Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Győrffy-Deák Éva versei
  2019-10-24 21:00:39, csütörtök
 
 










GYŐRFFY-DEÁK ÉVA

Győrffy-Deák Éva ( 1961. szeptember 20. - )







ÁLMODJUK TOVÁBB


A jótétlélek minden kóborlót begyűjt.
Erőn felül segít, amíg csak bírja.
Teréz anyának sokakkal se sikerült,
Tisztelet a neve és a sírja.

Ma is van még rengeteg szegény pára.
Vihar jön, nagy eső, nincs erő,
Hitel vagy háború, s oda a háza.
Nyomora elől menekül ő.

Lennon zongorára írt békedalát
Mai ifjúság is elképzeli.
Milliókkal álmodjuk ma is tovább,
Dédunokánk talán megérheti.










BARÁTOK


Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erős faként az égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel,


Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog.


Győrffy-Deák Éva: Barátok

Link

Link







CSODÁS ÉLET


Az Ég és a Föld között én vagyok,
A szememben ragyognak a csillagok.
Hallgatom a madarak énekét,
Megbecsülöm mindenki életét.
A hangom tisztán és csengőn száll,
A világ sok csodája énrám vár.
Szabadon engedem az álmaimat,
Szárnyalni a lélek vágyaimat,
Megálmodom azt az életet,
Ami csak egy mesében lehet.
Sugárzik belőlem a szeretet,
A békém mutatja a hitemet.
Jöhet a Földön a sok változás,
Bennem örömteli a várakozás.










CSODÁLATOS FÖLD

Nagy változások


A felkelő Nap meleg sugarait érzem.
A felhők mögül előbúvó holdfényben
Az esték szépséges fényeit nézem,
Cseresznyefákat tavaszi virágokban,
Tulipánokat kinyílva az udvarokban,
Virágfüzéreket lilaakáclugasokban.

Vízparti fák alatt fagylalttal sétálok,
A hőséget enyhítő szellőre várok,
Hajózó, pancsoló embereket látok.
Varázslatos színek az őszi lombokon,
Szőlőfürtök érnek a domboldalon,
Nevetve táncolnak, szüreti vigadalom.

Szelídgesztenyefa ízletes ajándéka,
Hóban játszó fiatalok vidám kacagása.
Mézeskalácskészítők illatos játéka.
Fenyőillat, gyertyák, ünnepi ételek,
Hálát adok érte, hogy békében élhetek.
A változó évszakokkal változó életek.

Nagy szüksége van már a megújulásra,
Hatalmasabb ennél Földünk változása.
Kihaló állatokkal az emberiség távozása?
Földanyánk a fényben végre megtisztulna,
A közös létre képesekkel új útra indulna,
Bölcs lakókkal a hátán ismét kivirulna.

Változik a Föld, így változik az élet,
Min múlik vajon az, hogy ezt túléled?
Mit tudni, mit tenni? Mutassa a lélek!
A Teremtő tervével a szíved mélyében,
Tudatos légzéssel a fénnyel egységben
Lehetsz jó helyen a legjobb időben.










EGYEDI ISTENI AJÁNDÉK


Mások isteni példáját csodáltad.
Azt a csodás pillanatot vártad,
Amikor rajtad keresztülárad:
Hogy kitáruljon a szíved,
Hogy elinduljon a kezed,
S ami szívből jön, tegyed.
Ha érzed, hogy belülről késztet,
Hogy meg kell festened a képet,
Hogy írd meg pont azt a verset,
Vezethessen akkor már a belsőd.
Óvatos lépést teszel, tán az elsőt,
Mégis lehozol valami felsőt.
Örülj ennek a közös táncnak,
Mert sokan pont erre várnak,
Élő példáira egy jobb világnak.
Egyedi kincsek vannak bennünk.
Útmutatónk így lesz a lelkünk,
Isteni módon embernek lennünk.







ESZKÖZ ÉS SZÁNDÉK

Lehet más?


Összegyűjtött adat, tudásban az erő.
Mindent kereső, biztonsági megfigyelő?

Szabad adatkapcsolat országokon át.
Adatáruló közösségi médiát?

