|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2019-06-24 20:30:51, hétfő
|
| |
| |
,,Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!" 2Sámuel 19,1
Absolon apjának, Dávidnak jajveszékelése olyan hívő fájdalmát tükrözi, akik hitre nem jutott rokonaikat siratják, akikért éveken át imádkoztak. Van-e erre a fájdalomra balzsamolaj Gileádban (Jer 8,22)? Hogyan kell az ilyen esetet fogadnunk az Írás szerint?
Nos, először is: sohasem lehetünk egészen bizonyosak abban, hogy valaki valóban Krisztus nélkül halt meg. Hallottunk egy férfi bizonyságtételéről, akit a ló levetett a hátáról, és épp ebben a pillanatban fogadta el Krisztust. ,,A nyereg és a föld között kért és talált kegyelmet." Egy másik férfi megcsúszott a kötélhágcsón, és megtért, még mielőtt belecsapódott a tengerbe. Ha bármelyikük meghalt volna a balesetkor, senki nem tudta volna, hogy hitben halt meg.
Hisszük, hogy az ember még a kóma állapotában is megtérhet. Orvosi tekintélyek állítják, hogy az ember gyakran még a kóma állapotában is hallja és megérti azt, ami a szobában történik, amit ott mondanak, még ha őmaga már nem tud is beszélni. Pedig, ha az ember hall és ért, miért ne fogadhatná el hittel, határozott döntéssel az Úr Jézust?
De tegyük fel a legrosszabb esetet. Tegyük fel, hogy az illető valójában meg nem tért állapotában hal meg. Milyen legyen ilyenkor a magatartásunk? Ilyenkor egyértelműen Isten oldalán kell állást foglalnunk saját testünkkel és vérünkkel szemben is. Nem Isten tehet arról, ha valaki bűneiben hal meg. Isten mérhetetlen nagy áron utat készített az ember számára, amelyen bűneiből megszabadulhat. Az üdvözítés Isten ingyen ajándéka, teljesen független érdemeinktől vagy vétkességünktől. Ha valaki elutasítja magától az örök életet, akkor mit tehet még Isten? Nem kényszerít oda olyan embereket, akik egyáltalán nem kívánkoztak oda, mert akkor az már nem lenne többé mennyország.
Ha tehát valamelyik szerettünk az örök élet reménysége nélkül hal meg, akkor csak osztozzunk Isten fiának szívfájdalmában, amikor Jeruzsálem fölött sírt: ,,Akartam..., de ti nem akartátok" (Mt 23,37).
Tudjuk, hogy az egész föld Bírája igaz ítéletet tesz majd (1Móz 18,25). Ő tehát igaz akkor is, amikor kárhoztatja az elveszetteket, ugyanígy, amikor üdvözíti a bűnbánó bűnösöket.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-24 19:54:52, hétfő
|
| |
| |
"Mert íme én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen. Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged." (Jer 1,18-19)
Föl hát ti, mindnyájan, amiképpen együtt vagytok, és együvé tartoztok, ördög, pápisták és elvakultak egy csomóban, hamar támadjatok Lutherre, ti, pápisták, elölről, ti, hőzöngök, hátulról, ti, ördögök, mindenfelől! Hajszoljátok, üldözzétek, űzzétek csak bátran, mert előttetek az igazi vad áll! Igazából nem Luther az, akit üldöztök, hanem Luther tanítása, amelyet nem ejthettek el, ha a tietekhez hasonló tíz világ is következnék még. Lásd a lutheri éneket: Erős vár a mi Istenünk,/ Jó fegyverünk és pajzsunk,/ Ha ő velünk, ki ellenünk?/ Az Úr a mi oltalmunk.// Az ős ellenség most is üldöz még,/ Nagy a serege,/ Csalárdság fegyvere,/ Nincs ilyen több a földön. Stb.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-24 17:59:43, hétfő
|
| |
| |
Dal a búzaszemről
Dúsan került és életteljesen
a föld alá az első búzaszem.
Magán érezte még
az Úr teremtő, alkotó kezét.
Aranynap fénye lenn nem érte már,
nem is érinthette csillanó sugár.
Mégis meleg titokkal volt tele
sötétlő éjjele.
És egy napon a szíve meghasadt
ott lenn a durva, barna föld alatt.
Szállt, szállt a hír fekete réteken:
Meghalt a búzaszem.
Ég, ölts magadra borút, felleget,
zokogj, zokogj a gyilkos föld felett!
Pacsirta, sírjon, sírjon a dalod!
A búzaszem halott.
Dalold a gyászt, dalold a szenvedést,
sötétlő, mélyben kínos tespedést,
ahol a fény többé rá nem talált!
Dalold a nagy halált!
És a magasban megzendült a dal:
,,Győzelmes élet! Édes diadal!
Meghasadt szívből nő a búzaszál!
A halál nem halál!"
