|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2019-07-26 20:45:11, péntek
|
| |
| |
Élettörténetek: A szenvedés vászna
A kaliforniai Oakland belvárosában, egy főleg feketék lakta környéken nőttem fel. Arrafelé ,,barnának" számítottam, holott brazil és amish származású vagyok. Nagyon lelkesítő volt, amikor felismertem, hogy az evangélium milyen sokféle társadalmi problémával foglalkozik: szegénységgel, faji kérdésekkel, gazdasági kérdésekkel, ezért a szociálisan hátrányos helyzetű rétegek között végzett szolgálatnak szenteltem az életem. Megtanultam mindent a színes bőrűek szemszögéből látni.
2009-ben Dél-Afrikába költöztem. Megérkezésem másnapján máris fehérnek éreztem magam.
Tisztában voltam vele, hogy az etnikai különbségek tekintetében Dél-Afrika változatlanul a világ egyik legmegosztottabb országa. 2010-ben feleségül mentem egy csodálatos, fekete bőrű dél-afrikai férfihoz, s mi is gyarapítottuk a vegyes házasságok elenyésző számát. Tulajdonképpen fenyegetést jelentettünk a társadalom számára, amely még az apartheid korszakot követően is a faji hierarchiára és szegregációra épült. Bárhol jártunk, magunkon éreztük az emberek rosszalló tekintetét.
Megismerkedésünk előtt a férjem gyülekezetet alapított a legnagyobb dél-afrikai közigazgatási területen, Sowetóban. Ezek a városokhoz tartozó körzetek kizárólag feketék lakta településekből állnak, s még az apartheid éveiben alakultak ki. Ma már életteli, színes közösségek, tele gyönyörű emberekkel, gazdag kultúrával, de sajnos szegénységgel, bűnözéssel és szenvedéssel is.
Más szóval, én lettem a ,,fehér nő" az ország legnagyobb, tisztán feketék lakta városában, ahol még korántsem gyógyultak be a hosszú éveken át tartó bizalmatlanság, gyűlölet és harag következtében szerzett sebek. Igazán nem számítottam arra, ami ebben a szép országban, ezek között a gyönyörű, de összetört szívű emberek között várt rám. Minden vágyam az volt, hogy Isten gyógyításának eszköze lehessek nyomorúságukban, és folyton azért imádkoztam, hogy egyre inkább hasonlóvá váljak Istenhez, miközben őt szolgálom. Nem gondoltam volna, hogy épp így fogja megválaszolni az imámat. Meglehet, bizonyos gyümölcsök csak szenvedésben teremhetnek.
Az esküvőnk előtt egy héttel a férjem legközelebbi barátjáról, gyülekezetünk legnagyobb bizalmat élvező vezetőjéről kiderült, hogy erkölcstelen életet él, több fiatal nővel szemben is visszaélt a helyzetével a gyülekezetben. Megtudtuk, hogy jó ideje kettős életet él, s ezt mindenki előtt rejtegette. Ki kellett zárni a gyülekezet vezetőségéből, hogy kezdetét vehesse a helyreállító folyamat. Miközben szavai alapján őszintének hittük megbánását, hamarosan kiderült, hogy valójában bosszút forralt ellenünk.
A nászéjszakánkon arra ébredtünk, hogy tűz ütött ki a szobánkban. A helyiséget pillanatok alatt beborította a füst, felriadtam, mert nem kaptam levegőt. Mindkettőnket kórházba szállították, s az orvosok csodát emlegettek, hogy egyáltalán életben maradtunk. Azt mondták, meg kellett volna halnunk.
A röntgenfelvételek kimutatták, hogy a füsttől súlyos tüdőgyulladást kaptam. A ,,nászutunkˇ két hete alatt alig voltam magamnál, nem is igen emlékszem azokra a napokra. Két hét elteltével egy megosztott gyülekezetbe tértünk vissza, ahol csúnya pletykák keringtek. A kettős életet élő egykori vezető az összes elöljáróval külön találkozott, amíg távol voltunk, és elhitette velük, hogy kegyetlenül bántunk vele, miután lelepleződött. A gyülekezet vezetői és tagjai között is azt terjesztette, hogy nem voltam hajlandó megbocsátani neki, sőt szóba sem álltam vele. Mivel a közösség meglehetősen bizalmatlan a fehérekkel szemben - s mivel én fehérnek számítottam -, mindenki könnyen elhitte a vádakat. A hazugságáradat következtében a gyülekezeti tagság háromnegyedét veszítettük el fél év alatt. A hamis vádak szövevénye oda vezetett, hogy a legjobb barátaink is hátat fordítottak nekünk, és leplezetlen gyűlölettel szakították meg velünk a kapcsolatot.
