az Istennel való békességünkre, önmagunkkal való békességünkre, és az egymással való békességünkre is.
Három békességkapcsolat
Ezen a karácsonyon a legfőbb vágyam, hogy mindannyian örülni tudjunk ennek a békességnek. Tudjuk, hogy a békességnek vannak a jövőben bekövetkező, globális vetületei, amikor ,,a föld tele lesz az Úr dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja" (Hab 2,14), amikor, ahogy Ézsaiás mondja: ,,Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége" (9,7).
De Jézus eljött, hogy Isten népe körében bevezesse ezt a békességet. Van három olyan kapcsolat, amelyben Ő szeretné, ha keresnénk és élveznénk ezt a békességet. Békességben Istennel. Békességben a saját lelkünkkel. Békességben másokkal, amennyire rajtunk múlik.
A békességen nemcsak a konfliktus és az ellenségeskedés hiányát értem, hanem az örömteli nyugalmat, valamint a tőlünk telhető leggazdagabb interperszonális kommunikációt.
Nos, vizsgáljuk meg röviden ezt a három békességkapcsolatot, és tegyünk róla, hogy éljük meg minél teljesebben. Mindháromnak a kulcsa, hogy ne válasszuk szét, amit az angyalok együtt emlegettek: Isten dicsőségét és a vágyott békességet. ,,Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség."
Békességben Istennel
A legalapvetőbb szükségletünk az Istennel való békesség. Ez az alapja minden békességre igyekvésünknek. Ha nem ezzel kezdjük, minden más békességtapaszlatunk felszínes és ideiglenes lesz.
A kulcsfontosságú igeszakasz itt a Róma 5,1: ,,Mivel tehát megigazultunk hitből [itt van a hit sarkalatos tette], békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." A megigazulás azt jelenti, hogy Isten, felruházva bennünket Jézus igazságával, igaznak nyilvánít bennünket az Ő színe előtt.
És teszi ezt kizárólag hitből: ,,Mivel tehát megigazultunk hitből" (Róm 5,1). Nem cselekedetekből. Nem hagyományból. Nem a keresztelés által. Nem a gyülekezeti tagságunknak köszönhetően. Nem kegyességből. Nem származásból. Egyedül csak hitből. Amikor elfogadjuk Jézust Megváltónak és Úrnak, életünk legfőbb kincsének, egyesülünk vele, és az Ő igazságát Isten nekünk számítja fel. Hit által megigazulunk.
Ennek az Istennel való békesség a következménye. Isten elfordítja tőlünk a bűneink miatti haragját. Legyőzetik az ellene való lázadásunk. Isten befogad az Ő családjába. Innen kezdve minden, amit velünk tesz, a javunkat szolgálja. Soha nem fog ellenünk fordulni. Ő a mi Atyánk és barátunk. Békességünk van. Nem kell többet félnünk. Ez az alapja minden más békességnek.
Békesség önmagunkkal
Mivel békességben vagyunk Istennel, mert Ő hit által megigazított, növekedhetünk az önmagunkkal való békesség megélésében - idesorolok minden bűntudatot, szorongást, amely megbénít vagy reménytelenné tesz. Itt is kulcsfontosságú, hogy higgyünk az Ő ígéreteinek, hogy dicsőíthessük Istent.
Ebben a vonatkozásban a Filippi 4,6-7 ad a legtöbb eligazítást: ,,Semmiért se aggódjatok [az aggódás ellentéte a békesség], hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt [más szóval adjuk át aggodalmainkat Istennek]; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban."
Ebből az derül ki, hogy szívünk és értelmünk ostrom alatt áll. Bűntudat, aggodalmak, fenyegetések, zűrzavarok, bizonytalanságok - mind a békességünkre törnek. Pál azt mondja, hogy Isten ,,őrizni" akarja a szívünket és a gondolatainkat. Az Ő békességével őrzi őket. Oly módon őrzi őket, ami felülmúlja az emberi képzelőerőt, ,,minden értelmet meghalad".
Ne korlátozzuk az Isten békességét az érthetőre. Ő megmagyarázhatatlan békességet ad, értelem fölötti békességet. Teszi ezt akkor, amikor imádságban elé tárjuk aggodalmainkat, és bízunk benne, hogy neki gondja lesz ránk (1Pt 5,7), és megvéd.
Amikor ezt tesszük, amikor elé járulunk - ne feledjük, mi már békességben vagyunk vele! -, és bízunk abban, hogy szerető és mindenható Atyaként segít nekünk, az Ő békessége átjár bennünket, megszilárdít, és megvéd a félelem, a szorongás és a bűntudat bénító hatásaitól. Így képesek leszünk továbblépni, és Istené lesz a dicsőség mindazért, amit teszünk, mert bíztunk benne.
Tegyük ezt ezen a karácsonyon! Vigyük hozzá a szorongásainkat! Beszéljünk neki róluk!
Kérjük a segítségét! A védelmét. Hogy állítsa vissza a békességünket. És kérjük, hogy tegyen minket a béke eszközeivé!
Békességben másokkal
A harmadik kapcsolat, amiben Isten azt szeretné, hogy békességünk legyen, a többi emberrel való kapcsolatunk. Ezek fölött van a legkevesebb hatalmunk. Éppen ezért mondjuk óvatosan, ahogy Pál tette a Róma 12,18-ban: ,,Ha lehetséges amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben!"
