|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2019-10-16 14:17:22, szerda
|
| |
| |
,,Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek." (Lk 13.24)
Ej, hát miért nem? Azért, mert nem tudják, mi az a keskeny kapu. A keskeny kapu a hit, amely az embert kicsivé, sőt semmivé teszi, úgy, hogy minden cselekedete miatt elcsügged, és egyedül Isten kegyelméhez tapad, és mindenről, ami a felett van, lemond. De a Káinhoz hasonló szentek (vagyis a cselekedetek alapján megszentelődni akaró emberek, v.ö. 1Móz 4,3 és 5) úgy vélték, hogy a keskeny kapu a jó cselekedeteket jelenti. Ezért nem lesznek kicsikké, nem is csüggednek el a cselekedetek miatt, sőt, nagy zsákokba gyűjtik azokat, aztán magukra aggatják, és úgy akarnak bemenni. Bizony csak úgy fog ez nekik sikerülni, ahogy a tevének a nagy púpjával a tű fokán.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-16 12:22:17, szerda
|
| |
| |
,,Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18
A történelem különleges időiben Isten hirtelen számadást tartott az emberek fölött, hogy megmutassa nekik ítéletét az általuk elkövetett bűnök miatt. Nyilvánvaló, hogy Isten nem üti azonnal agyon az embereket a bűn elkövetése után. De bizonyos alkalmakkor világosan tudomására hozta az embernek, hogy istentelensége és igazságtalansága nem marad büntetés nélkül!
Amikor Isten látta, hogy az emberiség gyökerében romlott, és megtelt a föld erőszakossággal, özönvizet bocsátott a földre, és elpusztította az egész élővilágot (1Móz 6,13). Mindössze nyolc ember menekült meg.
Később Sodoma és Gomora a homoszexualitás központjaivá lettek (1Móz 19,1-13). Sodoma azonfelül ,,bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része,... de a nyomorultat és szegényt mégsem támogatta" (Ez 16,49). És Isten mindkét várossal éreztette haragját a mennyből, amikor kénköves tűzesővel őket mindörökre megsemmisítette.
,,Nádáb és Abihu meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában" (4Móz 3,4). A tüzet az oltárról kellett volna venniük, ahogyan az elő volt írva (lásd 5Móz 16,12), ők azonban elhatározták, hogy másként járulnak az Úr elé. Isten azonnali halállal sújtotta őket, ezzel óvta a következő nemzedékeket is: sohase próbáljanak másként közeledni Istenhez, mint ahogyan azt Ő meghatározta.
Nebukadneccár, Babilónia királya nem volt hajlandó elismerni, hogy a Magasságos irányítja a népek történelmét. A saját érdemének tulajdonította Babilon virágzását. Isten őrültséggel büntette. A királyt kivetették az emberi társadalomból. ,,Füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmata áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sas tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak" (Dán 4,30).
Anániás és Szafira azt állították, hogy minden vagyonukat az Úrnak áldozták, holott titokban félretették a maguk számára egy részét (Csel 5,1-11). Mindketten ott a helyszínen meghaltak. Komoly figyelmeztetés volt ez a gyülekezetben.
Nem sokkal ezután Heródes király elfogadta, hogy a nép Istenként tisztelje őt, ahelyett, hogy egyedül Istennek adta volna a dicsőséget. Férgek emésztették meg, s így pusztult el (lásd Csel 12,22-23).
Mi, bűnös emberek, ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy Isten látszólag hallgat, és nem tesz semmit. Ha Isten nem büntet meg azonnal bűneinkért, ez nem jelenti azt, hogy sohasem von felelősségre értük. Isten bizonyos helyzetekben az évszázadok folyamán többször kimondta az ítéletét, és kijelentette a bűnt követő büntetést.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-16 12:10:46, szerda
|
| |
| |
" Jeruzsálem, Jeruzsálem... hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!" Máté 23,37
Ezt az eseményt sokan úgy értelmezték, mint az egyetlen lehetőség elszalasztását. Ez azt jelenti: Isten megajándékozta az embereket a Maga csodálatos látogatásával, nagyszerű alkalommal, ők azonban nem éltek ezzel, és hagyták, hogy kihasználatlanul elmúljék.
Ez történt Jeruzsálemmel. Isten testet öltött Fia ott járt a poros utcákon. A város sokszínűre festett házaiból láthatták az egész világ Teremtőjét és Megtartóját. Az emberek hallhatták szavait, és láthatták, ahogyan olyan csodákat visz véghez, amelyeket soha ember még nem tett. De nem ismerték fel. Nem akarták befogadni.
Pedig minden sokkal jobb lett volna számukra, ha befogadják Őt. Helyzetük olyan lett volna, amilyennek azt a Zsoltár 81,14-17 leírja: ,,Bárcsak rám hallgatna népem, az én útjaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól."
Ézsaiás is leírja, hogyan történhetett volna: ,,Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság. Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem. Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem" (Ézs 48,18-19).
Bret Harte írta egyszer ,,Valamennyi leírt és kimondott szó között a legszomorúbb: 'Lehetett volna'."
Gondoljunk csak azokra, akik az evangélium hívását visszautasították. A Názáreti Jézus elhaladt mellettük, ők azonban elszalasztották az alkalmat. Így azután örök kárhozat előtt állnak.
Vagy gondoljunk azokra a hívőkre, akiket az Úr egy bizonyos szolgálatra hívott el, de nem törődtek vele. Ezeknek fogalmuk sincs arról, mennyi földi áldást és mennyi örök jutalmat szalasztottak el!
Kétségkívül igaz, hogy van alkalom, amely csak egyetlen egyszer kopogtat. Meglehet, hogy egy ilyen alkalom - jóllehet tele van isteni ígéretekkel - pillanatnyilag nem egyezik terveinkkel, vagy pedig áldozatot kíván tőlünk. A legjobbat tárja elénk, amit Isten kijelölt számunkra, de önző okokból hagyjuk az alkalmat kihasználatlanul elmúlni. Elutasítjuk Isten ajánlatát, és helyébe tesszük a ,,második" legjobbat. Pedig egész idő alatt így szól hozzánk az Úr: ,,Én szerettem volna, de ti nem akartátok."
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-16 12:07:03, szerda
|
| |
| |
,,Kezedre bízom lelkemet." (Zsolt 31,5)
Ha Isten úgy járna el velünk, hogy megmutatná az életet a halálban, ha lelkünknek megmutatná a helyet, az utat és a módot, ahová és ahogy léphet, ahová mehet, és ahol maradhat, akkor a halál nem lenne keserű. Inkább olyan lenne, mint egy sekély folyó átugrása, ahol mindkét parton biztos talajt látunk és érzünk. Csakhogy ezekből semmit sem mutat meg nekünk. Így ez élet biztos talajáról és partjáról át kell ugranunk a mélységbe, ahol semmit sem érzünk, nem is látunk, ahol nincs támasz, [hiába a] sóhajtózás. Isten tanácsára kell ugranunk bátran, abban reménykedve, hogy megtart, ahogy Jónás vettetik a hajóból a tengerbe, ahol nem érez lába alatt földet, és ahova minden teremtménytől elhagyatva egyedül Isten parancsára megy. (Ez azt jelenti: Isten eltitkolja előttünk a mélységet, amelybe halálunkkor beleugrunk.) De ha én mindjárt az ördög torkában lennék is, megragadhatom az Igét, akkor biztosan kiszabadulok onnan, és ott fogok maradni, ahol az Ige van.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
412 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4553
- e Hét: 16264
- e Hónap: 45576
- e Év: 233378
|
|
|
Offline
