Kun Magdolna: Én még éltem ott...,Nem akarok,Tandari Éva: Örökre ,Radnóti Miklós:Sem emlék,sem varázslat,Reményik Sándor : A fenyők álma, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

2019-06-18 10:51:16, kedd

	Kun Magdolna: Én még éltem ott... Én még éltem ott, hol munka volt és becsület, ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek, ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték, ahol elismert, és rangos volt az emberi érték. Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett, mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet, mely elűzött maga mellől minden gonoszságot, amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot. Én még éltem ott, ahol a tisztes kort megért, mosolyogva vitte hátán nehéz keresztjét, mert tudta, mindig, de mindig mellette áll az, aki cipeli majd helyette, ha olykor elfárad. Én az élet által ismertem meg minden szépséget, azt, amit a hosszú útra majd büszkén vihetek, de az itt maradó gyermekekkel, azokkal mi lesz, ők mit visznek, ha számukra már minden elveszett...

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Nem akarok

2019-06-18 10:07:24, kedd



3 komment , kategória: Általános

Tandari Éva: Örökre

2019-06-18 09:29:48, kedd

	Kép: Makray Tandari Éva Örökre " hajléktalanul " Tudod ; már testem nem ... Már " csak " a lelkem " hajléktalan " ... Hisz keresném én Helyem , és Időm : ~ de már rég minden veszve van ... Már hiába keresnék Köztetek lelkemmel egy parányi zugot , már túl sebzett , túl fájó elviselni a holnapért a harcot ! Pedig még keresném az Álmot , a Tervet ... ~ de már rég mind a sárban hevernek , s a lábak ezere úgy tapod rajta mind , hogy semmivé lettek , s meghaltak égő színeik . S már csak halott , fakó álmokat vonszolok ... ~ Hát hogy feledjek így magányos tegnapot ? És hogy fogadjam tisztán , mit még a mára hagyott ? én nem tudom nem meglátni rajta a sár - koloncot ... Hát örökre kívül rekedt , magányos , és " hajléktalan " marad lelkem , mert nincs nálatok egy csöndes zug , hol a kínt , s a fájdalmat letegyem ... Nincs egy szó , egy bízó mosoly , mi újraéleszthetné bennem , hogy Közületek való voltam egykor ... - S már nem is lehetne igazzá a szó lelkemen : ~ Tudom : már örökre más áll a helyemen.

0 komment , kategória: TANDARI ÉVA VERSEI 2.

2019-06-18 09:23:16, kedd

	Radnóti Miklós:Sem emlék,sem varázslat Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyüléptű szívében megterem az érett és tűnődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, - s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, - talán most senki sincs. 1944. április 30.

0 komment , kategória: Radnóti Miklós

2019-06-18 08:43:35, kedd

	Reményik Sándor : A fenyők álma A fellegek a fenyők álmai. Az ágak között megrekednek. Azután futásnak erednek, Vagy halkan suhannak odább, Mint foghatatlan, lenge holmi, Testetlen, fátylas délibáb. Az álmok sorsa: eloszolni. Néha úgy szállnak, fehér csipkeként. Hogy alig-alig fedik el a fényt. Ezek a boldog álmok. Aki ily álmot látott, Annak a fának hálálkodni kell. És hogyan hálálkodik a fenyő? Hogy ezerszeres illatot lehel. S néha jönnek gomolygón, nehezen, Szurony sem szaggatja meg odafenn, Csak néha üti át Egy órjás dárdáját a fellegen. Ezek a gonosz álmok. Aki ily álmot látott, Reccsenve jajdul, álmában kiált, Lát fekete vért és piros halált. De lassan elszáll jó és gonosz álom, Valahol virrad már a láthatáron, Oszlik a köd, A pára már kevés. Aranyderűvel messze valahol A kék ég jő: az örök ébredés.

0 komment , kategória: Reményik Sándor

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár