|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2019-09-17 15:01:14, kedd
|
| |
| |
Az egyenesség és őszinteség vitathatatlanul a legfontosabb alapértékeink közé tartoznak. Ugyanakkor mindannyiunk életének megvannak azon érzékeny életterületei, amiket a legtöbben talán nem is sejtenek, mégis nagyon is elevenek. Ezért nagyon nem mindegy, hogyan reagálunk, beszélünk, vagy éppen hogyan fejezzük ki álláspontunkat. Adott esetben a másik ember felfogásától eltérő, vagy éppen ellentétes meggyőződésünket. Igaz a mondás: a stílus maga az ember. Akkor is, ha szembesítünk. Akkor is, ha konfliktust igyekszünk megoldani. Akkor is, amikor az ember az igazságát keresi.
Bizony van az az igazságmondás, van az az emberi viszonyulás, ami kifejezetten bántó, sértő. Mert nyers. Mert udvariatlan. Mert már lélekhasító. Bizony van az a stílus, kifejezésmód, ami megmérgezi emberi kapcsolatainkat és gátat szab a békés megoldásoknak. Negatív példaként nézzük csak meg, milyen a politikai közbeszéd évtizedeket áthidaló stílusa. És egyáltalán a napi beszélgetések stílusa. Adott esetben családi vagy baráti körben. Munkahelyeken. Szemtől -szemben, vagy éppen a másik háta mögött.
Milyen kulcsfontosságú az a keresztény gondolat, hogy úgy bánj a másikkal, ahogy te is szeretnéd, hogy cselekedjenek veled. Sokszor nagy munka és komoly kihívás a másikkal való közös hang megtalálása. A kérdés az: van e bennünk akarat és hajlandóság a közös hang megtalálására? Figyelünk e a beszédünk tartalmára, minőségére, stílusára? A lelki éberség hiánya vezet el a tapintatlanság megannyi formájához. Így okozunk a másik embernek fájdalmat, bántást.
Jobban kellene figyelni egymásra, önmagunkra, a stílusunkra. Az idő és arányérzékünkre. Épp azért, hogy ne gorombaságokkal és a sértésekkel érjük el egymást. A józan ész és a tiszta szív mindig bölcsességre és higgadtságra int. Akkor is, amikor nem könnyű!"
Felföldi József
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-17 10:31:20, kedd
|
| |
| |
Geisz László
Őszi vers
Ősz kószál a dombokon,
rozsdabarna lombokon
szellő lebben, ringató.
Búcsúzik a nyárutó.
Fénye-vesztett subáját,
fák lehullott ruháját
fújja a szél, táncra kél.
Hajnaltájban jő a dér.
Hordóban a hegy leve,
már pihenni kellene.
Meg is tenném, nem lehet.
Meg kell várni a telet.
Fél árbocon lóg a nap,
gólyák szárnyat bontanak.
Eső koppan, hallgatom,
őszre zárom ablakom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2019. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
279 db bejegyzés |
| e év: |
3944 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5285
- e Hét: 15490
- e Hónap: 55102
- e Év: 284039
|
|
|
Offline
