|
2019-09-30 11:47:58, hétfő
|
| |
| |
Szeptember pedig - mint egy koravén magtáros - köhögős árnyékot és zsugori kamraszagot terjesztve végigsiránkozta az erdőt:
- Gyűjtsetek és takarékoskodjatok, vigyázzatok, és mértékletesek legyetek, én már nem adhatok semmit; szegény anyám azért adott, mert volt neki...
- Szamár! - reccsent rá a vén holló. - Azért volt neki, mert adott... hogy ilyen derék asszonynak hogy lehet ilyen nyavalyás gyereke... Tedd a dolgod, és eredj!
Szeptember tehát tette a dolgát, és - ment. Megfestette kékre a kökényt és pirosra a galagonyát, sírt egy kicsit a gombáknak, erőtlenül levert pár levelet a fákról, dél volt már néha, amikor kibújt a ködpaplan alól, és észre se vette senki, amikor elbujdosott valahova, mert nem volt neki elég szomorú ez a világ.
Akkor éjjel egyszerre megváltozott a világ. Éles szél zizegett végig az erdőn, s amikor feljött a nap, egy borvörös orrú, vidám vénülő legény lépegetett végig a nyiladékokon.
- Le a levelekkel - kurjantott, és megrázta a fákat -, eleget ettetek, ittatok, aludjatok! Majd csinálok én itt rendet! - Megcsipkedte a kökényt; hogy még jobban belekékült, a vadkörtét, hogy még jobban belesárgult, s a galagonyát, hogy még jobban belevörösödött. Szétcsapott a bokrok között, felrúgta a gombákat, aztán vidáman elment a szőlők felé.
- Dolgom van. Mire visszajövök, egy szusszanást sem akarok hallani! A kis cinkék ijedten pislogtak utána, a mókusok ásítottak, a méhek mind halkabban zsongtak a kasban; a pókok szélnek eresztették hálóikat, a fák
leszórták leveleiket, mert a nedvek megsűrűsödtek már az erekben, a gyökerek nem szívtak már semmit, mert levél nélkül nem kezdhettek semmit, és álomra mocorgott az egész erdő. Csak a holló nézett a vidám Október után.
- Dolga van - hunyorított -, dolga... Iszik! Ha ezt szegény anyja látná, de nem is lesz hosszú életű...
Fekete István: A három uhu és más történetek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeptember |
|
|
|
|
|
Offline
