|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2019-04-20 16:55:33, szombat
|
| |
| |
04.18 szentmisén
Áldozás: Isten vére és teste
........
Apostolok láb mosása
........
Jézus feltámadásig a tabernákulum és az oltár üres lett.
........
*
04.19 Szentmisén
Kereszt előtti hódolat
........
Szentsír
........
........
Énekkar_De Angelis kórus
........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gazdagrét Szentangyaloktemplom |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-20 16:30:41, szombat
|
| |
| |
2019. április 20., szombat | 12:00
Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília-szertartással kezdődik a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.
...... ......
Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Nagyszombat - Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.
A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a 4. századra vezethető vissza.
A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.
Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája mintegy megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Ezt az örömet halljuk és látjuk: ,,Krisztus világossága", erre válaszolunk: ,,Istennek legyen hála." Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.
A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és ,,visszatérnek a harangok", felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium.
A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követi a keresztvíz megszentelése és a keresztelés. Az Egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor. A hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. Nemcsak azért, mert ma mindannyian ünnepeljük keresztségünk titkát, hanem azért is, mert mindannyiunknak testvéri felelősséget kell vállalnunk a keresztelendőkért, egymásért.
A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. Ez a szép közép-európai hagyomány kiviszi a föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat. Az egész világ számára elviszik az örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Magyar Kurír |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-20 16:26:53, szombat
|
| |
| |
,,Az a lényeg, hogy fájjon"
2019. április 19., péntek | 8:01
Erdő Péter bíboros, prímás interjút adott a Válasz Online-nak, melyben böjtről, politikáról, keresztény Európáról beszélt Stumpf András újságírónak.
...... ........
Bővebben Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szent István bazilika misék |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-20 16:23:43, szombat
|
| |
| |
A sátán még most is kísérget
A minap elém tett egy jegyzéket,
Melyben bűneim hosszú sorba,
Egyenként is fel voltak írva.
Elém tette, s rám vigyorgott.
Jajj, Istenem! Minden ott volt!
Minden bűnöm, s vétkem felírva.
Mi lesz velem? - kérdeztem sírva.
Hát mi lenne? - mondta nevetve. -
Nem juthatsz be az örök életbe.
Az üdvösségből ki vagy zárva,
S én zokogtam, mint elítélt árva.
Ekkor valaki hozzám lépett,
S keresztülhúzta a jegyzéket.
De a keze át volt szegezve,
S vérével írta rá: FIZETVE." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-20 16:15:27, szombat
|
| |
| |
Krisztussal és az asszonyokkal a keresztúton.
2019. április 19., péntek | 22:19
Az idei római, Ferenc pápa által április 19-én, nagypénteken este a Colosseumban vezetett Via Crucis elmélkedéseit Eugenia Bonetti nővér, a Consolata missziós rend tagja, a ,,Slaves no more" Társaság elnöke írta.
...... .........
- Keresztút járása imádsággalVideó 1 Link
- Videó 2 Celebration of the Passion Link
- Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a keresztút elmélkedéseit és imádságait.
Szentatya: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Ámen.
Felolvasó:
Már majdnem negyven nap telt el azóta, hogy a hamvazkodás szertartásával megkezdtük nagyböjti utunkat. Ma újra átéltük az Úr Jézus földi életének utolsó óráit egészen addig, amíg a kereszten függve ki nem mondta: ,,consummatum est", ,,bevégeztetett". Most pedig összegyűltünk ezen a helyen, ahol a múltban a Krisztus iránti hűségük miatt sok ezren szenvedtek vértanúságot. Itt szeretnénk most végigjárni ezt a ,,via dolorosá"-t, a fájdalmak útját, egyesülve minden szegénnyel, a társadalomból kirekesztettekkel és az új keresztre feszítettekkel, akik a bezárulás, a hatalom és a törvényhozás, a vakság és az önzés, de legfőképpen a közömbösség által megkeményített szíveink áldozatai. Ez utóbbi olyan betegség, amelyben mi, keresztények is szenvedünk. Krisztus keresztje a halálnak, de az új életnek is az eszköze, egyetlen ölelésben fogja össze a földet és az eget, az Északot és a Délt, a Keletet és a Nyugatot. Ez a kereszt világosítsa meg a polgárok, az Egyház, a törvényhozók és mindazok lelkiismeretét, akik Krisztus követőinek vallják magukat, hogy mindenkihez eljusson a megváltás Örömhíre.
*
- I. állomás: Halálra ítélik Jézust
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. (Mt 7,21)
Uram, ki volt jobb tanítványod, mint az édesanyád, Mária? Élete legsötétebb órájában is elfogadta az Atya akaratát, és összetört szívvel is ott állt melletted. Aki megfogant, méhében hordott, karjaiba ölelt, szeretettel táplált és földi életed során kísért téged, hogyan is ne lenne ott a Kálváriára vezető úton, hogy osztozzon veled létezésed és létezése leginkább drámai, legmélyebben átszenvedett pillanatában?
Uram, ma is mennyi anyuka éli át a te édesanyád tapasztalatát, amikor megsiratják fiaik és leányaik sorsát? Hány anyukának kell végignéznie, hogy miután megfoganta és világra hozta gyermekeit, most láthatja a szenvedésüket, a betegség, az éhínség, a víz, a gyógyszerek, az életlehetőségek és a jövő lehetősége hiányában bekövetkező halálukat? Imádkozzunk azokért, akik felelősségteljes posztokat töltenek be, hogy hallgassák meg a szegények kiáltását, ami a földgolyó minden részéről felhangzik. Ez azoknak az életeknek a kiáltása, amelyek eltérő módokon lettek halálra ítélve a kirekesztésen és az önzésen alapuló politikákból fakadó közöny által. Egyetlen gyermeked se legyen munkanélküli, és egyiküknek se kelljen nélkülöznie a tisztes és méltó élethez szükséges dolgokat!
