|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2019-08-06 18:50:19, kedd
|
| |
| |
Nem elég!
Hogy itt a tavasz: fényesebb az ég,
könnyebb a szívünk,
de ez nem elég,
lelkünk mélyéről is kell valami,
ami
átjárja a lényünket egészen,
hogy készen
legyünk a táruló csodára,
az üres sírra,
a Feltámadásra!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-06 14:35:48, kedd
|
| |
| |
Nehogy...
Szívesen tettem.
Semmi mást,
csak jó szót várok érte,
- nemcsak mára - holnapra!
Mondd ki, ha tudod,
jaj, nehogy
halálodig adósnak
érezd magad miatta!
Lukátsi Vilma |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-06 11:46:23, kedd
|
| |
| |
Műtőasztalon
Odakint nyár van.
A sok háztető
s itt-ott néhány hivalkodó torony
veri a fényt, és az égi kékség
közel jön hozzám, át az ablakon,
- amint fekszem a műtőasztalon.
Kis vászonfüggöny az arcom előtt,
amely mögött az orvos dolgozik,
most két világra osztja a szobát,
s a két világ közt én vagyok a híd!
Az ellentétek dáridója ez:
rövid halk szavak, váltott műszerek,
...valahol hangverseny a rádióban...
a fagyasztástól majd' megdermedek,
- az ablakon túl napfényes meleg...
Vajon más is hallja a zenét?
...szúró, égő vad kis nyilalások,
staccato - mint bennem a fájdalom!
- Mi van velem?
Úgy érzem, hogy szállok!
...mindenkinek mindent megbocsátok!
Lukátsi Vilma
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-06 11:07:53, kedd
|
| |
| |
,,Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam, amelyet nekem okoztak, amellyel megnyomorított az Úr izzó haragja napján?!" Jeremiás Siralmai 1,12
Olykor, amikor az Úr asztalánál ülök, meg kell kérdeznem önmagam: ,,Mi van velem? Hogyan ülhetek itt és gondolhatok a Megváltó szenvedésére anélkül, hogy könnyekben törnék ki?"
Kő vagyok-e, és nem ember,
hogy csak állok a kereszt alatt,
Krisztusom! Folyik a véred,
és ezt önként vállaltad magad!
...rengett a föld, eltűnt a nap,
és én csak állok részvétlenül...
Kérlek, sújts rá kőszívemre
úgy, ahogy csak Te ütsz egyedül:
hogy meglássam bűnös keménységem,
és sírni tudjak észrevétlenül!
Nagy tiszteletet érzek minden érzékeny lélek iránt, akit a haldokló Megváltó szenvedése annyira megindít, hogy könnyekben tör ki. Gondolok most hívő fodrászomra, Ralph Ruoccóra. Mikor mögöttem állt és a hajamat nyírta, gyakran beszélt azokról a szenvedésekről, amelyeket az Úrnak el kellett viselnie. És gyakran szólt így, miközben könnyei a kendőre hulltak: ,,Nem is tudom, miért volt hajlandó Ő értem meghalni. Olyan nyomorult alak vagyok. És mégis hordozta a bűneimért járó büntetést a maga testében, a kereszten."
Gondolok arra a bűnös asszonyra, aki könnyeivel áztatta az Úr lábait, és hajával törölte meg, s azután megcsókolta és drága kenettel megkente (lásd Lk 7,38). Bár ez még a Golgota előtt történt, mégis a maga érzéseivel közelebb volt az Úrhoz akkor, mint én most, a magam megfontolt tudásával és minden kiváltságával.
Miért vagyok ilyen jégtömb? Talán azért, mert olyan kultúrában nőttem fel, amelyben a sírást férfiatlan dolognak tartják. Ha így van, akkor ezt a kultúrát bár sohase ismertem volna meg! Nem szégyen a Golgota árnyékában sírni; inkább az a szégyen, ha ott sem tud az ember.
Ezért ezentúl Jeremiás szavaival kell könyörögnöm: ,,Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám..." (Jer 8,23), ti. sírnék a szenvedés és halál miatt, amit bűneim a bűntelen Megváltóra hoztak. És magamévá teszem Isaac Watt halhatatlan szavait:
Jobban tenném, ha piruló arcom
elrejteném keresztje előtt,
és sírni tudnék szívből, igazán
s bűnbánó szívvel látnám újra Őt!
Uram óvj meg engem a könny nélküli kereszténységtől!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-08-06 10:58:15, kedd
|
| |
| |
,,Jó dolgot cselekedett énvelem." (Mt 26,10)
Úgy tanítjuk, hogy Istent megbékíteni, az emberben istenfélelmet ébreszteni és bűnt eltörölni olyan nagyságos, hatalmas és dicsőséges cselekedetek, hogy azokat egyedül Krisztus, Isten Fia képes véghezvinni, és azok pusztán az egyedül igaz Istennek és az ő kegyelmének rendkívüli művei, amelyekkel szemben a mi cselekedeteink semmik és erőtlenek. De hogy ezért ne kelljen jót cselekedni, ugyan ki hallott vagy tanított valaha is olyat? Nem adnám egyetlen prédikációmat, egyetlen tanításomat, egyetlen írásomat, egyetlen általam elmondott miatyánkot, egyetlen általam elvégzett vagy elvégzendő csekély munkámat sem az egész világ javaiért, mert drágábbnak tartom ezeket életemnél, mert az is kell hogy legyen mindenki számára, drágább az egész világnál. Mert ha a cselekedet jó, akkor Isten vitte véghez általam és énbennem. De ha Isten tette, és Isten műve az, akkor ugyan mit ér az egész világ Istennel és az ő művével szemben? Noha ily cselekedetek által nem üdvözülök (mert az Krisztus vére által és kegyelemből történik, cselekedetek nélkül), mégis Isten magasztalására és dicsőségére történtek, felebarátom hasznára és üdvösségére, amit a világ javaival senki meg nem fizethet, sem össze nem mérhet.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2019. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
219 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 809
- e Hét: 14383
- e Hónap: 26258
- e Év: 214060
|
|
|
Offline
