|
2019-03-24 22:00:47, vasárnap
|
| |
| |
VADVIRÁGos versek
Búza, búza, búzavirág...
A pipacs, a szarkaláb és a többiek...
Egész nyáron együtt virít két szemet gyönyörködtető vadvirágunk: a búzavirág és a pipacs. A pipacs és a búzavirág kettősében a pipacs jelképezi az esztétikát, a búzavirág az etikát.
A kalászosok ismert gyomnövényei a búzavirággal, és a pipaccsal együtt még a szarkaláb és a konkoly.
A vetési vadvirágok általában károsak, sokszor mérgezőek, de sokszor hasznosak is. A búzavirág forrázatát külsőleg szemgyulladás borogatására, toroköblögetésre használják. Teáját magában nem fogyasztják, adalékként a drogját étvágyjavító, görcsoldó, erősítő teakeverékekhez adják. A búzavirág a gyógyító gyomnövény!
A pipacs magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen vagy főzve fogyasztják (mint a spenótot), Virágszirmait vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele. A pipacsvirág jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják, valamint alvászavarok ellen
A konkoly néhány évtizeddel ezelőtt még gyakori, sőt veszélyes szántóföldi gyomnövény volt. Ha magja a búzaszemek közé, majd a lisztbe került, mérgezést okozott. A vegyszeres gyomirtás viszont annyira megritkította, hogy ma már védett növény. A vetési konkolyt pl régen (a pipaccsal együtt) a termőföld virágaként tisztelték, a föld termékenységének jele volt. A vetési konkolynak pozitív pl. allelopatikus /életfolyamatok befolyásolása/ hatása van a búzára nézve: konkoly jelenlétében a búza 20-50%-kal is nagyobbra nő.
Baráth Ágnes: A PIPACS, A KONKOLY, A BÚZAVIRÁG
Nyaranta járva a búzamezőben
Tündöklő fénye a szemembe vág
Szivárvány színűre festve a tájat
A pipacs, a konkoly, a búzavirág
Sárguló tengerben ragyog a bíbor,
Ragyog a lila, a piros világ
Virágport kínál a zümmögő méhnek
A pipacs, a konkoly, a búzavirág
Tudom,hogy másoknak egyszerű giz-gaz
Mi nékem annyi sok örömöt ád
Megnövök, elvetem s ezrével kel majd
A pipacs, a konkoly, a búzavirág
Földemen csak gyom és gaz terem, mégis
Irigy lesz rám majd az egész világ
Hisz kertemben tündököl egész nyáron
A pipacs, a konkoly, a búzavirág.
Erdélyi József: BÚZAVIRÁG
Egyhangú zöld, unalmas a világ, -
csattanj, pipacs, rikolts, veres virág!
A gyermeket, az ifjút csalogasd,
hirdesd a zászlós, lobogós tavaszt!
Voltál virágom, szeretlek ma is,
de van a földnek más virága is,
aki nem verseng, aki nem kiált:
mély színnel izzó, kék búzavirág.
Halk földi csillag. Mint edzett acél, -
nyárról, kaszáról, kenyérről beszél.
Nem lobog lánggal, vérrel nem virít, -
munkára hí és türelemre int.
Mikor fonják az élet-koronát:
az ért kalászok fényes aranyát
acélos szárad köti, mint a dac,
s éppúgy díszíti, akár a pipacs.
Vér a pipacs. - A verejték: te vagy.
Te vagy a könny, a szent öröm, te vagy, -
te vagy a bánat és a béke szép
csillagvirága. Mennyországi, kék...
Fellinger Károly: BÚZAVIRÁG
Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly parányi,
nincs értelme megtalálni.
Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly szemernyi,
haszontalanság keresni.
Gy. Simon Margit: DALOLÓ SZÍNEK
A VÖRÖS, vágyával köszönti a Napot.
Táncba hív millió tűz-színű pipacsot.
Életre szeretve a hűlt érzelmeket,
vérünkkel lükteti az örök ütemet.
A KÉK, visszaadja a felhőtlen eget,
búzavirágszemű, nyári szerelmeket.