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts, hogy megtegyük az akaratodat
...a nehézségek és a reményvesztés idején;
...a fizikai és a lelki szenvedés idején;
...a homály és a magány idején!
Mi Atyánk...
Stabat Mater dolorosa iuxta crucem lacrimosa, dum pendebat Filius.
[Áll a fájdalomnak anyja, kín az arcát könnybe vonja. Úgy siratja szent Fiát.]
*
- II. állomás: Jézus a vállaira veszi a keresztet
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen. (Lk 9,23)
Úr Jézus, könnyű egy nyakláncon viselni vagy díszként a szép katedrálisok és az otthonaink falára kitenni a keresztet. Ám egyáltalán nem könnyű találkozni napjaink új keresztre feszítettjeivel, és felismerni őket: a hajléktalanokban, a reményüket vesztett, munka- és jövőbeli távlat nélkül élő fiatalokban, a bevándorlókban, akik a társadalmunk peremvidékein felhúzott barakkokban kénytelenek élni, miután oly sok leírhatatlan szenvedésen mentek már át. Mivel nincs közbiztonság, ezeket a táborhelyeket felégetik, a földdel teszik egyenlővé - sok ezer kirekesztett, kizsákmányolt és elfeledett nő és férfi álmaival és reményeivel együtt. Hány gyermeket ér hátrányos megkülönböztetés a származása, a bőrszíne vagy a társadalmi rétege miatt! Hány anyuka érzi megalázva magát, amikor azt látja, hogy a kortársaik, az iskolatársaik kinevetik a gyermekeiket, és kizárják őket a lehetőségekből!
Megköszönjük neked, Urunk, hogy a saját életeddel adtál példát arra, miként nyilvánul meg az igazi és érdekmentes felebaráti szeretet, különösen az ellenségeink vagy azok felé, akik egyszerűen csak másmilyenek. Úr Jézus, mi magunk - a tanítványokhoz hasonlóan - hányszor vallottuk már nyilvánosan a követőidnek magunkat, amikor gyógyítottál és csodajeleket vittél végbe, amikor jóllakattad a népet és megbocsátottad a bűnöket. De egyáltalán nem volt könnyű megérteni téged, amikor a szolgálatról és a megbocsátásról, a lemondásról és a szenvedésről beszéltél. Segíts, hogy mindig mások szolgálatára szenteljük az életünket!
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts remélni,
...amikor magunkra hagyottnak és magányosnak érezzük magunkat;
...amikor nehéz a nyomodban járni;
...amikor nehézzé válik a másik ember szolgálata!
Mi Atyánk...
Cuius animam gementem, contristatam et dolentem pertransivit gladius.
[Gyász a lelkét meggyötörte, kín és bánat összetörte, tőrnek éle járta át.]
*
- III. állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá. (Iz 53,4)
Úr Jézus, a Kálváriára vezető meredek úton megtapasztaltad az emberi törékenységet és gyöngeséget. Mi lenne ma az Egyház az önkéntesek, a harmadik évezred új irgalmas szamaritánusai nélkül? Egy fagyos januári estén, Róma egyik külvárosi utcáján három, a gyermekkorból alig kinőtt afrikai nő egy kis tűz körül melegítette fel félmeztelen ifjú testét a földre guggolva. Néhány arra járó fiatal szórakozásból gyúlékony anyagot dobott a tűzbe, ami súlyos égési sérüléseket okozott a három nőnek. Épp ebben a pillanatban járt arrafelé az utcai önkéntesek egyik csoportja. Segítséget nyújtottak a nőknek, bevitték őket a kórházba, majd befogadták őket az egyik otthonukba. Mennyi időre volt, mennyi időre lesz szükség ahhoz, hogy ezek a fiatal nők felgyógyuljanak nemcsak az égési sebeikből, hanem abból a fájdalomból és megaláztatásból, hogy egész életükre megcsonkított és eltorzult testtel kell élniük?
Urunk, köszönetet mondunk a megannyi új, harmadik évezredi irgalmas szamaritánusért, akik ma is átélik az országút tapasztalatát: szeretettel és együttérzéssel hajolnak a számtalan fizikai és lelki sérülés fölé, amit azok viselnek, akik minden éjjel a sötéttől, a magánytól és a közönytől félve, rettegve élnek. Urunk, manapság sokszor nem tudjuk észrevenni a gondokkal küzdőt, meglátni a sebesült és megalázott embert. Sokszor megköveteljük a magunk jogát és érdekét, ám elfeledkezünk a szegények, a sorban utolsók jogáról és érdekéről. Urunk, add kegyelmedet, hogy ne legyünk érzéketlenek a sírásukra, a szenvedéseikre, a fájdalmas kiáltásukra, hogy rajtuk keresztül veled találkozhassunk!
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts szeretni,
...amikor áldozattal jár, hogy szamaritánusok legyünk;
...amikor nehezen bocsátunk meg;
...amikor nem akarjuk meglátni mások szenvedéseit!
Mi Atyánk...
O quam tristis et afflicta fuit illa benedicta mater Unigeniti!
[Ó mi nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága egyszülött szent magzatán!]
