|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2019-02-10 17:54:43, vasárnap
|
| |
| |
D. Oszuskó Sarolta
KARNEVÁL VELENCÉBEN
Suhanva száll a gondola,
színpompás minden utasa.
Hölgyek puccos, szép ruhákban,
káprázatos álarcokban.
Kísérőik elegánsak,
ruhák rajtuk is pompásak.
Szent Márk téren gyűlnek össze,
a turisták örömére.
Színes léggömbök repülnek,
mind - mind az ég felé törnek.
Telet vígan búcsúztatják,
a tavaszt már nagyon várják.
Gonosz bábut tűzre vágják
telet vele elhamvasztják.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Farsang |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-10 17:46:36, vasárnap
|
| |
| |
"Itt-ott még hófoltok jelezték: hosszú volt a tél, de a levegőnek már tavaszillata érzett. Ahogy beléptem a kertkapunkon, mint mindig most is átnéztem a szomszéd ház kertjébe, az egykori parókia tágas, bokros udvarára, ahol harminc évig éltünk,
gyermekeim ott futkároztak s nőttek fel. Még csupaszok voltak a fák, csak az orgonabokrok hegyén duzzadoztak a rügyek. Az óriássá nőtt ostorfa alatt, még őszi lombbal takartan, púposodott a sziklakert. Hirtelen megálltam. A sziklakert tövéből vagy nyolc-tíz tő hóvirág fehérlett át új otthonunk drótkerítésén.
Amíg ott álltam, visszafelé pergett velem az idő. Borbás Jánost láttam, egyházunk gondnokát, ahogy fiaimmal építik a sziklakertet, s magyaráz:
- Bandika, a kisebbik követ vigye, a nagyobbat majd én. Marcika, ledűl a föld, ha rajta tapiskol.
Hiába kértem, nem tegezte őket. Előttem is úgy állt mindig - katonásan, kihúzva magát -, mint egykor kapitánya előtt, akinek csicskása volt, és büszkén mesélte:
- Fél óráig is pucoltam a lakkcsizmáját olyan tükörfényesre, hogy akár meg is borotválkozhatott volna benne.
Igaz, fényesebb cipőt emberen még nem láttam, mint Borbás Jánoson. Amikor megcsodáltam, azt mondta:
- Nem lehet az rendes ember, tiszteletes úr, akinek piszkos a cipője.
Ilyenkor beosontam az előszobába és kikeféltem a magamét is, mert sokat adtam a véleményére. Ember még nem segített nekem annyit, mint ő. Valóban szívén viselte egyháza, papja gondját; nyugdíjas volt, de szinte minden reggel olyan katonásan jelentkezett a parókián, mint aki a napi parancsra vár. Ha nem akadt fontosabb tennivaló, levette a kabátját, lábbelit cserélt és a kertet szépítette. A fák, bokrok, virágok szerelmese volt. Nyesett, ültetett, palántált, rózsát metszett vagy oltott s közben magyarázta a növények titkait - nekem, gyerekeimnek. Mindnyájunkba beoltotta a zöldszerelmet.
Így került a sziklakert is az ostorfa alá. Miután kisfiammal felépítették, telehordta évelőkkel. A hetedik határba is elment macskaszemért, törpe margarétáért, páfrányért, virágzó moháért. Csak ő tudta mindennek a nevét.
- Úgy ültetem őket - magyarázta -, hogy valami mindig virágozzék, míg ki nem nyílnak a rózsák. Hadd örüljön a tiszteletes asszony, meg a kis-kisasszonyok (így nevezte a lányaimat). Úgy bókolt nekik, mint valami gróf a kontesszeknek. Nem tudom, hol tanulta. Ha csak nem a lakkcsizmás kapitány úrtól. Nekünk volt a legszebb sziklakertünk egész Újpesten. Sokan megcsodálták, mikor májusban minden kivirágzott s kipattant a kaliforniai mák is (Zsindely Feri bácsi kertjéből kunyerált el egy tövet). De legelőször a hóvirágok nyíltak ki, mint most is. Valahol a budai hegyekben ásta ki, az erdei ibolyatövekkel együtt. Homlokomat nekiszorítottam a hideg drótkerítésnek - halott fiamra gondoltam, aki azt a mohos követ görgette oda, aminek a tövében most, harminc év után is nyílnak a hóvirágok. És Borbás Jánost láttam, ahogy - már halálos betegen - görnyedten és utoljára még a sziklakerten motozott. Egyenként puhította fel a virágtöveket. Láthatóan minden mozdulat nehezére esett.
- Nem unja, János bátyám? - próbáltam tapintatosan némi pihenésre bírni.
