|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 20:00:39, péntek
|
| |
| |
Bodri
Szegény Bodri kutya,
hogy lenne jókedve?
Nem ugrálhat, szaladgálhat,
amerre szeretne.
A fa derekához
jól odakötözték.
Meg se tudna szabadulni,
bárhogy erőlködnék.
Odamegyek hozzá.
Bőrébe' se fér meg.
Alig tudja jelét adni
boldog örömének.
Nem is voltunk eddig
olyan jó barátok.
De most a Bodri szemében
titkos reményt látok:
Azt hiszi, eloldom,
s mehet szabadjára.
Dehogy jönne, dehogy többet
börtöne tájára.
Ha fogoly nem lenne,
reám se mordulna.
Hasztalan is hívogatnám,
felém se fordulna.
Közeledésemet
nem méltatná szóra.
Csak a rabnak van szüksége
a szabadítóra.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 19:28:31, péntek
|
| |
| |
Lánc, lánc, eszterlánc
Lánc, lánc, eszterlánc,
vígan zeng az ének.
Ugrándozó gyereklábak
tapossák a rétet.
Egy csapatban mennyi kislány
forog erre-arra.
Szegény is van, gazdag is van,
szőke is meg barna.
Klári gazdag. Sereggel a
játéka, babája.
Jutka szegény. Nem rongyos, de
foltos a ruhája.
Lánc, lánc, eszterlánc.
Újra körbeállnak.
Klári gyorsan odasúgja
szöszke Juliskának:
"Nem fogom meg Jutka kezét!"
El is fordul tőle.
Bizony, bizony könny és bánat
lenne még belőle.
De a szőke kis Juliska
siet közbeállni.
Egyik kezét Jutka fogja,
másikat meg Klári.
Lánc, lánc, eszterlánc,
vígan zeng az ének.
Ugrándozó gyereklábak
tapossák a rétet.
Milyen piros Klári arca.
Tán bizony a játék!
Lehet. De pirosra festi
más is az arcát még.
Nem tudom, hogy nem a szégyen
lángjaitól ég-e?
Bántja már a mást lenéző
csúnya büszkesége..
Rá-ránéz a kis Juliska
ragyogó arcára.
Megérinti a szeretet
csillogó sugára.
Vágyik ő is mást szeretni,
senkit meg nem vetni:
Úr Jézusnak szent parancsát
szüntelen követni.
Lánc, lánc, eszterlánc...
Vígan zeng az ének.
Ugrándozó gyereklábak
tapossák a rétet.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 19:01:08, péntek
|
| |
| |
Igaz mese a napsugárról
Ismerek egy fényes napsugarat.
Naphazája meleggel volt tele.
Naphazában otthon mégse maradt.
Megszánta a dermedt rügyecskéket,
Napkeletre menekült fecskéket.
Szánta a sok hallgató madárkát.
Fájt szívének a fagyos kopárság.
Elgondolta: ,,Megyek és leszállok.
Tudom én azt, hogy telet találok.
De mire a világot bejárom,
virág virul minden merev ágon...
Virág virul, meleg tavasz támad!
Odahagyom napfényes hazámat."
Leszállott a jégbevont patakra,
meleg szóval hívta, szólongatta.
De a patak kemény, hideg maradt
s tovább aludt a jégpáncél alatt.
Szép napsugár búsan repült tovább
keltegetni kankalint, ibolyát.
,,Kis ibolya, dugd ki kék fejecskéd,
illatodat messze eregesd szét,
hirdess vidám tavaszi mosolygást!"
Kis ibolya álmodik még folyvást.
Szép napsugár felröppen a fára,
Téli fának lombtalan ágára,
simogatja mind a rügyecskéket,
de mi haszna, ha egyik se ébred.
Hallgatnak a madarak az ágon.
Alszik minden az egész világon.
Szép napsugár, menj vissza az égbe!
Láthatod, hogy hiába jöttél le.
Ez a föld a halál birodalma.
Nem bírsz vele, oly nagy a hatalma.