Csoportos titokkal szabad magánélet.
Rettegő világunk ezzel kiktől félhet?

Pazarlás helyett értékek megosztása.
Szolgáltatás, termék ingyen kifosztása?

Ha szándék nem változik, eszköz hiába,
Lehet technikánknak velünk jobb világa?







GYÖKEREK

Fényhagyaték


Ezer éves rügyező fa szétágazó gyökerekkel,
Körbevéve a táncoló és ünneplő emberekkel.
Másképpen szól ma az ének, mások a lépések,
Hasonlóak még az imák, a fohászok, a kérések.
Hatalmi szándékkal uralt, változó vallások,
Feledésbe merülő hagyaték és szertatások.

Átalakultak az ünnepek, a táncok és ételek,
Tegnapiassá lettek már a régi, szép történetek.
A globális világban szétszórt közösséggel,
Magányos párbeszédben az okos géppel,
Hogy eresszek máshogy gyökeret e világban
Vér szerinti, szívbéli vagy lélekcsaládban?

Mindenféle széllel jöhettek a századok,
Több kicsinyke magból csak erős fa válhatott.
Égig nyújtózva, fénygyökereket eresztve
Mit tehetnék emberként a Földet szeretve?
E szépséges, kék bolygó a közös otthon.
Együtt oldhatjuk meg, hogy megmaradjon.






FÉNYUTAK


Régi selyemút át sivatagon, hegyeken,
Mai sötét selyemút mindent árul a neten.
Összekötni Keletet Déllel és Nyugattal:
Új selyemút terve kikötőkkel, hajókkal.
Globális világ úton, vízen, levegőben,
Hálózatok, lámpák - igazi fényt keresőben.
Hogyan hozzunk közös fényutakat létre?
Hogy terjedhet jobban a tudatosság fénye?

Méltó szóval, tettel, felelősen élve,
Önmagunkat, másokat egyként tisztelve.
Vallásos, spirituális vagy természeti,
Mind a Teremtőhöz vivő létrát keresi.
Fontos mindenki a közös úton lépve,
Együtt mozdíthatjuk a sötétet a fénybe.
Aki az utak sokféleségét megismeri,
Az egyetemes emberiként mind tiszteli.

Összekötni érző szíveket az ésszel,
Századokon át is tanító mesékkel.
Teremtő gondolat, szó, akarat, kép,
Alkotva, feltöltve mindent, ami szép.
Fényutakon járni tettel, dallal, tánccal,
Életet szolgáló, használható tárggyal.
Összekötni minden jobbra vágyót fénnyel,
Szív- és lélekszinten éggel és a Földdel.







HÁLAKŐ


Összegyűjtöm, mielőtt elalszom,
Esténként van miért hálát adnom.
Az állandóan rám áradó szeretetért,
A bennem megújuló, lüktető életért.
A nyitottságért, hogy meg is érzem,
A tisztulásokért, amikkel ideértem.
A barátokért, a mesterekért,
A változásért és a pihenésért.
Az otthonomban a békéért,
A szívemben a szeretetért.
A ma főzött leves illatáért,
Egy elégedett sóhajtásért,
Mosolyért a megfáradt arcon.
Mandulafa virágért az úton,
Egy szép kőért a tenyeremben,
Könnyedén elfér a zsebemben.

Lehet egy ilyen kő, a hálaköved,
Emlékeztető, hogy el ne feledd:
Minden, ami rád árad ajándék,
Minden tapasztalás és szándék,
Mert tanítód, ha annak látod.
Tükrözi a belső világod,
Ha mered látni benne magad,
Megváltoztathatod az utad:
A gondolatod és az érzéseid
Lehetnek a mesterműveid.
Utadon ítélkezés nélkül járva,
Tapasztalataidért hálát adva,
Szeretetet és áldást adni kész,
Örömteli, gazdag életet élsz.
A mestermű ekkor az életed,
És büszke rád Szeretet Mestered.







