|
2019-09-07 23:15:10, szombat
|
| |
| |
Befizettem egy kilencnapos tiroli útra, és vettem kéz alatt egy csodálatos
egybeszabott kék síoverált, csupa zseb, csupa cipzár, térdben párnázva,
bokában raffolva, mit mondjak, gyönyörű darab volt. És este -
mert azért nem akartam túl sok szemtanút, ott álltam a tubenthali pályán.
Istenem, én, Kovács Valéria a Népszínház utcából, hátsó udvar, csigalépcső,
vettem egy mély lélegzetet, aztán elindultam. Az első szakasz simán ment,
a nagy meredek előtt egy kis pihenőrészen megálltam egyet lihegni.
De nemcsak lihegni kellett, hanem egyebet is, úgy látszik, felfázhattam,
mivel a dolog igen sürgősnek látszott, már nem tudtam volna visszamenni
a szállásunkra, körülnéztem, és nem láttam senkit, lekuporodtam.
Egy baj volt, a szuper overálomat nem lehetett szétkapcsolni, csak egyben
húzhattam le, a pulóvert fel, a nyakamba, így válltól bokáig teljes natúr
szépségemben mutatkoztam. Egyszóval lekuporodtam, és a költővel szólva
a munka éppen dandárjában volt, mikor legnagyobb megdöbbenésemre
a síléc megindult alattam - úgy látszik, rosszul vágtam le a hóekehelyzetet.
Először csak szép lassan csúsztam, aztán felgyorsultam, és kísérteties sebességgel
vágtattam lefelé a meredek lejtőn. Ha nem akartam kitörni a nyakam,
fel kellett állnom és felvennem a szabályszerű testtartást, a pulóverem a
nyakamban, a bugyi, az overál a bokámon. Mit mondjak, voltam már boldogabb is,
végig azt hajtogattam magamban:
- Istenem, ha túlélem, adok ezer forintot az új Nemzeti Színházra.
Végül megcéloztam egy bokrot, a bokor már nem tudott kitérni,
kificamítottam a csuklóm, de az ép kezemmel végre fel tudtam húzni a bugyimat.
A hegyi mentők értem jöttek, és lekísértek az elsősegélyhelyre.
A bőrkanapén egy öregfiú feküdt ideiglenes kötéssel a törött lábán, síléce roncsaival
akkor gyújtottak be a kályhába. Míg az orvosra vártunk, beszélgetésbe elegyedtünk.
- Ön szintén kezdő, uram?
- Én, nagyságos asszonyom? Negyven éve síelek. Alsó-Ausztria
többszörös lesiklóbajnoka vagyok, és most először sérültem meg.
- Mi történt?
- Ez maga volt a pokol, asszonyom. Siklok lefelé a pályán a magam nyugodt ritmusában,
mikor mögülem felbukkan egy boszorkány, a pulóverje a nyakában, az overálja a bokáján,
egyébként teljesen meztelen, még a vakbél-operációjának a helye is látszott -
egyébről nem is beszélve. Üvöltve, teljes sebességgel elvágtatott mellettem,
annyira megdöbbentem, hogy nekimentem egy fának. De csak kerüljön a kezembe az a boszorkány!
Ön is az ő áldozata volt, asszonyom? - Én is - mondom, és eltöprengtem,
hogy mennyi levonással adnák vissza a nyolcnapi üdülési díjat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: bohókás |
|
|
|
|
|
Offline