*
- IV. állomás: Jézus édesanyjával találkozik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A te lelkedet is tőr járja át, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai. (Lk 2,35)
Mária, amikor a megtisztulási áldozat bemutatására a templomba érkeztél, az agg Simeon megjövendölte neked, hogy tőr járja majd át a szívedet. Most elérkezett a pillanat, hogy megújítsd az igenedet, az Atya akaratához való ragaszkodásodat, még ha emésztő kínnal is jár, hogy a vesztőhelyre kell kísérned gonosztevőként kezelt Fiadat. Urunk, légy könyörületes a megannyi anyukához, akik abban a reményben engedték útnak fiatal gyermekeiket Európa felé, hogy innen majd segíteni tudják borzalmas szegénységben élő családjaikat, ehelyett azonban csak megaláztatást, lenézést és olykor halált kaptak. Ilyen volt a fiatal, alig húszéves Tina is, akit barbár módra gyilkoltak meg az utcán, s aki egy pár hónapos kislányt hagyott hátra.
Mária, ebben a pillanatban te magad is átéled megannyi édesanya drámáját, akik az idegen országok felé elindult gyermekeik miatt szenvednek. Ezek a fiatalok azt remélik, hogy egy jobb jövő lehetőségére találnak önmaguk és családjaik számára. Ám csak a megaláztatás, a lenézés, az erőszak, a közömbösség, a magány vagy akár egyenesen a halál vár rájuk. Adj erőt és bátorságot nekik!
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, add, hogy mindig támaszt és vigaszt nyújthassunk, és felajánljuk a segítségünket,
...hogy megvigasztaljuk a gyermekeik sorsát megsirató anyukákat;
...azoknak, akik már minden reményüket elvesztették;
...azoknak, akik nap mint nap erőszakot és megaláztatást szenvednek el!
Mi Atyánk...
Quæ mærebat et dolebat pia Mater, dum videbat Nati pœnas incliti.
[Mennyit sírt és hogy kesergett, látván azt a nagy keservet, azt a nagy kínt szent Fián]
*
- V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Úr Jézus, a Kálváriára vezető úton rád nehezedett a kereszt durva fájának a súlya, viselésének a terhe. Hiába vártad, hogy majd egy barátod, egy tanítványod segít, vagy egy olyan ember, akinek enyhítetted a szenvedését. Csak egy idegen, Cirenei Simon nyújtott segítő kezet neked, ő is csak parancsszóra. Hol vannak ma a harmadik évezred cireneijei? Hol találjuk meg őket? Hadd idézzem fel azt a különböző nemzetiségű, származású tagokból álló apácacsoportot, akikkel együtt több mint tizenhét éve minden szombaton felkeresünk Rómában egy olyan központot, amit papírok nélküli bevándorló nőknek létesítettek. Ezek az asszonyok gyakran fiatalok. Ezen a helyen várják, hogy kiderüljön, mi a sorsuk: kitoloncolás vagy lehetőség arra, hogy maradjanak. Mennyi szenvedéssel találkozunk itt - és mennyi örömmel, amikor ezek a nők olyan apácákkal találkoznak, akik az ő hazájukból származnak, beszélik a nyelvüket, felszárítják a könnyeiket, akikkel közösen imádkozhatnak és ünnepelhetnek, akik könnyebbé teszik az acélsorompók és aszfalt határolta térben eltöltött hosszú hónapokat!
Imádkozzunk történelmünk minden cireneijéért! Soha ne apadjon el bennük a vágy, hogy a föld legkisebbjeiben Téged fogadjanak be, tudva, hogy amikor társadalmunk utolsóit befogadják, akkor valójában Téged fogadnak be. Legyenek ezek a szamaritánusok a szóvivői azoknak, akiknek nem hallják meg a hangját!
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts hordozni a keresztünket,
... amikor fáradtak és reményvesztettek vagyunk;
... amikor átérezzük gyöngeségünk súlyát;
... amikor azt kéred tőlünk, hogy osztozzunk mások szenvedésében!
Mi Atyánk...
Quis est homo qui non fleret, Matrem Christi si videret in tanto supplicio?
[Ki ne sírna, melyik ember, hogyha ennyi gyötrelemben látja lankadozni őt?]
*
- VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Mt 25,40)
Gondoljunk a világ különböző részein élő gyermekekre, akik nem járhatnak iskolába, és akiket kizsákmányolnak a bányákban, a termőföldeken, a halászhajókon, akiket eladnak és vesznek az emberhússal kereskedők, a szervkereskedők, akiket kihasználnak és kizsákmányolnak a mi útjaink szélén, beleértve a keresztényeket is, akik már nincsenek tudatában saját maguk és a másik ember szentségének. Egy éjszaka találkoztam egy törékeny kicsi testtel, egy kiskorú lánnyal Rómában, akit a luxusautókkal járó férfiak sorban állva zsákmányoltak ki. Pedig lehet, hogy csak annyi idős volt, mint ezeknek a férfiaknak a lányai... Micsoda egyensúlyvesztést teremthet ez az erőszak azoknak a fiataloknak az életében, akik csakis a bántalmazást, az arroganciát és a közömbösséget tapasztalják azok részéről, akik éjjel és nappal keresik, használják, kizsákmányolják majd újra eldobják őket az útszélen, szabad prédául hagyva őket a következő életkereskedőnek!