Tóparton feledett andalgó lépteket,
a kék, azt dúdolja, amit a tengerek.
A ZÖLD, felidézi a smaragdszín álmot,
mint szivárvány szárnyú szitakötő táncot.
Magasra emelve a nyár virágkelyhét,
dallá varázsolja a természet csendjét.
Az ARANY, a nagy Ég, örök kincsestára.
Kenyeret rejt érett kalászok magjába'.
Felfényli a zöldet, vöröset és kéket,
az arany, egy tiszta, angyalhangú ének.
Kasza Béla: PIROSAN LIBBEN
Pajkos a pipacs, nem parázna,
pirosan ragyog szabadsága.
Szoknyája lebben, szél emelgeti,
ragyog a napsugár, mert szereti.
Mátyás Ferenc: PIPACS
Mintha gyűrött párnádról ébrednél,
olyan a pártája a pipacsnak,
árokparton, búzában nevetgél,
s vérpirosan hull le, ha aratnak -
illata bódít, elaltat,
kelyhe, magja méreggel van tele:
Papaver rhoeas a latin neve.
Osvát Erzsébet: BÚZAVIRÁG
Sárga búza közül
a kék virágszálak
nyújtózva,
kíváncsin
ki-kikandikálnak.
Csodálják a pacsirták
felcsendülő hangját,
el-elnézik, hogyan
nyüzsögnek a hangyák.
Reményik Sándor: BÚZAVIRÁG A MAGYAR HATÁRRÓL
Túl Váradon, a róna kapuján,
Ahol a táj a végtelenbe tágul,
Ahol azóta szomorún aratnak,
S nóta se száll a lányok ajakárul,
Ott termett e kis kék búzavirág,
Onnan hozta egy bujdosó magyar
És hozzátette : Nincsenek csodák.
Magyar s magyar közt öles szakadék :
Nekik - ott túl, maradt egy kis hazájok!
Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,
Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.
Egy búzavirág a magyar határról...
És ezt mi mondjuk így : magyar határ!
Kiket az Isten egy néppé teremtett :
Köztünk most véres tilalomfa áll!
Egy búzavirág a magyar határról...
Ott nőtt a véres tilalomfa mellett :
Halálos hűség ős -symboluma :
Aki letépte, annak nagyon kellett.
Aki letépte, nekem hozta el.
Halkan zizegnek száraz szirmai,
Belőlük kalásztenger sóhaját
S szabad szél süvítését hallani.
Halálos hűség symbolumaként
Eltettem - s a szívem fölött hordom :
Hogy itt, az idegenné lett hazában,
Hontalanul is, - magyar sors a sorsom.
1920 június 7
Sík Sándor: BÚZAVIRÁG
Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.
Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.
Simon Józsefné: PIROS PIPACS, BÚZAVIRÁG
Piros pipacs búzavirág
Tündérszájú álomvilág,
Mint színpompás varázsszőnyeg
Úgy borítja be a földet.
Milliónyi tarka lepke,
Csivitelő kicsi fecske,
Szellő szárnyán útra kelve,
Száll a légben tova-messze.
Kicsi patak vígan csacsog,
Azt csobogja: boldog vagyok,
Majd habozva tova szalad,
Ki bánatos ahhoz halad.
Bánt valami? Nézz az égre!
Mosolyog rád a nap fénye,
Hunyd be szemed! Tedd le gondod!
Meglásd, szép lesz úgy a napod!
Piros pipacs, búzavirág,
Lásd, mily csodás ez a világ,
Örülj minden jónak, szépnek,
Hisz mosolyogva szép az élet...
"Szellő - szellőcske": BÚZAVIRÁG
Búzavirág, szép reményem,
Isten adta zöldben, kéken,
Kócos fejed ott a szélben,
Határt szabó messzeségben,
Ébren éjben, napsütésben,
Meghajolok szélként szélben,
Elfeledem csüggedésem,
Maradj nekem mindig kéken,
Hajnalt hozó büszkeségem!
Sztancsik Éva: SZARKALÁB
Dombimádó hű Szarkaláb
völgybe néző kék vadvirág -
válláról hull hajnalpalást
pőre testtel szép vad világ.