,,Ha nem használ egy simogatásom,
használni fog száz simogatásom,
s fakad a rügy, tűnik a tél, széled.
Halál felett mégis győz az élet!
Egy meleg szó ha talán hiába,
száz meleg szó majd nem lesz hiába,
kifakasztja fák, mezők virágit.
Lesz még egyszer virágos világ itt!"
Szép napsugár virágtól virágig
repül egyre, szólongatja váltig.
Némelyik már ébred a szavára.
Tavasz is lesz, tudom, nemsokára.
Ismerek egy fényes napsugarat.
Naphazája meleggel volt tele.
Naphazában otthon mégse maradt,
Jézusunk az. Ő mosolyog rátok.
Ti vagytok a szunnyadó virágok.
Bár az első hívogató szóra,
új életre mind kivirulnátok!
Tárjátok ki szíveteket előtte!
Hadd jelentsen tavaszt a lejötte.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 18:18:32, péntek
|
| |
| |
Feltámadt
Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.
Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 18:05:59, péntek
|
| |
| |
Mi az övé?
Az Úr Jézusé a tenger
meg a csillagok fenn az égen.
Ki tudná őket megszámolni?
Ott tündökölnek réges-régen.
Az Úr Jézusé a föld is:
hegye, völgye meg minden bokra.
Kék egéből Ő visel gondot
minden mezőn a virágokra.
Az Úr Jézusé a kincs is:
arany, ezüst, gyémántok éke.
Ezért nem kell aggódni annak,
akinek Ő a menedéke.
Az Úr Jézusé itt minden,
a kis madárkák neki zengnek.
Csak azt mondd meg, királya lett-e
az Úr Jézus a te szívednek?
Az Úr Jézusé a felleg:
arra száll, merre Ő akarja.
A csillagoknak millióit
szelíden igazgatja karja.
Ha az övé már a szíved,
akkor kérd Őt este és reggel:
vezéreljen téged is híven
a ragyogó csillagsereggel.
Milyen öröm lesz tudni mindig,
ha csillogó szemükbe nézel:
őket ott fenn és téged itt lenn.
Ugyanaz vezet biztos kézzel.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 17:00:45, péntek
|
| |
| |
"Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Egyiptomba." (1Móz 45,4)
József eme kinyilatkoztatását ne nézzük, ne olvassuk felszínesen, hanem szemléljük a szív nagy felindulását, amely Józsefet és testvéreit hatalmába kerítette. Nem tudom, hogy kellett volna nekem fogadnom, amikor ezt mondja: - Én vagyok József. - Ők sem tudták. Hát mi lesz akkor, amikor a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus fog eljönni, aki minket ebben az életben különféleképpen megpróbál, zaklattat, megvesszőztet, halálra ad. Ó, mily nagy öröm lesz majd, ha hirtelen és észrevétlenül átváltozik, és akiről korábban úgy éreztük, azt feltételeztük, hogy rettenetes zsarnok, aki mindnyájunkat fel akar koncoltatni, majd ezt mondja: - Én vagyok József, én vagyok a ti üdvözítőtök.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 16:39:20, péntek
|
| |
| |
,,És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak." (2Tim 4,4)
Az emberek, ha történeteket és példázatokat mesélnek nekik, ámulatba esnek. Ha a prédikátor képekkel és szellemi értelmezésekkel is eljátszadozik, az bizony tetszik a népnek és a tömegnek. De azt, aki a megigazulásról prédikál, arról, hogy az ember Isten előtt egyedül a Krisztusba vetett hit által igazul meg és üdvözül, a közrendű ember nem tartja ékesszólónak, nem is hallgatja szívesen. Ennek az a biztos jele, hogy amikor a megigazulásról prédikálnak, akkor a nép bóbiskol és köhécsel, de ha elkezdenek nekik példázatokat mondani, mindkét fülét hegyezi, elcsendesedik és buzgón figyel. Ahol a (megigazulásról szóló) tantétel megszűnik, ott az egyház is megszűnik, és képtelen lesz ellene állni a tévelygéseknek. Mert ezen kívül a (hamis) magabiztosság vagy a cselekedetek általi megszentelődés van. Ha a megigazulás hittételét helyesen és tisztán értjük, akkor bírjuk magát a mennyei Napot. De ha elveszítjük azt, akkor csak a pokoli sötétség marad.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 09:21:59, péntek
|
| |
| |
,,Mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené." 2Krónika 20,15
Ha valaki az Úr Jézus katonája, előbb vagy utóbb számíthat arra, hogy támadások érik. Minél bátrabban hirdeti Isten igazságát, minél gondosabban valósítja meg életében ezt az igazságot, annál inkább ki van téve támadásoknak. Egy öreg puritán mondotta: ,,Aki a vezér közelében harcol, az biztos célpontja az ellenség lövészeinek."