IDEJE A SZÓNAK, IDEJE A TETTNEK


Mikor hallgassak meg, mikor meséljek?
Mikor táncoljunk és mikor zenéljek?
Mikor, melyik szónak, mikor csendnek?
Mikor pihenésnek, mikor tettnek?
Ideje a szónak, máskor meg a csendnek,
Mindig ideje a teljes szeretetnek.

Milyen gondolat vonzotta jó érzésnek?
Milyen jelenlétnek, milyen teremtésnek?
Milyen akaratnak, szónak, képnek?
Mikor van ideje, hogy jókor lépjek?
Ideje a szónak, máskor meg a tettnek,
Mindig ideje a teljes szeretetnek.

Elismerést adjak, hogyan simogassak?
Szívajándékot teremtsek, válasszak?
Gondoskodást adjak és bátran éltessek?
Szép közös pillanatot hogyan élhessek?
Ideje a szónak, ideje a tettnek,
Minden módon kifejezett szeretetnek.

Ideje a nyárnak, ideje a télnek,
A búcsúnak, amikor véget érnek.
Ideje a fényben mindenki javának,
Megosztott tudásnak és örök tanulásnak.
Ideje a szónak, ideje a tettnek,
Teremtőként kifejezett szeretetnek.







ISTENI HÁLÓZAT

Interdimnet


Számítógépek hálózatba kötve
Adatforgalmat terelnek így össze.
Internetem van olyan sok tudással,
Fejembe se fér sok év tanulással.
Érték és kacat hatalmas kupacban.
Hogy választhatok virágot a gazban?
E-mail, szelfi, közösségi média,
Ki se mozduljak, csak adat-orgia?
Ebben legyek aktív, és attól féljek,
Ha nem vagyok rajta, már nem is élek?
Emberi kapcsolatért hozták létre,
Nem emberi találkozás helyére.
Billentyűk után gépekkel beszéljek,
Pár év múltával írni is felejtsek?
Csak továbbítsak véleményt és képet,
Vagy megéljem, és szervezzem a szépet?
Eszköz mind csak. Engem abban segítsen,
Hogy elérjem azt, aki távol van tőlem.
Sokféle emberi háló szövődhet,
Ebben is belső mesterem vezethet.
Régi hálóval nem csak halat foghatok,
Szeretetből szőve azt továbbjuthatok.
Értékeket gyűjtve sok kis csokorba,
Ajándékká válhatok minden csoportban.







KÖNNYEDSÉG


Szeretet példából szenvedni tanítottak,
Küzdeni, másokért harcolni indítottak.
Azt mondták, legyen az életem áldozat,
Jobb élet halálom után várhat csak.
Ebben az életben lennék most boldog,
Magam mögött hagynék sok dolgot.
Minden harcot, minden küzdelmet,
Az összes parancsot, félelmet.
Nem kell várnom semmilyen halálra,
Csak rá kell néznem a repülő madárra.
A könnyedség nem könnyelműség,
A természetben örökérvényűség.


Ha egy madár tud könnyedén élni,
Embereknek miért kell még félni?
Könnyedén éljem a legnagyobb jót.
Könnyen találjak mindig bölcs szót.
Engedjem el könnyedén most már,
Ami isteni lényként nem szolgál.
Ha egy közös tánc lehet könnyed,
Miért ejtenék mindenen könnyet?
Egyedi útját járja mindenki,
Mégis tudunk közösen álmodni.
Olyan könnyedén jönnek új világok,
Amilyen könnyedén nyílnak a virágok.







KÖTŐDÉS


Megkérdezik: Ki vagy? Mit mondasz magadról?
A munkádról beszélsz vagy a hatalmadról?
Most épült házadról, más tulajdonodról?
Tested szépségéről, értékes tárgyadról?
Szüleidről, gyermekedről, családodról?
Életeddel véled azonosnak magad.
Őket elengedve belőled mi marad?
Miért tennék ilyet? Rémséges gondolat.
Gondolkodj el rajta, elgondolni szabad.
Ezek között élve vagy-e te is szabad?
Kötés-e, függ-e tőlük minden lépésed?
Ezzel határozod-e meg a saját értéked?
Örülj a szépnek, a jónak, az értéknek,
Csak ne önmagadra legyen a mértéked.
Látod-e az embert isteni léptéknek?
Tudsz-e már örülni teremtő létének?







