|
2019-04-05 20:37:38, péntek
|
| |
| |
H. Kohut Katalin: Állatkert
Fura egy hely, bizton mondom
kerek erdő otthon,
a világnak öt tájéka,
tüstént el is mondom.
Emlősöknek tömkelege
mutat barna utat,
történelmük megismerjük,
zebra irányt mutat.
Mackó koma boldog nagyon,
nagyobb lett a börtön,
adok neki egy nyers almát,
utána kap rögtön.
Aranysakál tekintete
engem el is csábít,
a szarvasok koronája
királyt választ ma itt.
Fáradt lehet már a tigris,
csíkosba öltözött,
a majmoknak a járása
emberformát öltött.
Vörös róka füllent megint
szép tavaszi napot,
lovagolni hívnak engem
szép póni lovagok.
Mosómedve, jó barátom,
eszembe jut sorsom,
talán ő is kézzel mos még,
mondom neki gondom.
Meghallottam az énekét
Kacagójancsinak,
madárhonba invitálnak
kelep hangú fiak.
Marabu és papagájok,
kakaduk és récék,
hát itt éter magasságba
helyezték a mércét.
Holló postás tolla ragyog,
integet a sasszárny,
talán tudják már maguktól,
mily látvány vár még rám.
Megismerem a tiszta víz
kis gőte vendégét,
hüllő sereg itten éli
örökös békéjét.
Megborzong a szív is hamar,
sikló, kígyó nyelvel,
meg is marna, ha tehetné
azon nyomban engem.
Ahány állat, annyi ország
állat barátsága
mutatja, hogy gondozója
mindig vigyáz rája.
2019. április 5. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