Igazságtalanul megvádolják azzal, amit nem követett el. Rágalmakkal, pletykahadjárattal ártanak neki. Kicsúfolják és nevetségessé teszik. Ilyen bánásmódban részesül a világtól, és sajnos, olykor még keresztyén testvérei részéről is.
Ilyen helyzetben fontos emlékeznünk arra, hogy a harc nem a mienk, hanem Istené. És támaszkodnunk kell a 2Mózes 14,14 ígéretére: ,,Az Úr harcol értetek; ti pedig maradjatok veszteg." Ez azt jelenti, hogy nem kell sem védekeznünk, sem pedig visszaütnünk. Az Úr igazol bennünket, amikor eljön az ideje.
F. B. Meyer írja: ,,Milyen sokat veszíthetünk akár egyetlen szóval: légy csöndben, maradj nyugodt; ha arcul ütnek jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is! Sohase add vissza a sértést. Ne féltsd se a jó híredet, se jellemedet - mindezek az Ő kezében vannak, és ha magad akarod megőrizni azokat, csak beszennyezed őket."
József világító példája annak, hogy nem kell védekeznünk, ha igazságtalanul vádolnak bennünket. Ő az ügyét Istennek ajánlotta. Isten pedig helyreállította jó hírét, és magas tisztségbe juttatta.
Krisztusnak egyik idős szolgája tanúságot tett arról, hogy az évek során sok igazságtalanságban volt része. Ő azonban Augustinus szavaival imádkozott: ,,Uram, szabadíts meg attól a belső kényszertől, hogy szüntelen igazolni akarjam magamat." Elmondja, hogy az Úr még mindig igazolta őt, vádolóit pedig leleplezte.
Természetesen itt is az Úr Jézus a legmagasztosabb példánk, ,,...mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél" (1Pt 2,23).
Ez tehát a mai napra szóló üzenet. Amikor hazug vádak érnek, ne védekezzünk! Az Úré a háború. Ő harcol értünk. Mi maradjunk csöndben!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 09:18:37, péntek
|
| |
| |
,,Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék," Filippi 3,12
Láttuk, hogy magatartásunknak összhangban kell lennie vallástételünkkel. De hogy ezt a témát átfogóan és több oldalról mutassuk be, még két megjegyzést kell fűznünk hozzá.
Először is be kell látnunk, hogy sohasem fogjuk Isten igazságát tökéletesen és teljesen kiábrázolni, amíg ebben a világban élünk. Még ha mindent meg is teszünk, ami rajtunk áll, akkor is be kell látnunk, hogy ,,haszontalan szolgák" vagyunk. Csakhogy ezt a tényt sohasem használhatjuk fel csődjeink és középszerűségünk mentegetésére. Kötelesek vagyunk a beszédünk és az életvitelünk közti szakadékot egyre jobban szűkíteni.
A második, amit meg kell gondolnunk, az a következő: az üzenet mindig nagyobb, mint a küldönc, bárki legyen is az. Andrew Murray mondta: ,,Mint az Úr követei, előbb vagy utóbb kénytelenek leszünk olyan Igéket hirdetni, amelyeket mi magunk nem mindig tudunk megvalósítani a magunk életében.". Harmincöt évvel a ,,Maradj meg Jézusban" c. könyvének megjelenése után ezt írta: ,,Szeretném, ha megértenék, hogy egy prédikátor vagy keresztyén szerző gyakran olyan vezetést kaphat, hogy többet mondjon, mint amit ő maga megtapasztalt. Én sem tapasztaltam meg mindazt, amiről akkor írtam. Még most sem mondhatom el, hogy már mindazt megtapasztaltam."
