|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2019-10-13 12:57:41, vasárnap
|
| |
| |
,,De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, amelyeket gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Ézsaiás 50,11
Mindent lehet éppúgy jól, mint rosszul csinálni, és ez különösképpen vonatkozik arra, amikor Isten vezetését keressük. A mai igeversünk a rossz utat írja le. Olyan emberről szól, aki tűzifát halmoz fel, s azután ezt a tüzet és égő nyilakat arra használja fel, hogy megvilágítsa az útját.
Szó sincs itt arról, hogy ez az ember megkérdezné az Urat. Viszont végtelen önbizalomról tanúskodik, hogy ő majd magától megtalálja a legjobb utat. És vakmerő függetlenségében teljesen a maga értelmére támaszkodik. Henley szavaival: ,,ő sorsának mestere, ura és saját életének kapitánya".
Csakhogy a következmények borzalmasak: ,,Az én kezem teszi azt veletek, kínok közé kell jutnotok!" Az ilyen ember, aki maga barkácsolja össze saját életét, szerencsétlenségbe rohan. Minden makacs és öntelt ember így jár. Tapasztalatból kell megtanulnia, hogy Isten útja a legjobb.
A 10. vers viszont leírja számunkra azt a módot, ahogyan megtapasztalhatjuk a helyes vezetést. Itt ezt olvassuk:
,,Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére!"
Az ilyen embernek három ismertetőjele van. Először is féli az Urat, nehogy olyat tegyen, ami Istennek nem kedves, vagy hogy a Vele való kapcsolat megromoljon. Másodszor: hallgat Isten szolgájának, vagyis az Úr Jézusnak szavára, és engedelmeskedik. Harmadszor kész beismerni, ha homályban tapogatózik maga körül, és nincs világossága! Készséggel elismeri: nem tudja, melyik úton járjon.
Mit tegyen az ilyen ember? Bíznia kell az Úr nevében, és Istenére kell hagyatkoznia! Más szavakkal: be kell vallania saját tudatlanságát, és kérnie kell az Urat, hogy vezesse. Teljesen rá kell hagyatkoznia az isteni vezetésre.
A mi Istenünk a végtelen bölcsesség és szeretet Istene. Tudja, hogy számunkra mi a legjobb, és csak azt engedi történni, ami számunkra jó.
Ismeri az Úr az övéit, számon tartja őket -
bárhol élnek a világban - a Benne hívőket!
Nem hagyja, hogy elvesszenek, útjaikat őrzi,
így életük s majd haláluk Istent dicsőíti.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-13 12:54:52, vasárnap
|
| |
| |
,,Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni, ha csak nyugodt földön érzed biztonságban magadat, mit csinálsz a Jordán sűrűjében?" Jeremiás 12,5
Nagyon alkalmas ez az igevers arra, hogy elgondolkoztasson, ha engedünk a kísértésnek és gyorsan, könnyen feladjuk a harcot, már a kis nehézségekkel sem birkózunk meg, hogyan várhatjuk el, hogy a nagyokban megálljuk a helyünket? Ha az élet könnyű ütései alatt is összeroskadunk, hogyan viseljük majd el a súlyos pörölycsapásokat?
Tudunk keresztyénekről, akik duzzogva félreállnak, ha valaki megsértette őket. Mások rezignáltan elfordulnak, mivel valaki bírálta őket. És ismét mások mélységesen megsértődve visszavonulnak, ha a gyülekezet az ő tanácsaira javaslataikat nem fogadta el.
Vannak, akik időleges, csekély testi szenvedés közepette úgy jajveszékelnek, mintha vége volna a világnak. Ilyenkor megkérdezhetjük, mit tennének, ha valóban súlyos betegség érné őket. Ha egy üzletember a mindennapos problémákkal sem boldogul, nem valószínű, hogy a nagy nehézségeket kibírja.
Mindnyájunknak szüksége van bizonyos mértékű szívósságra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy legyünk kemények vagy érzéketlenek, hanem legyünk képesek a csapások alatt meghajolni. Rugalmasoknak kell lennünk, hogy ismét felálljunk, és továbbmenjünk.
