|
2019-08-31 19:16:06, szombat
|
| |
| |
AZ ÖT BARÁT
(Szidzso-versek)
Koreaiból fordította: Osváth Gábor
I. Az öt barát
Ének az öt barátról (O-u-ga)
Azt kérded, hány barátom van:
a víz, a fenyő, a bambusz, a szikla;
S mikor a hold keleten feljő,
a kedves hold: ő az ötödik.
Ez elég. Ehhez az öthöz
hozzátenni kit lehet?
(A víz)
A felhőt fehérnek mondják,
de gyakran megfeketedik;
A szél is, hol viharzik,
hol szélcsend-moccanatlan.
Csak a víz, egyedül a víz
változatlan: folyik egyre.
(A fenyő)
Tavasszal rügyek fakadnak,
ősszel meg a levél lehull.
Ó fenyő, hogyan dacolhatsz
a hóval, a fagy lehével?
Már tudom: hosszú gyökereid
pokolig hatolnak.
(A bambusz)
Nem is fa igazából,
bokornál mégis nagyobb.
Mitől lett olyan egyenes,
miért oly tiszta belül?
Szeretem: egyenes és tiszta,
mert színe zöld, télen is az.
(A szikla)
A virág miért nyílik,
s hervad el olyan gyorsan?
A fűszál miért lesz zöld,
s szárad el őszutóra?
Egy marad örök-állandó:
csak a szikla, csak a kő.
(A hold)
Felhőn úszó fehér teste,
fényét veti mindenekre;
Más fénysugár képes lenne
egész éjjel ezüstözni?
Amit lát, arról nem fecseg:
velem maradsz, hold-barátom?
Jun Szondo
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Koreai művek magyarra fordítva |
|
|
|
|
|
Offline
