|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2018-02-03 05:18:42, szombat
|
| |
| |
Albert Szuhanics
2014. február 3., 0:13 ·
Hatvan évesen
Hatvan évnek súlya nyomja vállam,
húszat töltök, nem újdonság nálam,
harmadik ez húsz évből a sorban,
az is rég volt, mikor negyven voltam!
Már hatvan év szállt el fejem felett,
hajam őszül, de kezem nem remeg,
én megteszem, amit csak tehetek,
mégis érzem, tán erőm kevesebb...
A hatvanas éveim taposom,
hogy itt tartok, ámulok magamon,
mert a szívem, a lelkem fiatal,
mint a zöld lomb, ha jő egy zivatar.
Reggel mikor a tükörbe nézek,
bizony látom, hogy szállnak az évek
fölöttem is, hisz nem az néz vissza,
ki ifjú volt, s olyan naiv, tiszta.
Bölcsebb lettem, mert ki él, tapasztal,
s az esze is hosszabb pár arasszal,
de mindenkor jó újra remélni,
s szeretetben, békességben élni...
Mögöttem van hatvan évem terhe,
nem cipelem, leteszem egy helyre,
könnyű szívvel megyek tovább-tovább,
várnak még rám új utak, s új csodák! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-02-02 14:16:08, péntek
|
| |
| |
A két gyerek benyomakodott az előszobába; kabátjuk rongyos és több számmal nagyobb méretű volt. "Tudna adni régi újságokat, hölgyem?" - kérdezték. Elfoglalt voltam, és azt akartam mondani, hogy nem érek rá, de megláttam csuromvizes kis szandáljaikat. "Gyertek be - mondtam -, csinálok nektek egy kis forró kakaót.
Nem beszéltünk sokat. Átázott szandáljaik nyomot hagytak a kandalló előtti kövön. Kakaót és lekváros kenyeret adtam nekik, hogy felvértezzem őket a kinti hideg ellen, majd visszamentem a konyhába, ahol épp a háztartási költségvetésünket próbáltam megtervezni. A nappaliban akkora csend volt, hogy idekint is feltűnt. Benéztem.
A kislány az üres csészét forgatta a kezében, és nézegette. A kisfiú megkérdezte: "Hölgyem, maga gazdag?"
Ránéztem a kopott bútorhuzatokra: "Hogy én gazdag? Dehogyis!"
A kislány óvatosan ráhelyezte a csészét a csészealjra, és azt mondta:
"De hiszen ezek összeillenek, egy készletből vannak!"
A hangja koravén volt az éhségtől, de nem a gyomorétól.
Aztán elmentek az újságpapírkötegekkel védekezve a szél ellen. Nem mondták, hogy köszönöm, nem is volt rá szükség. Ennél sokkal többet tettek. Egyszerű kék csészék és kistányérok, de összeillenek. Krumpli, hús és mártás; fedél a fejem felett; a férjem, akinek biztos állása van, ezek a dolgok is összeilleszkedtek az életünkben.
Elhúztam a székeket a kandalló elől, és feltakarítottam a nappalit. A kis szandálok sáros nyoma még mindig látszott a kandalló előtti kövön. Úgy hagytam.
Nem akarom elfelejteni, hogy milyen gazdag is vagyok!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2018. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
2 db bejegyzés |
| e év: |
30 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 61
- e Hét: 61
- e Hónap: 763
- e Év: 34727
|
|
|
Offline