Az egészségem tovább romlott. Kiderült, hogy elkaptam egy gyógyíthatatlan trópusi betegséget, amelynek hatására folyamatos kimerültség, fáradtság gyötört.
A mi életteli, növekvő gyülekezetünk 2011-re egy mindössze harmincfős kis közösséggé zsugorodott, s az ott maradók sem feltétlen bizalommal viszonyultak hozzánk. A pletykák miatt sokan kételkedni kezdtek bennünk, ráadásul a fizetésünk is a felére csökkent. Alig-alig telt lakbérre, ennivalóra és benzinre. Egyik napról a másikra tengődtünk.
Végtelenül elveszettnek és magányosnak éreztem magam, gyűlölt idegennek számítottam azok között, akiket mindenemet hátrahagyva szolgálni szerettem volna. Úgy éreztem, Isten is elhagyott.
2011 októberében már olyan rosszul voltam, hogy alig éltem túl egy-egy napot. Egy erősen szennyezett levegőjű dél-afrikai szegénynegyedben éltünk. Az orvosom közölte velem, hogy ha nem költözöm el Sowetóból, két éven belül meghalhatok.
Ez mindkettőnket nagyon megrázott. Azonban hosszas imádkozást követően úgy éreztük, Isten más véleményen van: azt szeretné, ha maradnánk, és itt gyógyulnék meg.
A 2011-es év végéhez közeledve végre újra lendületet vett a gyülekezetünk. A számtalan megpróbáltatás mély sebeket ejtett a közösségen, amelyek még nem gyógyultak be teljesen, de a felépülés elkezdődött. Azt hittük, túl vagyunk a nehezén... de hamarosan kiderült, az még csak most következik.
Az elutasítással, gyűlölettel és durva rágalmazással telt két év során egyetlen ember maradt, aki kitartott mellettem. Aki nem volt hajlandó végighallgatni a pletykákat, aki szembesítette az igazsággal a hazudozókat, aki nyíltan, barátként állt ki mellettem akkor is, ha nem tett jót népszerűségének. Akit bátran nevezhettem nővéremnek.
2011. december 30-án - a harmincötödik születésnapomon - ez a valaki, a legjobb dél-afrikai barátnőm vízbe fulladt. Egy másik közeli barátunk megpróbálta kimenteni, de szintén odaveszett. Veszteségünk, gyászunk szavakkal leírhatatlan. A barátnőm elvesztése tíz ember halálával ért fel számomra. Ő volt az én egyszemélyes közösségem. Három napon át jártuk a várost, hogy halálhírét elvigyük családjához és barátaihoz.
Egy héttel később minden ok nélkül megállított minket hét rendőr, majd fegyvert szegeztek ránk. Húszpercnyi színtiszta rémületet éltünk át. Nem értettem, miféle sötét vadonba kerültem, hogy épp azok törnek az életemre, akikben valójában bíznom kellene?
Életünk eseményeit, ahogy most is teszem, felsorolhatom, ám belső vívódásainkat, kínjainkat nehéz lenne szavakba önteni: felmérhetetlenek és leírhatatlanok. A legsötétebb pillanatok egyikében azonban megéreztem Isten közelségét. Hónapok óta kiáltottam hozzá, faggattam, hogy miért van olyan távol tőlem, de ekkor végre közel jött, tudtam és éreztem. Épp az Ézsaiás 53-at olvastam: ,,Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője. Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt... halálra adta életét, és a bűnösök közé számították."
Isten bizonyos értelemben ,,hátrahagyta" a mennyország kényelmét és dicsőségét, hogy gyenge emberi testben éljen a földön. Ez már önmagában felfoghatatlan, de ő még ezt is felülmúlta. Azért jött el a földre, azért mondott le isteni előjogairól (Filippi 2), hogy megmentse a bűnös emberiséget. Ennél önzetlenebb gesztust nem ismerünk a történelemben. ,,Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője", akit a bűnösök közé számítottak. Az én szent, igaz, mindenütt jelen lévő, mindenható Istenem, aki egyetlen szavával teremtette a világmindenséget, a bűnösök közé számíttatott. Tökéletes volt és ártatlan, mégis vétkesnek tartották. Három év után először éreztem igazán, hogy közel van hozzám. Én is mindent hátrahagytam, én voltam a ,,barna" lány, aki Dél-Afrikába költözött, hogy szeressen és szolgáljon. Engem is meggyűlöltek valamiért, én voltam szemükben a fehér elnyomó, aki igazságtalanságok egész sorát követte el. Habár gyarló ember vagyok, és nem hasonlíthatom magam a Megváltóhoz, magamra ismertem a történetében. Először éreztem, hogy kimondhatatlan szenvedéseimben talán a jóvátétel lehetősége is benne van.
