2019-12-17 15:22:47, kedd
|
|
|
Csaba Ferenc
Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni,
a zárt vak ablakok mögött nem vár senki,
ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat,
benne temetni múltat, s belőle halottat,
ha a kapuban már nem vár senki,
nem lesz hova hazamenni.
Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók,
és nem lesz több édes szülői csók,
ha a gyermekkort végképp el kell temetni...
Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni,
ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek
hazatérni hova menjek?
A lezárult sors csak porhüvelynyi
nem vagyunk több, csupán ennyi.
A felmenők nem voltak hősök,
csak Isten előtt meghajló ősök,
én sem vagyok több, csak ennyit érek,
de meghalni közétek majd hazatérek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 5. |
|
|
|