Úr Jézus, világosítsd meg a látásunkat, hogy fel tudjuk fedezni arcodat a testvéreinkben, különösen azokban a gyermekekben, akik a világ számos részén nélkülözésben és romlásban élnek. Ezeket a gyerekeket megfosztották a boldog gyermekkorhoz, az iskolai oktatáshoz, az ártatlansághoz való joguktól. Olyan teremtmények ők, akiket alacsony értékű árucikként használnak, eladnak és megvesznek, a felnőttek kénye-kedve szerint. Urunk, kérünk, könyörülj ezen a beteg világon, légy együttérző vele, és segíts minket, hogy felfedezzük a saját méltóságunknak és mások méltóságának a szépségét, amely emberi, a te képedre és hasonlatosságodra teremtett lényként mindannyiunkat megillet.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, add, hogy meg tudjuk látni
... a segítségre szoruló ártatlan gyermekek arcát;
...a társadalmi igazságtalanságokat;
...a méltóságot, amely minden személyt megillet, de amelyet mégis lábbal tipornak!
Mi Atyánk...
Quis non posset contristari, Christi Matrem contemplari dolentem cum Filio?
[Ki ne sírna Máriával, hogyha látja szent Fiával szenvedni a szent Szülőt!]
*
- VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra. (1Pt 2,23)
Mennyi bosszúállást követnek el napjainkban! A mai társadalom elvesztette az érzékét a megbocsátás értéke iránt. Pedig az a tulajdonképpeni ajándék, a sebek begyógyítása, a béke és az emberi együttélés alapja. Egy olyan társadalomban, amely gyöngeségnek tekinti a megbocsátást, te, Urunk, azt kéred tőlünk, hogy ne elégedjünk meg a látszattal. Nem szóval teszed ezt, hanem a példáddal. A téged gyötrőtől ezt kérded: ,,Miért üldözöl engem?", hisz jól tudod, hogy a valódi igazság soha nem nyugodhat gyűlöleten és bosszún. Tégy képessé minket, hogy bocsánatot kérjünk és megbocsássunk!
,,Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek" (Lk 23, 34). Urunk, te is átérezted az elítélés, az elutasítás, az elhagyatottság, a szenvedés súlyát, amit éppen azok váltottak ki, akik találkoztak veled, befogadtak és követtek téged. De biztos voltál abban, hogy az Atya soha nem hagy el téged, ebből merítettél erőt ahhoz, hogy elfogadd az akaratát. Közben pedig megbocsátottál, szerettél és reményt nyújtottál annak, aki hozzád hasonlóan a mi napjainkban járja be a kigúnyolás, a megvetés, a kinevetés, az egyedül maradás, az elárulás és a magány útját.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, segíts, hogy vigasztalást nyújtsunk
...annak, aki megsebzettnek és megtámadottnak érzi magát;
...annak, aki elárultnak és megalázottnak érzi magát;
...annak, aki megítéltnek és elítélnek érzi magát!
Mi Atyánk...
Pro peccatis suæ gentis vidit Iesum in tormentis, et flagellis subditum.
[Népét hogy megmossa szennytől, látta tenger gyötrelemtől roskadozni Jézusát.]
*
- VIII. állomás: Jézus a síró asszonyokkal találkozik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok. (Lk 23,28)
A migránsoknak és az emberkereskedők áldozatainak társadalmi, gazdasági és politikai helyzete kérdéseket intéz hozzánk, megráz minket. Kell, hogy legyen bátorságunk - amint ezt erőteljesen hirdeti Ferenc pápánk - az emberkereskedelem elítéléséhez. Ez az emberiség elleni bűn. Mindannyiunknak, különösen a keresztényeknek, növekednünk kell annak tudatosságában, hogy mindannyian felelősek vagyunk ezért a problémáért, és mindannyian hozzájárulhatunk, hozzá is kell járulnunk a megoldáshoz. Mindannyiunktól, de különösen tőlünk, nőktől elvárható, hogy vállaljuk a bátorság kihívását. Legyünk bátrak arra, hogy lássunk és cselekedjünk, egyénként és közösségi szinten is. A szegénységeink csak akkor válhatnak gazdagsággá, ha összeadódnak. Így képesek leszünk megváltoztatni a közgondolkodást, és enyhítünk majd az emberiség szenvedésein. A szegény, az idegen, a másmilyen nem tekinthető visszaverendő vagy legyőzendő ellenségnek; épp ellenkezőleg: testvérként kell rá tekintenünk, akit be kell fogadnunk és segítenünk kell. Ezek az emberek nem problémát, hanem értékes forrást jelentenek a besötétített ablakú erődjeinknek, ahol a jólét és a fogyasztás nem enyhíti a növekvő fáradtságot és kimerülést.
Urunk, taníts meg arra, hogy a te szemeiddel lássunk. Te befogadóan, irgalommal tekintesz a korlátainkra és a félelmeinkre. Segíts, hogy a te szemeiddel tekintsünk az eszmék, szokások, nézőpontok különbözőségeire. Segíts, hogy felismerjük: ugyanannak az emberiségnek vagyunk a tagjai. Segíts, hogy a másik befogadásának merész és új útjait mozdítsuk elő, hogy együtt teremtsük meg a közösséget, a családot, a plébániát és a civil társadalmat.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Segíts, hogy osztozzunk a szenvedésben
...azzal, aki szerettei elvesztése miatt érez fájdalmat;
...azzal, akinek nehezére esik segítséget és vigasztalást kérni;
...azzal, aki bántalmazást és erőszakot szenvedett!
Mi Atyánk...
Eia, Mater, fons amoris, me sentire vim doloris fac, ut tecum lugeam.
