|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2019-08-05 15:29:26, hétfő
|
| |
| |
Nekem ezért, ősi jussom ez a templom!
A RÉGI HITÜNK ÚJ ÖRÖME c. írásomban elolvashatod, hogy miért. (Részlet.)
,,Mélységes gyásszal a lelkemben léptem be a kistelepülés katolikus (műemlék) templomába."
Egy édesanya "halálának visszavonhatatlan ténye rendített meg igazán és még valami: annak visszavonhatatlansága, hogy már soha többé nem léphetek be abba a falusi templomba ifjú menyasszonyként - és ami még ennél is jobban fájt, hogy - kisgyermekét megkereszteltető ifjú édesanyaként sem! Szégyellem, de gyászoltam magamat is és gyászoltam titkolt(!) Isten-hitben elmúlt ifjúságomat. Három gyermeke és mi, a házastársak, valamint nyolc unokája állta körül a ravatalt. Unokái, akik már ifjú hölgyek és fiatalemberek voltak ekkor, úgy sírtak, mint a kisgyerekek. Tudtuk mindannyian, hogy nem lesznek soha többé olyan meghittek az együttlétek, az ünnepek, mint amikor még élt! Tudtuk, hogy soha többé, semmi nem lesz olyan, mert ő "igazi" Nagymama volt. Olyan, aki ha kellett mesét mondott, verset szavalt, vagy énekelt, miközben a létért való küzdelemben naponta meg kellett halnia; majd másnap, Isten segítségét kérve, újraéledve, a hit által megerősödve látott munkához, hogy fiatalon megözvegyülve is tisztességgel felnevelje gyermekeit. Az én szememben ő "nemzeti hős"-ként mentette át a Családot az Élet nevezetű oldalra.
Akkor, ott - csendes zokogás közben - megfogadtam, hogy továbbadom a "Lángot". Kértem a jó Istent, hogy segítsen nekem ebben.
Visszautazva Pestre, azonnal hozzáláttam saját életem hitbéli dokumentumainak felkutatásához. Halvány gyermekkori emlékkép élt bennem egy közeli református templomban tartott istentiszteletekről.
Amikor felkerestem a templom lelkipásztorát, remegő hangon, összeszorult torokkal mondtam el, hogy mi járatban vagyok. A pap, megértő lélekkel kikereste az 1946-os anyakönyvből megkeresztelésem időpontját. Úgy vettem át az erről kiállított "dokumentumot", mint az elveszett bárány, aki a hosszú kóborlás után hazatalál. Ezt követően, gyermekeim egyre gyakrabban elkísértek az istentiszteletekre. Egy alkalommal, amikor mindhárman velem voltak, töredelmesen megvallottuk, hogy még nincsenek megkeresztelve.
Két év múlva már, mint konfirmandusok tehettek tanúbizonyságot hitükről és ünneplő lélekkel, ünneplőbe öltözve kiállhattak a gyülekezet elé - arra várva, hogy lelkipásztorunk majd kiszolgáltatja számukra a keresztség sakramentumát.
Amikor a három szép ifjú ember meghajtott fején végigcsorgott a keresztvíz, "könnyűim" homályán át is láttam, amint kigyúlnak körülöttük az öröm fényei."
(Vége a részletnek.)
Bp.2002. június 8.
(Bóna Mária Ilona)
*
https://www.origo.hu/itthon/20190407-orban-viktor-reszt-vett-a-klapka-teri-reform atus-templom-felszentelesenek-halaado-unnepen.html
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-05 15:27:56, hétfő
|
| |
| |
Soha nem felejtem el azoknak az éveknek a rossz hangulatú vasárnapjait!
1952-ben lettem kisiskolás. Pesterzsébeten felépült egy új (Világosság nevű) mozi. Ebben a moziban kötelező(!) volt vasárnap délelőttönként, a 10 órakor kezdődő matinéra elmenni.
A mozi bejáratában álltak - kezükben az osztályok névsorával - azok a ,,TANFELÜGYELŐK", akik járva az iskolákat, meghirdették a matinékat. Az volt a BELÉPŐ, hogy bemondtad az osztályodat és a nevedet. Ők, azután az OSZTÁLYNÉVSORBAN MEGJELÖLTÉK AZ ÉRKEZŐKET.
Akkoriban vetítették azokat a híradó filmeket, amelyeken olyan kisfiúkat, kisgyerekeket mutogattak, akik azért kaptak Rákosi Mátyástól kitüntetést, mert feljelentették valami miatt a saját anyjukat, apjukat!
ÍGY ÜLTETTÉK EL AZ AKKORI GYERMEKEK LELKÉBEN SZÜLŐKKEL- ÉS AZ EGYHÁZZAL SZEMBENI SZEMBEFORDULÁS ÉS GYANAKVÁS CSÍRÁIT!
Az iskolában azután hétfőnként végig nézhettük, ahogy ,,megbüntetik" azokat, akik nem tudtak, vagy nem voltak hajlandók ezekre a matinékra elmenni.
Ilyenkor az is kiderült, ha netán valaki éppen templomban volt a szüleivel. Tanfelügyelőnek álcázott ügynökök gondoskodtak arról, hogy a ,,Szégyentáblán" kint legyen a nevük!
Ezért aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy legtöbb szülő inkább lemondott a templomi áhítatról és arról a szeretetközösségről, ahova születésétől- haláláig tartozott - nehogy ,,BUKOTT-SZAMÁR" legyen a gyerekükből!
1990 után - aki mégis visszatért az ő egyházába és ahhoz a templomi közösséghez, amelyiknek ő és ősei is tagjai voltak - hallgathatta a szemrehányást, amiért elpártoltak annak idején... Ezt tartottam a legnagyobb igazságtalanságnak 1990-ben és az azutáni években!
*
Bóna Mária Ilona
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | |
| 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | |
| 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | |
| 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | |
| 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
16 db bejegyzés |
| e év: |
202 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1729
- e Hét: 3439
- e Hónap: 12043
- e Év: 47984
|
|
|
Offline
