|
2019-02-14 13:39:18, csütörtök
|
| |
| |
Gondolataim szédítő hullámzásai mindennap
arra ösztökélnek , hogy ne vesszek el az Élet
ostromában , ehhez a természet szeretete ad
végtelen erőt . A szürke napok fátyla egyszerre
lebomlik rólam , bármi kis dolog is történik velem .
A folyó vízére lenyugvó nap , fölkap , magával
ragad , s a felhők mögül kibontakozik Isten arca .
Sóhajszerű hang hagyja el ajkam , Isten velem van ,
nem gyengülhetek el , mint törékeny rózsaszál
a fergeteges viharban . Akár verejtékezve , akár
kifulladva , a természet csodálatos útjait járva ,
a szívemben , mintha maga az erdő muzsikálna .
A fényes napsugár az erdei patak vízén táncot
járna , s a felhők mögül kibontakozik Isten arca !
**********
 Bédné Marika : 2019 . 02 . 15 . 13 : 29 - / saját versem /
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2019 . 02 . 14 . 22 : 44 