[Szeretetnek szent kútfője, add, a fájdalomnak tőre járjon át a lelkemen]
*
- IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját, mint a juh, amelyet leölni visznek. (Iz 53,7)
Urunk, harmadszor estél el kimerülten és megalázva a kereszt súlya alatt. Akárcsak az a sok lány, akiket a rabszolga-kereskedők csapatai kényszerítenek ki az utak szélére, és nem tudják tovább elviselni a fáradtságot és a megalázottságot, amit az okoz, hogy látják, miként élnek vissza fiatal testükkel, hogyan bántalmazzák, rombolják azt - az álmaikkal együtt. Ezek a fiatal nők úgy érzik, mintha kettő lenne belőlük: az egyiket keresi és használja, a másikat elutasítja és elítéli az a társadalom, amely nem hajlandó tudomást venni erről a kizsákmányolásról, amit a ,,használd-és-dobd-el" kultúrája vált ki. Egy újabb, Róma utcáin töltött éjszakán egy fiatal lányt kerestem, aki nemrég érkezett Olaszországba. Nem láttam a csapatával, ezért elkezdtem kiáltozni a nevét: ,,Mercy!" A sötétben észrevettem, hogy összekucorodva ott alszik az út szélén. A hívásomra felébredt, és azt mondta, nem bírja tovább. ,,Elfogytam" - ismételgette... Az édesanyjára gondoltam: ha tudná, mi történt a lányával, minden könnyét kisírná.
Urunk, hányszor tetted már fel nekünk ezt a kényelmetlen kérdést: ,,Hol a testvéred?" Hányszor juttattad eszünkbe, hogy a másik ember fájdalmas kiáltása eljutott hozzád? Segíts, hogy osztozzunk annak a számos embernek a szenvedésében és megalázottságában, akiket hulladékként kezelnek. Túl könnyű elítélni az emberi lényeket és a kényelmetlen helyzeteket, amelyek megalázzák álszent szemérmünket, de egyáltalán nem könnyű vállalni az egyénként, kormányként és keresztény közösségként viselt felelősségünket.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, adj erőt nekünk, hogy elítéljük
...a megannyi fiatal kizsákmányolását, megalázását;
...sok keresztény közönyösségét és hallgatását;
...az igazságtalan, embertelen, szolidaritást nem mutató törvényeket!
Mi Atyánk...
Fac ut ardeat cor meum in amando Christum Deum, ut sibi complaceam.
[Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme, segíts neki tetszenem.]
*
- X. állomás: Jézus megfosztják a ruháitól
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. (Kol 3,12)
Pénz, jólét, hatalom. Ezek minden kornak a bálványai. De legfőképpen a mi korunké, amely azzal henceg, hogy hatalmas lépéseket tett az emberi jogok elismertetése terén. Minden megvásárolható, beleértve a kiskorúak testét, akiket megfosztottak a méltóságuktól és a jövőjüktől. Elfelejtettük az emberi lény központi fontosságát, méltóságát, szépségét és erejét. Miközben falakat és torlaszokat emelnek a világban, mi szeretnénk azokról megemlékezni, azoknak köszönetet mondani, akik eltérő módokon az elmúlt hónapok során a saját életüket tették kockára, különösen a Földközi-tenger térségében, hogy megmentsék azt a rengeteg családok, akik biztonságot és lehetőségeket keresnek. Emberi lények ők, akik a szegénység, a diktatúrák, a korrupció, a rabszolgaság elől menekülnek.
Segít, Urunk, hogy felfedezzük azt a szépséget és gazdagságot, amelyet minden emberi személy és minden nép magában hordoz. Ez a te egyszeri és megismételhetetlen ajándékod, amelyet a teljes társadalom szolgálatába kell állítani. Nem engedhetjük meg, hogy pusztán egyéni érdekeket szolgáljon! Kérünk, Jézusunk, hogy a te példád és a te tanításod az irgalomról és a megbocsátásról, az alázatról és a türelemről egy kicsit emberibbé, ezáltal pedig keresztényibbé tegyen minket.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, adj nekünk irgalommal telt szívet
...a gyönyör, a pénz és a hatalom hajhászásával szemben;
...a szegényeknek és a leggyengébbeknek okozott igazságtalanságokkal szemben;
...az egyéni érdekek délibábjával szemben!
Mi Atyánk...
Sancta Mater, istud agas, Crucifixi fige plagas cordi meo valide.
[Esdek, hogy szívembe véssed, Szűzanyám, nagy szenvedésed s az Átvertnek sebeit.]
*
- XI. állomás: Jézust a keresztre szögezik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek. (Lk 23,34)
Társadalmunk hirdeti minden ember jogainak és méltóságának egyenlőségét. Ám a gyakorlat megtűri az egyenlőtlenséget. Még a legszélsőségesebb formáit is elfogadja. Férfiakat, nőket és gyermekeket adnak-vesznek rabszolgaként az új emberpiacokon. Az emberkereskedelem áldozatait azután más egyének kizsákmányolják. Végül eldobják őket, mint egy értéktelenné vált árucikket. Hányan gazdagodnak meg a szegények testének és vérének az elemésztésén!
Urunk, ma is hány embert szögeznek oda a keresztre. Ők az embertelen kizsákmányolás áldozatai, akiket megfosztottak méltóságuktól, szabadságuktól és jövőjüktől. Segélykiáltásuk mindannyiunkat megszólít - egyénként, társadalomként és Egyházként. Hogyan lehetséges, hogy folyamatosan újra keresztre feszítenek téged, amikor mi magunk is az emberkereskedelem cinkosaivá válunk? Adj olyan szemet nekünk, amely meglátja, és olyan szívet, amely átérzi oly sokak szenvedését, akiket életmódunk és fogyasztói rendszereink ma is a keresztre szögeznek.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, könyörülj rajtunk
- a mai új keresztre feszítettekért a világ minden pontján;
- társadalmaink hatalmasaiért és törvényhozóiért;
- azokért, akik nem tudnak megbocsátani és szeretni!