Talán még ma hirtelen egy válság elé kerülünk. Ebben a pillanatban az óriásinak és legyőzhetetlennek látszik. Hajlandók lennénk mindent odavágni. És mégis, mához egy évre az egész dolog nem látszik olyan fontosnak. Ilyen pillanatunkban mondjuk el a Zsoltárossal: ,,Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom" (Zsolt 18,30).
A Zsidókhoz írt levél szerzője érdekes dolgot mond el azok számára, akiket kitartásra szólít fel: ,,A bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig" (Zsid 12,4). Más szavakkal: a legnagyobb árat, ti. a mártíromságot még nem fizettétek meg. S ha a keresztyén ember már attól is összeomlik, ha egy tányér összetörik, a kiscica nem jön haza, vagy egy baráti kapcsolata csalódással végződik, mit fog tenni, ha majd arról lesz szó, hogy meg kell halnia az Úrért?
Közülünk a legtöbben már régen feladtuk volna, ha mindig az érzéseinkre hallgattunk volna. Csakhogy a hit harcát nem lehet egyszerűen feladni. Újra meg újra talpra kell állnunk, le kell vernünk a port magunkról, és mennünk kell tovább, szembeszállva a konfliktusokkal. S ha kicsiny dolgokban győzni tudunk, akkor a nagyobb harcokat is megnyerjük.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-13 08:14:27, vasárnap
|
| |
| |
,,Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják. Azért vigyázzatok..." (ApCsel 20,30-31)
Ha nem lennének a hordák, amelyek által az ördög minket felébreszt, ellustulnánk, hortyognánk, örökre elszenderednénk, és mindkettő, mind a hit, mind az Ige, elhomályosodna és megrozsdásodna nálunk, míg minden teljesen megromolna. De hát ezek a csőcselékek a mi csiszolóink, amelyek hitünket és tanításunkat köszörülik és fényezik, hogy tükörként simán, tisztán csillogjanak. Ezenfelül megismerjük az ördögöt és gondolatait, és alkalmasokká leszünk arra, hogy ellene harcoljunk. Másodszor ezáltal az Ige maga is a világ előtt mind világosabban napfényre kerül, mert e háború által az igazságot sokan megismerik, és benne megerősödnek. Mert az Isten Igéjének sietős a dolga. Ezért Isten sok vesződségbe viszi, nyomába ereszti az ördögöt és a világot, és hajszolja, hogy az ő hatalma és érdeme nyilvánvalóvá legyen, a hazugságok pedig szégyent valljanak.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-13 08:02:54, vasárnap
|
| |
| |
,,Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged." (Róm 11,18)
Én abban bizakodom, hogy ha a zsidók barátságos bánásmódban részesülnének, és a Szentírásból őket helyesen tanítanák, közülük sokan igaz keresztyénné lennének, és atyáik, a próféták és a pátriárkák hitére térnének. Ettől azonban inkább elriadnak, ha dolgaikat mindenestől elvetik, gőgösen és megvetéssel bánnak velük. Ha az apostolok, akik zsidók voltak, velünk, pogányokkal úgy bántak volna, mint ahogy mi, pogányok, bánunk a zsidókkal, a pogányok közül senki sem lett volna keresztyénné. - Ha mégannyira dicsekedünk is, mégiscsak pogányok vagyunk, a zsidók pedig a Krisztus vérségéből valók. Mi sógorok (vagyis vendégek) és idegenek vagyunk, ők azonban a mi Urunk vértestvérei, unokatestvérei és fivérei. Így hát, ha test és vér szerint dicsekednénk, akkor a zsidók inkább tartoznak Krisztushoz, mint mi. (Róm 9)
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. Október
| | |
|
|
| ma: |
8 db bejegyzés |
| e hónap: |
412 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4472
- e Hét: 13184
- e Hónap: 25059
- e Év: 212861
|
|
|
Offline