KÖZÖS SZÍV


Egyszerre dobban a szívünk a Földdel,
Egyszerre dobban a szívünk az éggel,
Egyszerre dobban sok emberi szív,
Egyszerre dobban, mind szeretni hív.

Ott van az enyémben mindenki szíve.
Ott van az Isten bent, öröm a híre.
Ott van a szívemben krisztusi lényem,
Ott van a szememben, világít fényem.

Egyszerre fénylenek krisztusi szívek,
Egyszerre alkotnak egy közös szívet.
Egyszerre indulnak szeretet hullámok,
Egyszerre gyógyítunk szíveket, országot.

Ott van a lelkünkben a béke igénye,
Ott van a szívünkben a szeretet híre.
Ott van a remény az összefogásban.
Ott van a hitünk a közös munkában.







LÉLEKÚT




Bárki tetteim felett ítélkezne,
Félelem, bűntudat láncához kötözne,
Szegénységet vagy szenvedést hozna,
Bűneim alól fel csak így oldozna,
Hagyom, hogy nevessek, szeressek,
Hagyom, hogy önmagam lehessek.
Vezet a saját belső mesterem,
Hívogat éppen belső gyermekem:
Adj most figyelmet nekem,

Játssz most a hóval, s velem.
Akkor a hópelyhekkel táncolok.
És tudom: "Vagyok, Aki Vagyok."
Hívhatnak elő régi könyvet,
Nevezhetik azt közösnek,
Nevezhetik azt szentnek,
Nem érzem magam bűnösnek.
Azt is csak emberek írták,
Amikor a mestereket hívták.
A bölcsesség annyi benne,
Amennyire írója megértette.
Változtatta sok hatalmi szándék,
Útmutatást miért tőlük várnék?
Ott a lélek tiszta hangja bennem,
Megmutatja, hogy merre kell mennem.
Jézus ott van a szívemben,
Nem kereszten, hanem szeretetben.







MÁSKÉPPEN LÁT

Tanító természet


Filmeken csodálom a felfedezőket,
A világunk működését megértőket,
A tudományt játékosan tanítókat,
A természetet nézve álmodókat.
 
Generátorban nagyon erős áram:
Hozzányúlhat egy fémláncos ruhában.
Edző nézte másképpen a gofri sütőt,
Megcsinálta vele az új futó cipőt.

Nagyítva nézte egy lepke szárnyát,
Létrehozta, sok tárgy vízállóvá vált.
Ahogy bajuszával a fóka érzékel,
Úgy tapogat tájat lézervezérléssel.

Meglátta, értette, hogyan mutat utat
A természetben lévő teremtő tudat.
Hogyan nézhetem én ma azt, amit látok
Megváltoztatva az emberi világot?







MÉLTÓSÁG...


Méltósággal járom már az utat,
Akkor is, ha sok kihívást mutat.
Ha tépettek vihar után a fák,
Felemelt fejjel megyek tovább.
Nem sajnálkozom rajta, nem ítélek,
Megkülönböztető képességgel élek,
Könyörülettel és együttérzéssel.
Lelkeket látok választott élettel.
Tudatos vagy sem, szabad választása,
Istent látok benne, ki sorsát alakítja.
Ha segítene végre saját magán,
S megkérdezi egyszer utam során:
Hogyan tudod sírás nélkül megélni?
Hogy tudsz békésen kínlódót nézni?
Sok drámai élet nem érint téged?
A tiédben ez hogyan ért véget?
Akkor elmondom, hogy mit teszek,
Azt is örömmel, hogy miben hiszek:
A bőségben, amit megteremtek,
Ebben régi vágyak nem vezetnek.
A lélek vágyaiban, ami Istenhez méltó,
A tiszta gondolatban, mert létbe hívó.
A hálás létezésben, a lét örömében,
A legnagyobb jó közös értékében.
A pillanatonként meghozott döntésben,
A lelkes, szenvedélyes cselekvésben.
Egymás felé kinyújtott szárnyainkban,
És szeretettel kimondott szavainkban.