Felismertem, hogy ez az evangélium üzenete. Bár előfordul, hogy fegyelmez bennünket Isten, arra is rájöttem, hogy a szenvedés kibogozhatatlan vetőfonalként szövi át az egész evangéliumot. Ez a vászon, amelyre Isten a megváltást festette. Mi, modern kori keresztyének hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten hűsége majd megóv minket a szenvedéstől. Csakhogy nem ez a jele Isten hűségének. A Szentírásban is azt látjuk, hogy azok szenvedtek a legtöbbet, akiket a legjobban szeretett.
A pillanat, amikor megéreztem az Atya közelségét, nem szabadított meg a kimondhatatlan fájdalomtól és szomorúságtól, viszont értelemmel és megváltással töltötte meg azt. A 2012-es év végére komoly javulás állt be egészségi állapotomban, és az Istennel való kapcsolatom azóta is fokozatosan erősödik. Több hónapig kellett keresnem a közelségét, de talpra álltam. Még nem gyógyultam meg teljesen, de szilárdan állok. Látom a szenvedés gyümölcsét, és látom az ő történetét az enyémben.
Gigi |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-26 08:43:12, péntek
|
| |
| |
Örökség
Erdő mellett lakom,
s az ágakon
látom, amint repesnek, szállanak
könnyűszívű, kicsiny testvéreim,
a madarak.
A Poverello napfényes nyomán
víg hagyomány
ez a boldog madártestvériség.
Porló szívét
madáröröm csicseregte tele,
s az erdő mély ölére ment vele
eldicsekedni húgocskáinak.
Körülrepesték. Aztán hallgatag
megülték a virágos ágakat,
s lesték mint ismerős testvéri szót,
a prédikációt.
Poverello, most én is elmegyek.
A szívemet
madárörömöd csicsergi tele.
Gondterhelt, földhöz nyügzött emberek
nem értenek.
Titokzatos, idegen hang nekik,
hogy a gondjukat arra vethetik,
aki madárra, kis virágra, mind
alátekint, gondot visel.
Mosolyognak rajta s nem hiszik el.
"Hát hallgassátok ti a szavamat,
húgaim, madarak.
Testvéreim, örüljetek velem!
A kegyelem
bizony széppé teszi az életünk.
Csak röpködünk, csicsergünk, érezünk,
s nem éhezünk.
Fagy és hideg
nem árthat az Úr kicsinyeinek.
Mi rá bíztuk magunk
s bizony gondtalan gazdagok vagyunk.
Keze örökös oltalma alatt
hála daláról tud csak az ajak.
Csicseregjetek boldogan tovább,
húgaim, madarak!"
És hallom is, gondtalan csicsereg
mindennap a madártestvérsereg
sok őszi, tarka, szépruhájú fán.
Megértenek. Mindig megértenek.
Őrzöm örömmel örökségemet,
s vígan megyek
a Poverello napfényes nyomán.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-26 08:23:28, péntek
|
| |
| |
Egyedül Jézus!
Kurkki Suonio után finnből
Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be
és mindent, mindent adj meg énnekem,
mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse!
Tekinteted kísérjen szüntelen
Ha nem mint győztes járulhatok hozzád,
a vereségem mégis elviszem.
Jól tudom én, aláhajol sebemhez
a Te irgalmad szánva, szelíden.
Örömöm hálás, ujjongó dalával
Uram, eléd ha nem siethetek:
elsírhatom a bánatomat néked,
koldulva biztató tekinteted.
Bűnnel borított arcom fölemelni
nagy tisztaságodhoz ha nem tudom:
odaborulhatok a lábaidhoz
vétkesen és szegényen, Jézusom.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-26 08:16:53, péntek
|
| |
| |
Egység
A villamosra várva
kaftános, fürtös rabbi állt.
Az út túlsó felére
reverendás papok siettek át.
Az innensőn én mentem
viselve csendes szolgálatruhát.
A papok észak felé vágtak.
A rabbival a villamos
nekiszaladt a nyugati iránynak.
Engem Keleten vártak.
S az egy örök Isten nevében
így mentünk, mentünk háromfele négyen.
A lelkem búsan kérdezett:
Vajjon találkozunk-e még?
S vajjon... mikor fogunk testvérkezet?