Halleluja! Aranykalász fakad,
aranykalászból újra hull a mag,
és újra meghal: életet terem.
Az élet végtelen!
Aranytenger ring szét a földeken,
amerre néz, amerre lát a szem,
s halálból támadt életről beszél,
ha rázza lenge szél.
Halálba hullott égi búzamag,
erő és élet szívedből fakad.
Halálod támaszt ezer életet,
mert égi kéz vetett.
Ne sírjatok a búzaszem felett!
Oszoljatok szét sűrű fellegek!
Elmúlt Nagypéntek és
halleluja, most sarjad a vetés!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-24 11:02:33, hétfő
|
| |
| |
,,Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa." Márk 10,14
A gyermekek halála mindig különösen súlyos próbát jelent Isten népe hite számára, és fontos, hogy szilárd bibliai alapunk legyen, amelyhez ilyen időben ragaszkodni tudunk.
A keresztyének között általános az a felfogás, hogy azok a gyermekek, akik meghalnak, még mielőtt erkölcsileg felelős döntéseket tudnának hozni, üdvözülnek a Bárány vére által. Végső következtetésük valahogy így hangzik: mivel a gyermeknek sem képessége, sem lehetősége nem volt, hogy az Urat, mint Üdvözítőt elfogadja vagy visszautasítsa, ezért Isten Krisztusnak a kereszten elvégzett művének teljes értékét beszámítja neki. Az Úr Jézus halála és feltámadása által üdvözül, még ha ő maga sohasem volt abban a helyzetben, hogy megértse a váltságmű megmentő hatását.
Azt, hogy egy gyermek mikor érkezik el abba az életkorba, amikor már képes önálló erkölcsi döntésre, egyedül Isten tudja. Annyi bizonyos, hogy minden eset más, egyik gyermek korábban érik, mint a másik.
És még ha nincs is olyan igehely, amely egyértelműen kijelentené, hogy azok a gyermekek, akik az erkölcsi döntési képesség életkora előtt meghalnak, a mennybe jutnak, mégis van két vonal a Szentírásban, amelyek ezt a nézetet támasztják alá. Az elsőt mai igeversünkben találjuk: ,,Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem Őket, mert ilyeneké az Isten országa" (Mk 10,14). Az Úr Jézus a gyermekekről beszélt, amikor ezt mondta: ,,...ilyeneké az Isten országa". Nem mondta, hogy meg kell nőniük ahhoz, hogy az Isten országába bemehessenek, hanem azt mondta, hogy épp hozzájuk hasonlók, akik Isten országában vannak. Ez rendkívül nyomós érv amellett, hogy a kisgyermekek üdvözülnek.
A másik ezt bizonyító vonal a következő: mikor az Úr Jézus a felnőttekről szólt, azt mondta: ,,Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lk 19,10). Csakhogy amikor gyermekekről szólt, nem beszélt ,,megkeresésről". Egyszerűen csak azt mondta: ,,Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett" (Mt 18,11). Ez azt is jelentheti, hogy a gyermekek nem tévelyegnek el, mint a felnőttek, és hogy az Úr, haláluk idején szuverén hatalmával a maga nyájához gyűjti őket. Noha soha nem ismerték meg Krisztus váltságművét, Isten tudja ezt, és nekik tulajdonítja a váltságmű mentő erejét.
Ezért ne vonjuk kétségbe Isten gondviselését, ha elveszi tőlünk gyermekeinket. Jim Elliot írja: ,,Nem találhatok semmi különöset abban, ha Isten már zsenge ifjúságukban magához veszi azokat, akiket én szívesen látnék még itt a földön, amíg idősebbek lesznek. Isten benépesíti az örökkévalóságot, és én nem korlátozhatom Őt öreg férfiakra és nőkre".
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-06-24 10:52:27, hétfő
|
| |
| |
"Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36)
Más próféták is megjövendölték Krisztusról, miként kell eljönnie és a bűnöktől megszabadítania a világot, de sem Ézsaiás, sem Jeremiás nem mondhatta volna: - Íme ő az, őt fogadjátok el. - Egyedül János mondhatott ilyet, és ő mutathatott ujjal a személyre, akinél a bűnök bocsánata valóban megtalálható. Olyan ujja még nem volt embernek, ember olyat még nem is látott, mint János ujja, amely Isten bárányára mutatott. Ezért, akit a bűn terhe nyom, akit ördög és halál rettent, nézzen a prédikátor szájára és ujjára, azok majd megtanítják és megmutatják neki, hogy ő az, aki a bűnök bocsánatát és az Istennel való megbékélést elhozta. Ez az öröm, amelyben nem csak Zakariásnak és Erzsébetnek, de az egész világnak részesednie kellene.
Luther Márton
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2019. Június
| | |
|
|
| ma: |
8 db bejegyzés |
| e hónap: |
320 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4472
- e Hét: 13184
- e Hónap: 25059
- e Év: 212861
|
|
|
Offline