NEM ARMEGEDDON!


Ha a poklot látod éppen kint,
Akkor se hidd el, hogy odakint,
Most van mindennek a vége.
Ekkor is lehet benned béke.

Ha a félelem már az égig ér,
Tudd akkor is, hogy hamar véget ér.
Mikor rettegés tölt be mindent,
Hívd a nyitott szívedbe Istent.

Ne azon rettegj, mikor lesz véged,
Ne a félelem vezessen téged,
A vezetést add át a szeretetnek,
Higgy és segíts az embereknek.

Ez csak az élet átalakulása,
Marad vagy megy: saját választása.
A menni akarókat engedd el békében,
A maradókat segítsd hittel a végében.

Mondj igent az új földi csodákra,
Mondj velünk áment a változásra.
Közösen, szerető szívvel cselekedve,
Áldást hozhat ez emberi életekre.

Armageddon - A Film

Link








ÖRÖM


Öröm a létezésért magáért,
A tavaszi mandulafa virágért.
Csak azért, hogy itt vagyok,
Azért, mert a nap rám ragyog.
Vagy, mert egy éjszaka fagyott,
S reggelre jégvirágot alkotott.
Alma-fahéj illatért a házban,
Vendég jöttéért, kit mára vártam.
Gyorsan elolvadó hópelyhekért,
A táncban átélt pillanatokért.
Kedves szóért, gyengéd ölelésért,
Meleg takaróért, nyugodt pihenésért.
Baráti üzenetért, hálaadó szóval,
Jól végzett munkáért változó sorssal.
Öröm csak a létért, ítélkezés nélkül,
Hálát adva minden tettért végül.
Nem rosszként, és nem is jóként,
Hanem áldott tapasztalásként.
Minden lélegzetért annak tudatában,
Hogy Önmagamnak vagyok birtokában.
Ajándék minden vers, lelkemet kitárom,
Megélem Önmagam, teremtem világom.







REMÉNY


Ha vihar tépi ki a fákat,
A barátok akkor is várnak.
Remélik, hogy odaérek,
Ahol találok menedéket.
Körülöttem süvölt a szél,
Mindenki elbújik és fél,
Középen ott a nyugalom.
Ahol békében hallgatom.
A ,,közép" a szívem békéje,
Tudom, hogy mi lesz a végére.
Hiszem, hogy egyszer véget ér,
Új világ jön és új élettér.
Hagyjuk menni, ami akar,
Elvisz mindent a vihar,
Ami nem szolgál életet.
Remélek jót és szépeket.
Őrzöm az új világ képét,
Megáldom a régi végét.
Annak adja át a helyét.
Amit oly sok szív remélt.
Hiszek az új világban,
Az élőkkel harmóniában,
Egymással is békességben,
A gyermekeink életében.







RÖGÖK KINCSEI


Eltűnt belőlem már minden ellenállás,
Eltűnt sok ítélet és minden tiltakozás.
El tudom fogadni rögeit a létnek,
Hálát adni gyakorta azért, hogy élek.
Örömmel megenni legegyszerűbb ételt,
Örömmel fogadni, bármit hoz az élet.
Az én dolgom megélni könyörülettel,
S törődni magammal, az érzéseimmel.
Meglelni mit tanít az a rög nekem,
Mi a kincs alatta, mi dolga velem.
Tisztelni az összes emberi utat,
Amit csak választhat szabad akarat.
Mily csoda nekem, hogy eddig eljutottam:
Szeretet mester szavait megélni is tudtam.
Megáldani mindent saját életemben,
Azt is, amit régen jól hátra tettem,
Azt is, amit más nem szeretett bennem,
Azt is, amit másban én nem szerettem.
Elmondták nekem bölcsek olyan sokszor,
Elolvastam könyvben, ott vannak a polcon:
Nincs jó és rossz, csak tapasztalás.
De hol és kiben van ennyi elfogadás?
Tudtam én, majd végre meg is értettem.
Végtelen a hála, hogy meg is élhettem.
Példát láttam rá drága mesteremben,
Áldás jelenléte napi életemben.
Szeretetét éltem meg sok pillanatban,
Annyiféle módon, ahány pillanat van.