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-26 07:59:57, péntek
|
| |
| |
,,Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak. Ti is urak, ugyanezt cselekedjétek ővelük, elhagyván a fenyegetést: tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen őnála." (Ef 6,5 és 9)
Ha Isten ajándéka nyomán hatalmasabb, fenségesebb, nemesebb és tanultabb vagy másoknál, akkor gondolj arra, hogy ő azt parancsolta neked, hogy mindezzel másoknak szolgálj. Ha nem ezt teszed, tudd, hogy egy szegény juhászfiúcska is, aki hozzád képest semmi, Isten és az angyalok előtt sokkal nagyobb lesz nálad, és a mennybe vitetik majd fel, míg te szépségeddel, fenségeddel, tisztségeiddel és ékességeiddel együtt a pokolba fogsz taszíttatni. Isten előtt mindenki egyenlő, így a szolgálóleányt ugyanaz a dicsőség illeti, mint a császárnét vagy királynét, mert azt mondja: - Ugyanabban az Istenben hiszek, az ő nevében kereszteltettem meg, és az én Uramat, Krisztusomat hívom segítségül. Isten előtt ugyanannyival bírok, ha hívő és alázatos vagyok, állapotommal megelégszem. Noha Isten előtt mindenki egyenlő, és ugyanaz az ura, a hite, egy a keresztség is, mégsem helyénvaló, hogy a szántó béreslegény vagy egy házi cseléd gazdája elé ezzel álljon: Isten előtt éppen ugyanolyan jó és nemes vagyok, mint te, ezért nem kell magam neked alávetnem, sem engedelmeskednem. Mostanság sajnos igen elharapódzott, hogy az alsóbb rangúak a felsőbbeket felül akarják múlni. Ez egyetlen keresztyén embernek sem jár ki, hanem Krisztus rendje és tanítása ellen való, mert ha a magasabb rangúaknak megtiltatott az alacsonyabbakkal szembeni fennhéjázás és rátartiság, sokkal inkább megtiltotta Isten az alacsonyabb rangúaknak és mások alá rendelt embereknek, hogy fellázadjanak.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-26 07:58:13, péntek
|
| |
| |
,,Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe". Máté 10,35-36
Az Úr itt nem eljövetelének közvetlen céljáról beszél, hanem annak szinte kikerülhetetlen következményéről. Azt mondja ezzel, hogy akik Őt követik, azok számíthatnak arra, hogy dühös ellenségeskedés veszi körül őket rokonaik és ismerőseik részéről. Ilyen értelemben véve nem azért jött, hogy békességet hozzon, hanem kardot (34. v.).
A történelem beteljesítette ezt a jövendölést. Valahol csak az emberek odafordultak az élő, őket szerető Megváltóhoz, megvetés és ellenségeskedés volt az osztályrészük. Kigúnyolták, örökségüktől megfosztották, a szülői házból kitagadták, munkahelyükön megvetették, sőt olykor meg is ölték őket.
Az ilyen ellenállás teljesen értelmetlen, sőt érthetetlen. Itt van pl. egy apa, akinek a fia kábítószer-élvező volt. Csakhogy a fiú hátat fordított a kábítószereknek, és most Krisztus aktív szolgája. Az ember azt hinné, hogy az apa boldog. De nem! Valósággal dühöng. Nyíltan kijelenti, hogy jobban örülne, ha a fia olyan lenne, mint korábban volt.
Másokat megszabadít Krisztus az alkoholizmustól, bűnözéstől, szexuális perverziótól és okkultizmustól. Az ilyenek a maguk naivitásában azt gondolják, hogy rokonaik ennek láttán nemcsak fellelkesülnek, hanem maguk is hívő keresztyénné akarnak lenni. Sajnos azonban másként áll a dolog. Az Úr Jézus érkezése meghasonlást támaszt a családban.
S ha valaki Krisztusért elhagyja szülei vallását, az olykor a legmélyebb indulatokat szítja fel. Megtörténhet pl. az olyan családokban, amelyek már csak névleg zsidók, hogy ha a család valamely tagja keresztyénné lesz, az heves érzelmi kitöréseket okoz. Az illetőt hitehagyottnak és árulónak bélyegzik, sőt Hitlerrel egyenértékű zsidóellenségnek mondják. A keresztyénné lett családtag minden kérlelése és magyarázkodása süket fülekre talál.
Számos iszlám országban a Krisztushoz való megtérést halállal büntetik. A halálos ítéletet nem az állami szervek hajtják végre, hanem a legközelebbi családtagok. Így pl. a feleség finomra őrölt üveget kever férje ételébe.
És mégis megtörténik, hogy az újonnan megtértek azáltal, hogy a gyűlöletet és az üldözést Krisztushoz hasonló türelemmel viselik, gondolkozásra késztetnek másokat saját életük és vallásuk ürességéről, és akkor ezek is bűnbánattal és hittel fordulnak az Úr Jézus Krisztus felé. Így növekszik az ellenállás közepette Jézus Krisztus serege, és terjed üldöztetés által is.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2019. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
191 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3120
- e Hét: 5492
- e Hónap: 34804
- e Év: 222606
|
|
|
Online
