|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 1
|
|
|
|
|
|
2019-08-23 03:27:08, péntek
|
| |
| |
VI. Az aranykor alkonya
* Bartholomew Roberts (Black Bart), a piperkőc
John Robertsként látta meg a napvilágot egy walesi kisvárosban 1682-ben minden idők egyik legeredményesebb tengeri rablója, bár kalózkarrierje mindössze négy esztendeig tartott. A többi kalóz és tengeri rabló közül piperkőcségével és erényességével tűnt ki. Mindig választékos eleganciával öltözködött, a legdrágább és legelegánsabb selyemruhákba járt. Emellett az erényesség őreként tekintett magára: hajóján nem tűrte az italozást, a káromkodást és a szerencsejátékokat, és ezeket a szabályokat zsarnoki szigorral be is tartatta. Éppen ezért nem is volt túlságosan népszerű a legénység körében. Erényessége persze azért odáig nem terjedt, hogy ne rabolta volna ki, vagy gyilkolta volna le áldozatait.
Tengerész pályafutását hajóinasként kezdte. 1703 és 1713 között a Királyi haditengerészetben szolgált, ahol kitanulta a hajózás és a tengeri harc minden fortélyát. A spanyol örökösödési háború végeztével sok társával együtt szélnek eresztették. Miután más munkát nem talált magának, elszegődött a Királyi Afrika Társaság egyik rabszolgahajójára harmadik tisztnek. 1719 júniusában éppen Ghána előtt horgonyoztak, amikor a kor ismert kalóza, Howell Davis megtámadta a hajójukat. A kalózok több elfogott emberrel együtt Robertset is a szolgálatukba kényszerítették. Egy hónappal később Davis elesett a Principe-sziget kormányzójának katonáival vívott harcban. A legénység ekkor a hajóvezetésben és navigációban igen járatos Robertset választotta meg új parancsnoknak. Roberts ekkor vette fel a Bartholomew nevet. Kapitánnyá választásáról így vélekedett: "Inkább legyek parancsnok, mint egy egyszerű beosztott, ha már mocskos vízbe mártottam a kezem és kalózzá kellett lennem."
Bartholomew Roberts saját egyéni zászlót csináltatott magának. A zászló fekete alapon két fehér koponyán álló kivont kardú fehér alakot ábrázolt, aki maga Roberts volt. A bal koponya alatt ez állt: ABH, a jobb koponya alatt pedig: AMH. Ezek jelentése a következő: A Barbados Head, illetve a: A Martinique Head, azaz egy barbadosi fej, illetve egy martinique-i fej. Úgy látszik, e szigetek lakóit különösen utálta.
Az új kapitány utasítására Brazília felé vették az irányt, melynek partjai közelében elfogtak egy holland hajót, majd egy angol rabszolgahajót. Szeptemberben egy 42 hajóból álló portugál konvojjal találkoztak. Roberts cselt eszelt ki, hogy kifoszthassa a legértékesebb áruval megrakott hajót. Felvonatta a portugál lobogót, és megállt az egyik hajó közelébe, akinek kapitányát egy italra invitálta. Kabinjába beérve azután közölte a megdöbbent portugállal, hogy meg akarja támadni a konvoj legértékesebb hajóját, és bántatlanságot ígért, ha a közelébe vezeti.
A portugál kapitány a kalózokat a konvojt kísérő 70 ágyús hajóhoz kalauzolta. A meglepett portugálokat annyira váratlanul érte a támadás, hogy az első sortűz után megadták magukat, hiszen megtöltetlen ágyúikkal még válaszolni sem tudtak rá. A portugál kapitánynak igaza volt, a hajón 30,000 angol font értékű arany- és ezüstpénzt zsákmányoltak. A pénzt átrakták Rover nevű hajójukra, és ahogy jöttek, úgy el is távoztak. A zsákmánynak Roberts nem sokáig örülhetett. Éppen kisebbik hajóján, egy szlupon* tartózkodott, amikor a Roveren parancsnokként hátrahagyott Walter Kennedy meglépett a hajóval és a pénzzel.
(Walter Kennedy által használt Jolly Roger)
Roberts megmaradt embereivel a Fortune névre átkeresztelt szluppal folytatta tovább a kalózkodást. Négy kisebb hajó kifosztása után 1720 júniusában Új-Fundlandra támadt. Itt elfogott 26 kisebb hajót és 150 halászbárkát. A zsákmány meglehetősen szegényesnek bizonyult, így mérgében az összes elfogott hajót és bárkát, valamint a parti halásztelepet felgyújtatta. Később zsákmányolt egy 18 ágyús holland hajót, majd ezzel elfogott egy 28 ágyús francia hajót. Ez annyira megtetszett neki, hogy kinevezte zászlóshajójává és átkeresztelte Royal Fortune-nek.
1720 szeptemberében érkezett vissza a Karib-tengerre. Itt elfogott egy tucatnyi kereskedőhajót, majd megtámadta Saint Kitts francia kikötőt. Roberts híres volt franciagyűlöletéről, francia foglyait gyakran kegyetlenül megkínoztatta, sokukat közülük meg is ölte. Eltávozása után nem sokkal ismét visszatért, s kirabolta a kikötőben horgonyzó 15 angol és francia kereskedelmi hajót.