SZERETET


Hogyan szerethet férfi és nő, hogyan szerethet barát?
Hogyan szeretheti egy távol élő emlékként a hazát?
Hogyan ölelhet mástól született szív szerinti anyát?
Hogyan bújhat hozzá boldogan, elfeledve baját?
Sokan tanítják és hiszik Jézus történetét,
Szent könyvként őriztük meg fénylő életét.
Miért látják még mindig csak felszegezett kezét?
Hányan értik meg ebből is végtelen szeretetét.
Áldott minden mód, amit megtapasztalsz.
Előle el ugyan hová is szaladhatsz?
Adománya minden szeretet az égnek,
Ettől érzik úgy az emberek, hogy élnek.
Mily sokféle módja lehet a szeretetnek,
Mily sokféle sorsa lehet az embereknek.
Kimondják: szeretet. Mit értesz alatta?
Csak akkor érted meg, ha az élet adta.
Szerethet egy apa gondoskodásával,
Munkával, szóval és példamutatással.
Azzal is, ha elküld, tedd most már magadért,
Hogy erős légy, és felelős saját életedért.
Szerethet egy anya mellének tejével,
Kifejezheti azt mesék erejével,
Napi tettekkel és simogató kezekkel,
Elenged, ha el kell, könnyező szemekkel.
Szerethet egy társ kérlelő szavakkal,
Vággyal és örömmel, ölelő karokkal.
Szerethet kitartón melletted a bajban,
Szerethet lemondón egy ilyen sorsban.
Nincs jó vagy rossz, és nincs égi ítélet,
Csak tapasztalás, és ezerszínű élet.
Lehet köztünk olyan bölcs valaki?
Kinek mi jó, hogyan szabhatnánk ki?
Emberi törvényt hozni erre vétek,
Mert igazán szeretni csak szív tud és lélek.







A SZÍVEK MÉLYÉN

Titok


Könyvek, iskolák, vizsgák, félelmek,
Hitek, remények, sikerek, élmények.
Szerelem, szülőség, válás, tapasztalások,
Kihívások, elengedések, vigasztalások.

Hamis szándékú a félelmet árasztó,
Az igazi tudás életet szolgáló:
Szeretettel gondolva formált, készített,
Nyíltan cselekedve, közösen épített.

A sokféle tapasztalás bölcsesség már,
A legszentebb remény, a teljesség vár.
Amit úgy kerestem életem utazásában,
Megtaláltam szívem összes dobbanásában.

A legbensőbb szentély a szívek mélyén:
Ahol fénygyermek minden emberi lény.
Őrizzük meg a fényt a sok kihívásban,
Hazafelé a teljesség utazásban!







SZÍVVEL-LÉLEKKEL

Közös szívdobbanás


Gyűjti, rajzolja, írja a meséket,
Építi, festi, varrja a szépséget,
Tanítja, szerzi, játssza a zenéket.
Együtt ver szívünk a dobbal, a tánccal,
Egyszerre dobban a dallal, a társsal.

Hányat dobban a szíve míg készül?
Hogy lesz a legjobb, tudja lelkéből.
Mit hogyan tegyen, érzi szívéből.
Megértik majd, hogy miért így tettünk?
Megértik majd, hogy benne a lelkünk?

Sokat tanulta és gyakorolta,
Szeretettel mindent beleadva.
Fénylő kincseket belülről hozva
Születhetett meg a csoda maga:
Együtt találhatott a szívünk haza.







TAVASZVÁRÓ

Most


Most kezdődik az új élet,
Ismeretlentől nem félek.

Nemcsak várom és remélem,
Hanem percenként megélem.

Arcomon van néhány új ránc,
Örömmel megy így is a tánc.

Kezem, testem könnyen mozdul,
Szívem ritmusra így indul.

Ablakon át fényes nap süt.
Többet tehetünk mi együtt.

Mag csírázik kis tálkában,
Gondolatok a világban.