Sokunk számára, amikor karácsonykor összegyűl a család, szembe kell néznünk fájdalmat és kényelmetlenséget okozó kapcsolatokkal. Némely fájdalom mélyen a múltban gyökerezhet. Némelyik egészen friss. Bizonyos kapcsolatokban tudjuk, hogy mi a tennivalónk, még akkor is, ha kínos a helyzetünk. Némely kapcsolatban pedig össze vagyunk zavarodva, és fogalmunk sincs, hogy melyik a békesség felé vezető út.
Mindkét esetben fontos, hogy bízzunk az Isten ígéreteiben, és ne feledkezzünk meg arról, hogy Ő hogyan bocsátott meg nekünk Krisztusban. Számomra az Efézus 4,31-32 világítja meg legjobban ezt a problémát: ,,Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban."
Folyamatosan ápoljuk magunkban a csodálat érzését amiatt, hogy bűneink ellenére Isten megbocsátott nekünk Krisztusban. Fegyverezzen le bennünket, hogy békességben vagyunk Istennel. A csodálat, hogy én, a bűnös békességben lehetek Istennel, teszi a szívet gyengéddé, kedvessé, megbocsátóvá. Terjesszük ki ezt másokra hetvenszer hétszer!
Lehet, hogy arcul csapnak érte. Ezt tették Jézussal is a kereszten. Ez fáj, és keserűvé tehet, ha nem vagyunk óvatosak. Ne hagyjuk! Sokkal inkább a csodálat töltsön el bennünket, hogy vétkeink megbocsáttattak, mint hogy annak a hatása alá kerüljünk, hogy megbántottak. Töltsön el csodálattal, hogy békességben vagyunk Istennel! Békességben vagyunk a lelkünkkel. Bűneink eltöröltettek.
Bízzunk Istenben! Ő tudja, hogy mit tesz. Szívünk kincstárában hadd legyen az Ő dicsősége - nem a mi sikereink, vagy hatékonyságunk a békéltetésben vagy a kapcsolatainkban - legfőbb helyen.
És ekkor olyanok leszünk, mint az angyalok: a magasságos Isten dicsősége lesz az első számunkra, az emberek közötti békesség pedig a második.
,,Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." Ezért jött - egy napon, egy városban, mint Üdvözítő, Messiás és mindenható Úr. Hogy Istené legyen a dicsőség és mi megismerjük a békességet. Adjon a békesség Istene békét, és legyen Övé a dicsőség!
John Piper
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 09:40:10, szombat
|
| |
| |
Méltatlanul
Az idő rostál, hangom is
egyre csendesebbé fogom,
s ha azon tűnődöm,
mit kell elmondanom,
mi az, amiről nem szólt
még senki sohasem,
elnémulok, mint a legyőzöttek,
lehajtom alázatosan fejem,
mert annyi szépet megírtak,
soraikban ott dobog szívem,
ha én is úgy vallom az igazat.
Te tudod jól Istenem,
hányszor nem akartam írni,
hányszor fogtad dacos kezem,
kényszerítettél betegség,
munka, öt gyermekem mellől,
a titokzatosra, az írásra!
S ha írtam, csak így írtam szépet,
és ha ilyen méltatlanul még
kedves eszközöd vagyok Néked,
add, azt írjam le, ami fontos,
amiért a Nap is kinyitja
lángoló, hatalmas szemét,
hogy Te vagy örökké a kegyelem,
jóság, a Kezdet és a Vég!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-29 09:18:37, szombat
|
| |
| |
,,Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok, akkor elfoglalja majd dicsőségének trónusát." (Mt 25,31)
Úgy tűnik, mintha ezen a világon minden embernek egyforma lenne a sorsa: egy ég alatt lakunk, egy levegőt szívunk, ugyanaz a világ vesz körül mindnyájunkat. Sokan azt gondolják, hogy amiképpen itt a földön azonos körülmények rabjai vagyunk, úgy a halálunk után is közös sors vár ránk.
Együtt élünk: hívő a hitetlennel, káromkodó az imádkozóval, kegyes a cégéres bűnössel, és a világ nagyon ért ahhoz, hogy kegyes arcszínt öltsön, s elmossa a határokat ember és ember között. Az Ige azonban azt mondja, hogy amikor eljön az Úr, és beül dicsősége királyi székébe ítélni, akkor kártyavárként omlanak majd össze az erősnek vélt bizonyosságok, s az Úr igazságos tekintete elől elpusztul a képmutató, hazug kegyesség. Sokan fogják majd azt mondani: ,,Uram, uram, (...) nem tettünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?" Akkor azonban nem lesz már kegyelem.
Te sem álcázhatod magad örökké. Egyszer a te életed is eldől a kárhozatra vagy az örök életre. Ha most kerülnél ítéletre, mi történne veled?
ÍTÉLET * Az igazgyöngy és a hamisítvány szabad szemmel egyformának látszik. Amikor azonban nagyító alá kerülnek, rögtön felismerhető lesz az utánzat.
Vajon az Úr világosságában, igazságos ítéletében is úgy áll-e majd meg az életed, mint saját emberi ítéleted előtt?
* Igazak az életre, gonoszok a kárhozatra - Mt 25,31-46
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2018. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
699 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2483
- e Hét: 8729
- e Hónap: 38041
- e Év: 225843
|
|
|
Offline