Mi Atyánk...
Tui Nati vulnerati, tam dignati pro me pati, pœnas mecum divide.
[Gyermekednek, a sebzettnek, ki miattam szenvedett meg, osszam meg gyötrelmeit.]
*
- XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? (Mk 15,34)
Urunk, a kereszten te is átérezted a fájdalom, a gúny, a bántalmazás, az erőszak, az elhagyatottság, a közöny súlyát. Csak édesanyád, Mária és néhány más, tanítványoddá lett asszony maradt melletted. Ők a tanúi szenvedésednek és halálodnak. Példájuk ösztönözzön minket arra, hogy elkötelezzük magunkat: a világszerte jelen lévő túl sok kálvárián haldoklóknak ne kelljen magányosnak érezniük magukat. Ilyen kálváriák a lágerekhez hasonló táborok a tranzitországokban; a hajók, amelyeket nem engednek kikötni a biztos kikötőkben; a hosszadalmas bürokratikus eljárások, amelyek során meghatározzák a végcélt; a tartós szállásul szolgáló központok, a hot spotok, az idénymunkások táborai.
Urunk, kérünk téged: segíts, hogy korunk új keresztre feszítettjeinek és reményvesztettjeinek a felebarátai legyünk. Tanítsd meg, hogyan száríthatjuk fel könnyeiket, hogyan vigasztalhatjuk meg őket úgy, ahogyan azt Mária és a többi, kereszt alatt álló asszony tette.
Imádkozzunk együtt, és mondjuk: Urunk, taníts meg, hogy odaajándékozzuk az életünket
...azoknak, akik igazságtalanságot, gyűlöletet és bosszút szenvednek el;
...azoknak, akiket igazságtalanul vádoltak meg és ítéltek el;
...azoknak, akik magányosnak, elhagyatottnak és megalázottnak érzik magukat!
Mi Atyánk...
Vidit suum dulcem Natum moriendo desolatum, dum emisit spiritum.
[Látta édes egy szülöttét, halálos nagy elepedtét, látta, hogy halálra vált.]
*
- XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. (Jn 12,24)
A röptében egymást váltó hírek korszakában ki emlékszik még arra a huszonhat fiatal nigériaira, akik a hullámsírban lelték halálukat, s akiket Salernóban temettek el? Hosszú és kemény volt a kálváriára vezető útjuk. Először át kellett kelniük a Szaharán egy túlzsúfolt, szerencsét próbáló buszon. Aztán a rettenetes líbiai gyűjtőtáborokba kényszerítették őket. Végül tengerre keltek, ahol aztán az ,,ígéret földjének" a kapujában érte őket a halál. Ketten közülük méhükben hordozták egy új élet ajándékát: olyan gyermekeket, akik már soha nem látják meg a napvilágot. A keresztről levett Jézuséhoz hasonlóan az ő halálukról is elmondhatjuk: nem volt hiábavaló. Mindezen életeket az Atya irgalmára bízzuk. Ő mindenkinek, de különösen is a szegényeknek, a reményvesztetteknek és a megalázottaknak az Atyja.
Urunk, ebben az órában újra visszhangzik Ferenc pápa lampedusai kiáltása - ez a sziget volt első apostoli útjának a célpontja -: ,,Ki siratta el őket?" Most is, végtelen számú hajótörés után, újra meg újra ezt kiáltjuk: ,,Ki siratta el őket?" Melyikünk sírt? - kérdezzük a sorba rendezett huszonhat koporsó előtt, melyeken egy-egy fehér rózsaszál fekszik. Csak ötüket sikerült beazonosítani. Névvel vagy név nélkül, de mindannyian a mi gyermekeink. Mindannyian megérdemlik a tiszteletünket és azt, hogy emlékezzünk rájuk. Mindannyian arra hívnak, hogy átérezzük a felelősségünket: az intézmények, a hivatali tekintélyek és mi is, akik hallgatunk és közömbösek maradunk.
Imádkozzunk együtt: Urunk, segíts, hogy osztozzunk a gyászban
...mások szenvedését látva;
...minden névtelen koporsóvt látva;
...az édesanyák gyászát látva!
Mi Atyánk...
Fac me tecum pie flere, Crucifixo condolere, donec ego vixero.
[Add meg, kérlek, hogy míg élek, együtt sírjak mindig véled s azzal, ki a fán eped]
*
- XIV. állomás: Jézus testét a sírba helyezik
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Beteljesedett. (Jn 19,30)
A sivatag és a tengerek váltak korunk új temetőivé. Látva ezeket a haláleseteket, nincsenek válaszok. Van azonban felelősség. Testvérek, akik hagyják meghalni a testvéreiket. Férfiak, nők és gyermekek, akiket nem tudtunk vagy nem akartunk megmenteni. Miközben a kormányok vitatkoznak a hatalom zárt palotáiban, a Szahara megtelik olyanok csontvázaival, akik vállalták a fáradságot, az éhezést, a szomjazást. Mennyi szenvedésbe kerülnek ezek az új exodusok! Mennyi kegyetlenség zúdul rá a menekülőkre: a reménytelen utazások, a váltságdíjak és kínzások, a vízsírrá változott tenger.
Urunk, add, hogy megértsük: mindannyian ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei. Fiad, Jézus halála adja meg a nemzetek vezetőinek, hogy megértsék a szerepükkel járó felelősséget: meg kell védeniük minden embert, akit képedre és hasonlatosságodra teremtettél!