Tiszta vízzel locsolgatom.
Hittel, fénnyel táplálgatom.







A TE FÉNYED

Egyensúly a fényben


Szuperlény meséket nézünk filmekben,
Virtuális világot avatar életben,
Vagy szívből jövő, teremtő szándékkal
Ma is dolgozhatunk az ősi tudással?

Napi két óra fénylégzés gyakorlattal
Thoth ötvenezer éven át halhatatlan.
Imhotep úgy hívta, hogy "tökéletesség":
Piramisköveket emelő könnyedség.

Jézus fogalma a "szeretet" volt rá,
Tanulni és gyógyulni mentek hozzá.
Indiai mester "prána" lélegzettel
Jégemberként ült le melegített testtel.

Az atombombákkal milliókat öltek,
Egy gyermek közöttük mégis sértetlen lett.
Belső istent hívta: "Nem árthat nekem!"
Így lett fényburokkal teljes a védelem.

Einstein tudott már mindent a "foton"-ról,
Csak keveset adhatott nekünk át akkor.
Energiaként tudósok kutatják.
Napi használatát neten is tanítják:

Aranyfény légzése fejtetőn át szívbe,
Kiárasztása testbe, Földbe, égbe.
Egyensúlyt teremtő teljes szeretet,
Élethez, munkához több erőd lehet.

Nem kell ehhez szuperlénynek születni,
Csak napról napra szeretettel tenni.
Programozhatsz fürdő- vagy ivóvizet,
Fénnyel töltheted fel az ételedet.

Gyógyulhatsz, szépülhetsz, kortalan lehetsz,
Szeretetben öszefogva a Földért is tehetsz.
Szárazságban hozhatunk enyhet adó esőt,
Szmogos városokba tiszta, friss levegőt.







TUDSZ-E MÉG?

Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még sárkányt eregetni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, felhőkön repülni?

Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még táncolni a széllel,
Tudsz-e még úgy, mint rég, játszani a léttel?

Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még álmod után járni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, a csodákra várni?

Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még bajban is nevetni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, arany fényben hinni?

Mondd, tudsz-e még, ó, tudsz-e még angyalokkal élni,
Tudsz-e még úgy, mint rég, lelkeddel egy lenni?







TŰZ


Tűz, tűz, esti, szép csillagok, ragyogó fények,
Őrizem csillogó szememben, amíg csak élek.

Tűz, tűz, éledő gyertyaláng, lobbanó fények,
Őrizem lángoló lelkemben, amíg csak élek.

Tűz, tűz, táborok tüzében parázsló fények,
Őrizem őket szívemben, amíg csak élek.

Parázsló, lobbanó, lángoló, szikrázó fények,
Vezessetek végig engem, amíg csak élek.







AZ ÚT VÉGÉN

Búcsú


Eljön az időm, élem mosolyogva,
Csak átlebegek a fény otthonomba.
Ne sirass! A halál csak egy állomás
Az örök körforgásban, semmi más,
Mostantól létünk megy másképpen tovább.
Nem kell síremlék, se ráhordott virág,
Elég búcsúzóul egy mécses fénye,
Újabb találkozásaink reménye.
Szép közös pillanatokat keress,
Ünnepeld, hogy megélhettük, és nevess!







VÖRÖS SÁTOR - NŐI KÖR


Egy vörös sátor a régi bibliában,
Hogyan élhető meg a mai világban?
Csak női kör, férfimentes övezet.
Nem ellenetek, mindenkiért, értetek.
Amit a nők együtt a legjobban tudnak,
A gyermekeikért szívből összefognak.

Fonó sincs már. Hol van helye, célja?
Szépségszalon vagy modern média?
Megtanuljuk, mert a nagyanyánk még tudta.
Összefogva végzett közös, női munka.
Tiszta utca, beteg anya vagy gyermek.
Ki lesz az, aki lát, és szól, hogy gyertek?












 
 
0 komment , kategória:  Győrfi-Deák Éva   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2019.09 2019. Október 2019.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 253 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 204
  • e Hét: 8441
  • e Hónap: 35064
  • e Év: 172436
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.