1721 januárjában flottáját egy holland rabszolga-szállítóval gyarapította, amit arra használt fel, hogy a martinique-i franciákat tőrbe csalhassa. E hajóval elhajózott Martinique kikötői előtt, mindenütt leadva a jelzést, hogy Saint Luciába tart, ahol rabszolgákat vásárolna. Ezek után Saint Luciába hajózott, és elfogta mind a 14 francia hajót, mely a jó üzlet reményében odasietett. A foglyokat Robert kegyetlenül megkínoztatta, sokuk bele is halt. Az egyik elfogott szlupot Good Fortune néven besorozta a flottájába.
A következő préda igazán nagy falat volt. Roberts két hajója egy 52 ágyús francia sorhajót támadott meg, melyet egy egész napos küzdelem során sikerült elfoglalniuk. Mikor a hajó utasait számba vették, kiderült, hogy köztük van Martinique kormányzója is. A nyárfalevélként remegő kormányzó hiába hivatkozott magas méltóságára és ígért busás váltságdíjat, Robertsben felülkerekedett a martinique-iek ellen érzett gyűlölete. A kormányzó hiába könyörgött az életéért, Roberts felakasztatta az egyik vitorlarúdra. Roberts az elfogott sorhajót besorozta immár háromtagúra szaporodott flottájába. Roberts flottájával gyakorlatilag egymaga lehetetlenné tette a békés kereskedelmi hajózást a Karib-tengeren.
Az új hajót Thomas Anstisra bízta, aki később maga is híres kalózkapitány lett. A kalózok egy része már nagyon unta Roberts bolondériáit, a vallási ájtatosságot, az ital és a szerencsejáték hiányát, amit a brutális bánásmód és a szinte mindennapos korbácsolások csak tetéztek. Miközben Afrika felé hajóztak, egy éj leple alatt többen átszöktek Anstis hajójára, és rábeszélték, hogy lépjenek meg. Anstist nem nagyon kellett győzködni, mivel nem volt ellenére az önállósodás gondolata. Még aznap éjszaka elhagyták Robertset a Good Fortune nevű hajóval.
Roberts, miután megérkezett az afrikai partokhoz, gyors egymásutánban kifosztott négy hajót. Közülük az egyiket Ranger néven flottájába sorozta, pótolva az elveszett hajót. Ezek után a mai Libéria partjaihoz hajózott, ahol a Királyi Afrika Társaság Onslow nevű hajóját foglalta el, 9000 font értékű rakományával. A Royal Fortune névre átkeresztelt hajó lett az új zászlóshajója. Folytatva útját Afrika partjai mentén, Elefántcsontparton 6 hajót fosztott ki, majd 1722 januárjában Wydah kikötőjébe hajózott. Az itt horgonyzó 11 rabszolgaszállító hajó kapitányaitól váltságdíjként fejenként 8 font (kb. 3,6 kg) aranyport követelt. Tízen fizettek, de az egyik kapitány visszautasította a követelést. Roberts erre felgyújtatta a hajóját a rajta lévő 80 megláncolt rabszolgával együtt. Roberts tevékenysége már olyan mértékben veszélyeztette az angol kereskedelmi hajózást, hogy ahány kalózvadász csak volt, mind Robertset kutatta.
A végzet 1722. február 5-én jött el Robertsért a Chanchellor Ogle kapitány vezette Swallow fregatt képében. Ma már nem lehet pontosan tudni, hogy mi történt, a piperkőc kalózvezér bukásának története többféle változatban maradt fenn. Ogle Gabon partjainál, a Lopez-fok közelében pillantotta meg Robertset. Egyesek szerint Roberts összetévesztette a közeledő fregattot egy portugál kereskedelmi hajóval, és ő maga támadt rá. Mások szerint viszont Ogle-nek a legjobbkor sikerült meglepnie a kalózokat, akik a horgonyon álló hajón előző napi zsákmányukat ünnepelték, és jó részük tökrészeg volt. Roberts, látva a közeledő hadihajót, felszedette a horgonyt, és a szél irányában bízva megpróbált menekülni. Akár így történt, akár úgy, Ogle, amint lötávolságba ért, tüzet nyitott a kalózhajóra. A kalózhajó szintén sortűzzel válaszolt. Amikor a füst eloszlott, a legénység döbbenten látta, hogy Roberts holtan fekszik az egyik ágyún. Hogy vezérük teste ne kerülhessen az ellenség kezébe, minden ékszerével együtt a tengerbe hajították. A demoralizált kalózok ezután menekülni próbáltak, de az ellőtt tatárbocú hajót a fregatt könnyen utolérte, a kalózok pedig megadták magukat.
Az elfogott kalózok közül 52-t felakasztottak, 74 szökött rabszolgát pedig újra rabszolgaságra ítéltek, a többiek hosszabb-rövidebb börtönbüntetéssel megúszták. Ogle-t sikeréért lovaggá ütötték.
*szlup (sloop): kisebb méretű, három- vagy kétárbócos hajó a 18. században. Az angol haditengerészetben a korvetteket szlupnak (sloop of war) nevezték. A 19-20. században már más hajótípust jelöl.
(Földi Pál) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 1
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
26 db bejegyzés |
| e év: |
868 db bejegyzés |
| Összes: |
868 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 381
- e Hét: 866
- e Hónap: 3291
- e Év: 14225
|
|
|
Offline
