|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2019-11-24 21:36:10, vasárnap
|
| |
| |
Terméketlen fügefa
Úgy tűnik nekem, megállt az idő...
Hogy a télre már új tavasz nem jő,
Csak a régi ébredt álmából fel.
Nem voltam s lettem - egy rügy az ágon;
A virágnyílást még mindig várom...
- Termő élethez mikor jutok el?
Virágtalan volt sok-sok tavaszon;
Át is küzdöttem nyári viharon,
De virág nélkül terem-e az ág?
Lehet egy élet díszbe öltözött,
Még sincsen gyümölcs ilyen lomb között.
- Hol nincs szeretet, lehull a virág.
Tavaszból nyár lett, és ősz a nyárból;
Felébred-e még téli álmából
Az én szunnyadó, fáradt életem?
Uram, törd össze a meddő ágat,
Mert rajta termést már csak így várhat,
Ha erre jár a vándor éhesen.
Úgy tűnik nekem, megállt az idő...
Mert a tétlenségben nincs nagy jövő;
De kit utolér, megemészti azt.
Tudom Istenem, célod volt velem,
Azért adtad ez életet nekem;
S mit érted tettem, meg csak az maradt.
Vajda Pál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-24 18:19:33, vasárnap
|
| |
| |
,,Akkor átkozódni és esküdözni kezdett." Máté 26,74
Egy püspök egyedül sétálgatott kertjében, és magában végiggondolta az elmúlt hét eseményeit. Mikor eszébe jutott egy rendkívül kínos élménye, hirtelen hosszan tartó és durva szitkozódásban tört ki. Gyülekezetének egyik tagja, aki éppen akkor ment el a kert magas kerítése mellett az utcán, meghallotta püspökének szavait, és még a lélegzete is elállott tőle.
A csendes szitkozódás súlyos kísértés Isten sok gyermekének életében, akik különben komolyan veszik hívő voltukat. Százak és százak sóhajtoznak e rossz szokás nyomása alatt; nyilván fölismerik, milyen nagy szégyent hoznak az Úrra a szitkozódással, és mennyire beszennyezik vele saját életüket. Minden erejüket összeszedik, hogy leszokjanak róla, de hiába.
A kéretlen szóözön rendszerint akkor tör ki az emberből, amikor egyedül van (vagy legalábbis azt hiszi, hogy senki nem hallja), és amikor az idegei pattanásig feszültek. Olykor az átkozódás az emberben felhalmozódott düh hallható kifejezése. Néha pedig a csalódás érzését juttatja kifejezésre. A püspök esetében természetes reakció volt arra a szégyenre, amit egy kínos helyzet hozott rá.
A titokban való szitkozódás okozta szenvedést még fokozza a félelem, hogy egy napon majd a nyilvánosság előtt hagyják el ajkát ilyen szavak. Vagy éppen amikor álmában beszél. Vagy kórházban, narkózis állapotában.
Péternél ez a régi szokás azon az éjszakán tért vissza, amikor az Üdvözítő a bíróság előtt állt. Amikor rájöttek, hogy neki is a galileai Jézus társának kellett lennie, akkor ő átkozódással és esküdözéssel tagadta (lásd Mt 26,74). Nyugodt állapotában sohasem tette volna, de most veszélyben és nagy bajban volt, ezért a szavak oly könnyen folytak szájából, mint régen, megtérése előtt.
Legjobb szándékunk és legkomolyabb elhatározásunk ellenére is kitörnek belőlünk olykor szavak, még mielőtt meggondolnánk, mit mondunk. Teljesen váratlanul lepnek meg minket.
Nos, essünk kétségbe, és adjuk meg magunkat Góliát előtt? Ne, mert az Úr megígérte, hogy ezt a kísértést éppen úgy legyőzzük, mint minden mást (lásd 1Kor 10,13). Először is meg kell vallanunk ezt a bűnünket, és meg is kell tagadnunk, mégpedig valahányszor csak beleesünk. Azután kérnünk kell Isten segítségét, hogy Ő őrizze ajkainkat. Erőt kell kérnünk Tőle, hogy életünk kedvezőtlen körülményeit nyugodtan és békességgel tudjuk elviselni. Olykor segít, ha egy hívő testvérünkkel megbeszéljük a dolgot; ha az ő jelenlétében valljuk meg ezt a bűnünket, könnyebb lesz ezt a rossz szokásunkat elhagynunk. Végül pedig újra meg újra emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy mennyei Atyánk mindent hall, még ha más emberek a földön nem is hallják. Az a gondolat, hogy az átkozódással Istent sértjük meg, legyen hathatós elrettentés a számunkra.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-24 18:04:53, vasárnap
|
| |
| |
,,Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt." (Zsolt 103,11)
A mi természetünk gyalázatos alávalósága abban mutatkozik meg, hogy még akkor is, amikor Krisztus az ő kegyelmével és vigasztalásával jön, ez megijed és elmenekül. Az elől menekül, aki után méltán futnia kellene, akár mezítelenül és mezítláb is, a világ végéig. Csapkod, vergődik, saját cselekedetek után kutat, mert előbb elég tisztává és méltóvá szeretne lenni, és önérdemével egy kegyelmes Istent és Krisztust megszolgálni. Azzal keresi békéjét és akar a bűn elől elszökni, hogy Krisztustól menekül, és először saját magában szeretne valamit találni, amivel kiérdemelhetné, hogy hozzá jöhessen. Ámde ezzel csak mélyebbre zuhan a rettegésben és csüggedésben, míg Krisztus őt Igéjével ismét ki nem ragadja onnan. Ezért ne szégyenítsd meg azzal, hogy őt elutasítod, vagy hogy a vigasztalást, amelyet neked hoz, kiforgasd azzal, hogy rettenetet és kétségbeesést érzel, hanem sokkal inkább fuss teljes bizalommal hozzá, így nemsokára hallani fogod a boldog, vigasztaló szót; ne félj, hogy szívedre beszéljen - és minden megszomorodott ember szívére -, és feloldozzon minden vétked alól.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2019. November
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
533 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35881 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1362
- e Hét: 2257
- e Hónap: 14132
- e Év: 201934
|
|
|
Online