Mi Atyánk...
Quando corpus morietur, fac ut animæ donetur Paradisi gloria. Amen.
[Hogyha testem porba tér meg, lelkem akkor a nagy égnek dicsőségét lelje meg.]
*
Zárás
Szeretnénk felidézni a kilenc hónapos kis Favour történetét, aki fiatal szüleivel együtt Nigériából indult útnak, egy jobb jövőt keresve Európában. A Földközi-tengeren át vezető hosszú és veszedelmes utazás során anyukája és apukája egyszerre halt meg, sok száz más emberrel együtt, akik a gátlástalan embercsempészek kezeire bízták az életüket, mert így szerettek volna eljutni az ,,ígéret földjére". Csak Favour élte túl az utazást: Mózeshez hasonlóan őt is a vizek mentették meg. Az ő élete legyen a fény a testvériesebb emberiség felé vezető utunkon.
Keresztutad végén azt kérjük tőled, Urunk, hogy édesanyáddal és a téged a Kálváriára elkísérő asszonyokkal együtt taníts meg minket is a virrasztásra, hogy így várjuk a feltámadásodat. A feltámadás legyen a reményt, örömet, új életet, testvériséget, befogadást és a népek, vallások és törvények közötti közösséget elhozó világosságunk, hogy így valóban elismerjük: az emberiség minden gyermekének istengyermeki méltósága van, nem lehet őket rabszolgaként kezelni!
*
Ferenc pápa imája
Úr Jézus, segíts, hogy keresztedben meglássuk a világ összes keresztjét,
a kenyérre és szeretetre éhező emberek keresztjét, a magányos és a még gyermekeik vagy szüleik által is elhagyott emberek keresztjét, az igazságosságra és békére szomjazó emberek keresztjét,
a hit vigaszát nélkülöző emberek keresztjét, az idősek keresztjét, akik az évek és a magány nehéz terhét cipelik, a bevándorlók keresztjét, akik a félelem és a politikai számítástól elvakult szívek miatt zárt ajtókra találnak, a kicsinyek keresztjét, akiket ártatlanságukban és tisztaságukban megsebeztek,
az emberiség keresztjét, amely a bizonytalanság sötétjében és a pillanat kultúrájának homályában tévelyeg, a megcsalás, a rossz csábításai vagy a gyilkos könnyelműség és önzés miatt szétszakított családok keresztjét, azon megszentelt életet élők keresztjét, akik fáradhatatlanul igyekeznek elvinni fényedet a világba, de úgy érzik, hogy elutasítják, kinevetik és megalázzák őket, azon megszentelt életet élők keresztjét, akik útközben elfelejtették első szeretetüket, azon gyermekeid keresztjét, akik hisznek benned és szavaid szerint próbálnak élni, de ezért családtagjaik és kortársaik kirekesztik és eldobják őket, a gyöngeségeink, képmutatásaink, árulásaink, bűneink és számos megszegett ígéretünk keresztjét,
Egyházad keresztjét, mely hűséges evangéliumodhoz, de még a megkereszteltekhez is csak nehezen tudja elvinni szeretetedet,
Egyházad, jegyesed keresztjét, mely szüntelenül érzi, hogy kívülről és belülről is ostromolják,
közös otthonunk [a föld] keresztjét, mely komolyan fonnyadozik kapzsiságtól és hatalomtól elvakult, önző szemeink előtt!
Úr Jézus, éleszd fel bennünk feltámadásodnak és a minden rossz és minden halál felett aratott végső győzelmednek reményét! Ámen!
Fordította: Török Csaba
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus a keresztúton |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-20 15:59:19, szombat
|
| |
| |
A keresztkút minden templomban az anyaszentegyház öle, hiszen ott születnek meg Jézus testvérei az örök életre. Ennek egyik ősmintája a Laterán keresztelőkápolnája: nyolcszögletű, mert a földi tökéletesség szimbóluma a hét, Jézus feltámadásával pedig ezt a földi világot összekapcsolta a mennyeivel, ezért a nyolcas szám a beteljesedés jelképe lett. Így a vasárnap is: a kezdőnap egyben az örök élet kezdetének emlékezete. A nyolcas szám aztán megjelenik a kőből formált szószékeken, amely mellett ott áll a húsvéti gyertya és a fehér ruhás pap, ezzel érzékelteti az Egyház: minden evangéliumolvasás és igehirdetés az angyal örömhír hirdetésének eseménye, amely rámutat a feltámadottal való találkozásra az Eucharisztia kenyerében |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Útravaló_Adoremus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-20 15:57:54, szombat
|
| |
| |
-Igenaptár oldalon
Hosszabb forma:
(1.) OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
Isten szólt: ,,Legyen világosság", és meglett a világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt: ,,A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között." Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lett és reggel: második nap.
Isten ismét szólt: ,,Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. És Isten látta, hogy ez jó.
Akkor megint szólt Isten: ,,Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyekben magvak vannak a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.
Akkor megint szólt Isten: ,,Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsák meg a földet, uralkodjanak a nappal és éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
Isten szólt: ,,A vizek teljenek meg élőlények sokaságával; az égen, a föld felett, az égbolt alatt pedig röpködjenek madarak." Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket, és így szólt: ,,Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön." Este lett és reggel: az ötödik nap. Aztán szólt Isten: ,,Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Isten újra szólt: ,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ő uralkodjék a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." Isten megteremtette az embert saját képmására: Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.
Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik: ,,Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött, amely a földön mozog." Azután ezt mondta Isten: ,,Íme, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden növényt táplálékul adok." Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
Így készült el a föld, az ég, és minden, ami benne van. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.