Isten igazsága hatalmas és magasztos. Oly végtelenül magasztos, hogy nekünk (ahogy Guy King írja) ,,félnünk kellene, nehogy érintésünk által megrontsuk". De hát sohase beszéljünk róla csak azért, mert még mi magunk nem értünk fel a csúcsra? Ellenkezőleg, hirdetjük azt még akkor is, ha ezáltal önmagunkra is ítéletet mondunk.
Még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy mindennek meggondolása sohasem lehet mentség az Úrhoz méltatlan magatartásunkra. De sohasem szabad igazságtalanul elítélnünk Isten emberét, csak azért, mert üzenete néha olyan magaslatokat ostromol, amelyeket ő maga sem ért még fel. És őrizzen ez meg bennünket attól is, hogy Isten teljes tanácsvégzését ne hirdessük csak azért, mert még nem tapasztaltuk meg annak teljes mélységét és magasságát. Isten ismeri szívünket. Tudja, hogy gyarló képmutatók vagyunk-e, vagy igyekszünk egyre magasabbra.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-12 08:52:40, péntek
|
| |
| |
,,Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek." János 13,17
Aki a keresztyén hitet hirdeti és tanítja, annak cselekedetekre is kell váltania azt, amit tanít. Az igazság élő példaképének kell lennie a világ előtt. Isten akarata, hogy az Ige láthatóvá váljon az övéi életében.
A világra sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a tettek, mint a szavak. Edgar Guest így ír: ,,Inkább szeretnék csak egyetlen egyszer látni egy prédikációt, mint naponta hallani egyet." És ismerjük mindnyájan azt a megjegyzést: ,,Nem hallom, mit mondasz, mert olyan hangosan beszél az, ami vagy!"
H. A. Ironside mondta: ,,Semmi se zárja le az ember ajkait annyira, mint a mindennapi élete." Hasonló értelemben ír Henry Drummond (1851-1897, skót író és evangélista, Moody munkatársa): ,,Az ember maga az üzenet." Carlyle Thomas (1795— 1881, skót szerző) hozzáteszi: ,,A tények korszakában a szent élet a legjobb érv Isten mellett... Szavaknak csak akkor van súlyuk, ha egy férfi áll mögöttük." E. Stanley Jones mondta: ,,Az Igének testté kell bennünk lennie, és csak azután lehet rajtunk keresztül ható erővé." ,,Ha az igazat hirdetem, de nem aszerint élek, akkor valótlanságot mondok Istenről" - mondta Oswald Chambers.
Természetesen tudjuk, hogy az Úr Jézus az egyetlen, aki tökéletesen megtestesítette azt, amit tanított. Üzenete és élete között semmiféle ellentmondás nem volt. Amikor a zsidók megkérdezték: ,,Ki vagy te?", azt felelte: ,,Az, akinek eleitől fogva mondom magam" (Jn 8,25.). Életvitele és igehirdetése teljes összhangban volt. Nálunk is így kellene lennie, hogy a kettő egyre jobban közelítsen egymáshoz.
Két testvérnek doktori címe volt, az egyiknek, mint prédikátornak, a másiknak, mint orvosnak. Egy napon egy gondoktól gyötört asszony jött, hogy fölkeresse a prédikátort, de nem volt biztos benne, a két doktor közül melyik lakik ott. Amikor a prédikátor ajtót nyitott, az asszony megkérdezte: ,,Ön az a doktor, aki prédikál, vagy az, aki gyógyít?" Ez a kérdés újra tudatosította benne annak szükségességét, hogy élő példájává kell lennie annak, amit tanít!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2019. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
191 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 6246
- e Hónap: 35558
- e Év: 223360
|
|
|
Offline