Óvatosan kiegyenesedett s a búcsúzó ember komolyságával mondta:
- Tiszteletes úr, nincs unalmas munka, csak unottan végzett munka van. - Azután a virágok fölé hajolva még hozzátette:
- Legalább ezen a néhány négyzetméteren maradjon utánam szebb a föld. Nekidőltem a kerítésnek, úgy belekapaszkodtam, hogy tenyerembe mart a drótja. Belém fájdították a hóvirágok a fiamat és Borbás Jánost. Annyira fájt, hogy sírni nem tudtam.
De a fehér virágoktól - néhány négyzetméteren - ma is szebb a föld. Talán akkor is az lesz, ha már csak unokáim látják Borbás János hóvirágait."
GYÖKÖSSY ENDRE
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tavasz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-10 15:43:30, vasárnap
|
| |
| |
Nicole Sage - Add vissza nekem a szívem!
Milyen imádni való voltál, ahogy néztél rám...
Annyira aranyos voltál, ahogy beszéltél hozzám,
És azt mondtad nekem: "Szeretlek".
Úgy éreztem, minket egymásnak teremtettek,
De most el akarod felejteni, amink volt.
Kettőnk a múltadban csak egy fekete folt.
El akarod nyomni azt, amit irántam éreztél.
Bár nem utálhatlak azért, mert meggyűlöltél,
Csak egy dolgot kérek: azt, amit tőlem kértél.
Add vissza a szívem! Add vissza nekem!
Tudod, hogy erre van most szükségem.
Olyan aranyos voltál, ahogy reggelente felkeltettél:
Hajnalban egy csókkal, miközben megnevettettél.
Csillogó tekintetedben a félelem
Az volt az én tanúm és a kételyem,
De tudtam, van benned érzelem,
Mégis szüntelen csak attól rettegtem
Csak káprázik a két szemem,
És most el akarod felejteni, amink volt.
Kettőnk a múltadban csak egy fekete folt.
El akarod nyomni azt, amit irántam éreztél.
Bár nem utállak azért, mert meggyűlöltél,
Csak egy dolgot kérek: azt, amit tőlem kértél.
Add vissza a szívem! Add vissza nekem!
Tudod, hogy erre van most szükségem.
Az élet megy tovább, tudom jól.
Nem halok meg a fájdalomtól,
Már ezt is megtanultam jól.
Kérlek, figyelj most oda rám,
Ezt a verset neked küldöm.
Tudom, nem tartozol már hozzám,
De most nem egy béna játékot űzök,
Hanem neked egy utolsó üzenetet küldök.
Csak azt kérem, add vissza a szívemet a testemnek,
Hogy újra nyitott ajtót mutathassak az életnek,
És miután téged annyira, de nagyon szerettelek,
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Valentin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-10 09:05:15, vasárnap
|
| |
| |
Ami engem illet, büszkén vállalom, hogy rajongok a regényekért. Az összes kedvtelés és szenvedély közül ez áll legközelebb a szívemhez. Az ember csak ül a kandalló mellett, és mégis beutazza az egész világot. Átverekedi magát a legszörnyűbb veszélyeken, élvezi az emberi lét végtelen és különleges színességét, elszomorodik, felvidul, fellelkesül - mindezt mindössze egy-két oldal elolvasása alatt."
Susanna Clarke
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-10 08:52:44, vasárnap
|
| |
| |
Különös szerelemmel
Itt vagyunk ezzel a különös szerelemmel,
hogy mivel van tele nem tudnám megmondani,
nézem ahogy mellettem fekszel,
régi arcod vagy a mostani...
ha valaki kérdezi; hát szeretem,
mint egy gyerekkori álmot,
amiből soha, semmi sem hiányzott.
És ha volt is néhány hűtlen szemű éjjel,
ha incselkedett benned a fiatalság,
mi akkor is itt voltunk
ezzel a különös szerelemmel,
s őrizte titkunkat a reggel, mely
ott van minden mosolyodban,
és tudod, hogy szeretlek...
de magunkat
talán még annál is jobban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Valentin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-10 08:47:35, vasárnap
|
| |
| |
Esti szellő
Sóhajtva néz szobánkba a nap,
hirtelen ébred a pillanat,
válladon pihen a fénysugár,
majd tovaszáll, mint a délután.
Még maradunk így, csak te meg én,
szállunk az élvezet tengerén,
szemedben megtalálom magam,
szerelmet suttognak a szavak.
A csend betakar palástjával,
táncot jár szívünk ritmusával,
némán vigyázva őrzi álmunk,
esti szellő ringatja ágyunk.
Magdolna Léhi
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Valentin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2019. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
350 db bejegyzés |
| e év: |
3944 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 935
- e Hét: 3498
- e Hónap: 43110
- e Év: 272047
|
|
|
Offline
