|
2018-04-30 18:35:11, hétfő
|
| |
| |
Molnár Panna
Reménysugár az éjszakában
Leszállt a hűvös este, s eljött az óra,
Mikor elmerülhetek gondolataimban.
Most csend van, a fürkésző némaság ölel,
Szívem titkos kérdéseire ki felel?
Olyan sok gondolat, s válaszra váró kérdés,
S megannyi kusza, tekergő érzés.
Egyedül nem megy, kevés vagyok ehhez,
Döntéseimet cipelve igen súlyos a teher.
Hirtelen egy ima fakad fel belőlem:
"Atyám, kérlek, ne menj el soha mellőlem,
Takarj be, oltalmazz, vezess az úton,
Amit földi életemben be kell járnom."
Bízom benned, becsukom mind a két szemem;
S Téged látlak, ahogy szelíden fogod kezem.
Már az utat sem figyelem, vakon követlek.
Mikor félek, fülembe súgod: "Szeretlek."
Új esélyt adsz, nem vádolsz bűneimért,
Nem ítélsz el oly sok gyengeségemért.
Sziklára állítasz, megerősíted léptem,
S bármit hoz a holnap, bátran előre nézek.
Eltelt a hűvös este, s eljött az óra,
Mikor emberek térnek nyugovóra.
Kattog az óra, csend van, szereteted ölel,
Most már tudom, kérdéseimre Te felelsz!
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