Száz szemével körbe tekint
mi újdonság született itt? -
ezer sugárt Nap szerte hint
apró sarjként benyelte mind.
Ím felnőtt és messzebbre lát
Zöld Gyep neki írt novellát -
méh-fiúról, ki odébb szállt
ám előbb még ejtett nektárt.
Édes szósszal szórta Mezőt...
nyálas csókja szűz szeretőd -
motyogta Zöld, s várta Esőt
hogy nagy legyen, előkelőbb.
Irigy most már virág lányra
ily magasnak sosem várta! -
kalákában mezsgyék sztárja
szerelmesen hajol Nyárba...
őrá pedig... tapos lába.
Szuhanics Albert: A MAGYAR NYÁR TÜZE
A magyar nyár tüze,
csodaszép fényárban.
Aranylón, tündöklőn
lángol a határban.
Izzó, fehér korong,
kéklő ég közepén.
vakító sugárral,
ránk zuhan most a fény.
Áldott a nap fénye,
áldott a napmeleg!
Az árnyék sem hűsít,
szomjas ajkad remeg.
Csak tiszta víz hűsít
ilyenkor ajkadon.
Lábad is vizezd be,
ha van rá alkalom!
Virít a pipacs is
a tikkadt mezőkön.
Ápolgatja a nap,
hogy fejlődjön, nőjön.
Napraforgó tábla
sárgán veri vissza.
Mezítelen testünk
a fényt mohón issza.
Egészséges, barnán
éltető a színünk.
Fényes szellő lebben,
heves lesz a szívünk.
Enyém, a nyár enyém,
a nyarat szeretem.
Amit nekem jelent,
szabadság, szerelem!
Minden ajtót kitár,
nyit minden ablakot.
Nyári nap hevében
barnulsz, ha akarod.
Oly kevés ruha kell,
testünket kitárjuk.
A nyár melegének,
mint napnak virágok.
Színek kavalkádja,
szirmok színvarázsa.
Csoda, ha az ember
a nyarat imádja?
Váci Mihály: PIPACSOK A BÚZAMEZŐBEN
Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.
Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.
Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok 
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.
Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.
Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.
A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!
Válóczy Szilvia: BÚZAVIRÁG
Búzavirág, búzavirág, integet a szála,
kis levelén kék virágát duzzasztja a hála:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."
Búzavirág, búzavirág nyílik messzeségben,
madár lesi szép orcáját Isten kékségében.
Olyan tiszta, Angyal szárnya védi a világtól,
úgy igézi, hírét viszi nyájához a pásztor.
Búzavirág, búzavirág, pillangó száll rája,
ékessége, kékessége bájologva áldja:
"Isten adott, szívvel tartott ünnepet a szépnek
nap fényében megfürdetve magasztal most ének."
Búzavirág, búzavirág magról vetett élet,
esőnél és napsugárnál többet mégsem kérhet.
Úgy virágzik, ingón játszik a harmatos fűben
ha szél fújja, táncát rója a bársonyos zöldben.
Búzavirág, búzavirág ring a kecses szélben,
erdő mellett, rét tisztásán énekel eképpen:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."
Vác, 2014. július 16.
Zelk Zoltán: A PIPACS ÉS A BÚZAVIRÁG
Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz:
- Gyere, játsszunk valamit!
- Jó - felelte a búzavirág -, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal.
- Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban.
- Nagyszerű! - kiáltotta el magát a búzavirág. - Játsszunk bújócskát!
A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog.
- Te leszel a hunyó - szólt a búzavirág -, én most elbújok, és keressél meg!
A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:
- Bújj elő, nem játszom tovább!
Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nevetve.
- Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg!
Erre mérges lett a pipacs, és így szólt:
- Nem bánom, játsszunk tovább. Most én bújok el.
Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:
- Megvagy!
Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább.
- Még egyszer elbújok - mondta, most próbálj megtalálni!
Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta.
- Most már látom, ügyesebb vagy nálam - mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte:
- Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg!
- Hogy én erre nem gondoltam! - kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötözte őket...
A búzavirág
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyönyörű virágok&idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