Ez az Isten igéje. Ter 1,1-2,2
C évben EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Miért keresitek az élőt a halottak között?
A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úrjézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: ,,Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad." Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.
Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.
Ezek az evangélium igéi. Ter 1,1-2,2
C évben:
EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Miért keresitek az élőt a halottak között?
A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úrjézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: ,,Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad." Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.
Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.
Ezek az evangélium igéi.
C évben: Lk 24,1-12
Imádság
Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az örök élet vágya és a feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást ünnepeljük. A veled való találkozásokról szóló híradások és a húsvéti jelek megerősítik hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is feltámadásod hirdetői legyünk. Húsvét titka, a feltámadás titka megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet nem zárunk szívünk mélyébe, hanem tovább kell adnunk másoknak, mindazoknak, akik az örök életre vágyakoznak. Adj bátorságot és buzgóságot, hogy feltámadásod hirdetői legyünk!.
Elmélkedés
Harmadnapra
Tanító útja során Jézus három alkalommal jövendölte meg tanítványai számára szenvedését és halálát. Máté evangéliumában találjuk ezt a három jövendölést (vö. Mt 16,21, Mt 17,22-23, Mt 20,17-19). Mind a három alkalommal szó esik a feltámadásról is. Mégpedig úgy van megemlítve mindhárom esetben a feltámadás, mint amely esemény ,,harmadnap" fog bekövetkezni. Biztosra vehetjük, az Úr Jézus ezen szavai mélyen beívódtak az apostolok emlékezetébe, különben nem emlékeztek volna rá később, nem ismételték volna el igehirdetésük során és aligha kerültek volna bele az írott evangéliumokba. Mégis, a hét első napján, húsvét hajnalán, az apostoloknak eszébe sem jutott, hogy éppen ma van az a ,,harmadnap", amiről Mesterük többször is beszélt. Azt akarom ezzel mondani, hogy annak az első húsvétnak a hajnalán az apostolok nem várták Jézus feltámadását és persze más napra sem várták. Bár a háromszori jövendölés az Úr biztos ígéretének tekinthető, nem gondoltak arra, hogy az események fordulatot vesznek.
Az asszonyok, akik hajnalban a sírhoz mennek, nem feltétlenül tudhattak a ,,harmadnapra" vonatkozó jövendölésről, ígéretről. Ők azért indulnak, mert pénteken, a kereszthalál napján, az este beálltával és az ünnep kezdete miatt már nem volt idő arra, hogy a holttestet a szokásoknak megfelelően bebalzsamozzák a sírba tétel előtt. Ők ezt a halottnak járó, de elmaradt dolgot szeretnék pótolni, igyekezetük a halottnak járó tiszteletből fakad.
Jézus ellenfeleinek viszont volt tudomása arról, hogy Jézus tett utalásokat a ,,harmadnapra" várható eseményekről, igaz, sejtésük sem volt arról, hogy miről beszél nekik Jézus. A jeruzsálemi templom megtisztítása és a kereskedők kiűzése alkalmával a zsidók kérdőre vonták őt, hogy milyen jogon tesz ilyet. Válaszul ezt mondta nekik: ,,Romboljátok le ezt a templomot és én három nap alatt felépítem" (Jn 2,19). A zsidók már ekkor sem értették a kijelentést, mert ők arra gondoltak, hogy a negyvenhat esztendőn keresztül épült templomot lehetetlen ilyen rövid idő, mindössze három nap alatt felépíteni. János evangélista viszont fontosnak tartja e helyen megjegyezni, hogy Jézus saját testének templomáról beszélt és feltámadása után tanítványainak eszébe jutottak ezek a szavak (vö. Jn 2,21-22). Ha az ellenfelek már korábban sem értették a ,,harmadnapra" vonatkozó kijelentést, akkor a kereszthalál utáni harmadnap sem várhattak semmit.
A ,,harmadnap" úgy következik tehát be, hogy nem készül rá senki, nem tud róla senki, vagy aki tudott róla, az éppen elfelejtette, vagy sem korábban, sem most nem is értette. Az örökkévalóság Ura viszont, akinek nem szokása a napok számolgatása, nem feledkezett meg erről a ,,harmadnapról", hanem ezen a napon feltámasztotta Fiát a halálból. Az Isten közbeavatkozása akkor érkezik, amikor senki ember nem számít rá. Érdekes, hogy amikor az ember megtapasztalja ezt a váratlan közbelépést, akkor elkezdi számolgatni a napokat visszafelé is és előre is. Emlékszik már, hogy három napja volt a keresztre feszítés, nyolc napja volt a jeruzsálemi bevonulás. Ettől a ,,harmadnaptól" még a korábban feledékenyek számára is fontossá válik az idő, a napok múlása, ezért jól megjegyzik és később pontosan lejegyzik az események menetét, például a negyvenedik és az ötvenedik napot, a mennybemenetel és a Szentlélek kiáradása napját.
Ezt a ,,harmadnapot" a húsvéti beszámolókban János evangélista a ,,hét első napjaként" említi. Nem bizonytalanságról vagy zavarról van itt szó a napok számolása tekintetében, hanem talán arra érdemes gondolnom, hogy az én ,,harmadnapom", feltámadásom napja, az első napom lesz az örökkévalóságban.
C. Horváth István Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Biblia - szentírások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2019. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
450 db bejegyzés |
| e év: |
4631 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4185
- e Hét: 15815
- e Hónap: 48969
- e Év: 282716
|
|
|
Offline
