2019-02-07 19:52:34, csütörtök
|
|
|
Kaffka Margit - Valamiért ez a sok rózsa
Úgy összeborzong, megremeg.
Könnyelmű, tarka violák is
Egymásnak csendet intenek.
Csitul a szellő, - lábhegyen csak
Kímélve, búsan közeleg,
A legyintését féltve, óva,
Zajtalanul összefogózva,
Fogják fel néma levelek,
Megilletődött őrszemek,
Mik szegett fővel, sorra állnak
Ablakánál a kerti háznak...
Ott benn, - elgyötrött némaságnak
Kél hosszú, panaszos jaja,
Halkan, kisértőn, - mintha távol
Árnyak völgyéből hallszana,
Majd vergődő sikolyra válik,
Mint a lélekharang szava
Ott benn, - virágos kerti házban
Rettentő, fagyos elmúlás van,
Az élet oda van, - oda.
A virágoknak asszonya,
Küszködve most haldoklik éppen
Egy férfi szívében.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|