|
2019-04-28 16:37:05, vasárnap
|
| |
| |
Út menti nyárfák sűrű lombjai között
pajkosan bújócskát játszik a Nap .
Mindent túlélés reményében ,
utam a zúgó fenyvesek mellett halad .
Akaratlanul feltörő emlékek tűzében
a múlt , mint társ idézi földi gondomat .
Nem hagy nyugodni , bár a külvilág
egy ideje , számomra kissé megszakadt .
Mintha zátonyra léptem volna , utam
oly kiszámíthatatlan , bizonytalan .
Mint a gyertyák hirtelen fellobbanó
lángjai , pislákolva lassan kialszanak .
Sorsom kényes akaratának
jeleznek szigorú parancsszavat .
Megállok , többször visszanézek ,
ahonnan elindultam , a délcegen
álló magas nyárfák kupolái látszanak .
Erre az útra már semmi szükségem
nem volna , magam is úgy érzem .
Törékeny , lebegő álom a sorsom :
bevéste szívembe a múltam , a jövőm
s , a jelenem egy életre úgy gondolom .
***********
 Bédné Marika : 2019 . 04 . 28 . 16 : 34 . - / saját versem /
***** Emma Ryan ajándéka *****
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2019 . 04 . 28 . 23 : 49 
