|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 18:22:43, szombat
|
| |
| |
III. Fejezet
Mondd nekem is: ,,Legyen világosság."
Ó világosság, amelyet Tóbiás szemlélt, amikor lezárult szemeivel fiát az élet útjára oktatta. Világosság, melyet Izsák bensőleg láta akkor, amikor szemeire külszerint homály borulván, fiának a jövendőket elbeszélte. Fény, (miként mondom:) láthatatlan, mely előtt az emberi szív minden mélysége látható.
2. Világosság, melyet láta Jákób akkor, amikor, miként te őt bensőleg oktatád, fiának a külvilágban történendőket megjövendölé. Lám, sötétség terjeng értelmem mélységének tükre felett, te vagy a világosság. Ím' a vak homály szívemnek vizei felett, te az igazság.
3. Ó Ige, mely által lettek mindenek s mely nélkül semmi sem lett. Ige, mely mindeneknél előbb létezik, melynek előtte semmi sincs. Mindeneket kormányzó Ige, mely nélkül minden semmi. Ige, amelyet kezdetben mondtál: ,,Legyen világosság! És lőn világosság."
4. Ó mondd nekem is: Legyen világosság és máris lett legyen világosság és lássam a világosságot és felismerjem mindazt, ami nem világosság; mert tenélküled nekem a sötétség világosság -, a világosság pedig sötétség számba megy. És így a te fényed nélkül nincs világosság. Előáll a tévelygés, előáll a hívság; jelen a tudatlanság, nincs tudomány; előáll a vakság, nincs látás, itt van az úttalanság, nincs kiút; jelen a halál, nincs élet.
Ágoston |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A lélek beszélgetése Istennel |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 18:02:59, szombat
|
| |
| |
Egy haldokló tanya
A dűlőúton megállok,
egy haldokló tanyát nézek.
Rossz, fonnyadt testét vizsgálom:
- Valami fájdalmat érzek.
Benne emberek éltek, itt
születtek, és meg is haltak.
Faggatnám régi titkokról,
de a tanya mélyen hallgat.
Közelebb megyek, benézek.
Ajtó, ablak ki van tárva.
Itt-ott roggyan már a fal is,
hiányos a padlásdeszka.
A cserepet is leszedték,
vagy nád volt rajta? Ki tudja.
Pár szarufa áll félszegen,
s egy rossz kémény félrecsúszva.
Visszamegyek az udvarra.
A kútkáva is dűlőben.
Belenézek óvatosan, s a
víz tükre lent a mélyben
meg sem mozdul, csak én látom
benne szétfolyni a múltat,
mert a lelkem visszaréved:
nem megsiratni a múltat,
csak emlékszem, emlékezem:
de sok szegény ember örült,
ha egy ilyen kis tanyában
a család este összeült.
S verejtéküket lemosva:
itt álmodták meg a jövőt,
itt szerettek, itt gyűlöltek,
itt fogadtak be ismerőst.
- Mint az ember, ha megvénül,
úgy áll most itt elhagyottan.
Néz a nagy végtelenségbe,
se nem élve, se nem holtan.
Páskulyné Kovács Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 16:50:17, szombat
|
| |
| |
Jákób kútjánál
(Ján 4:1-26)
Egy asszony szomjasan Jákób kútjához megy,
cipeli földi, rontott életét.
Észre sem veszi, hogy éget a homok,
megszokott módon lehajtja fejét.
Az útra már-már árnyat vet az alkony,
estefelé kellemesebb a lég.
- Csak ne találkozna senkivel soha:
úgy fáj a szívének a megvetés.
Gondolkodva megy, múlt útjait járja,
szívébe a csend beszűri magát.
Olyan jó az emberektől távol, de
megáll egy percre, mert Valakit lát.
Igen. A kútnál ott várja Valaki.
Legalábbis úgy tűnik, hogy várja.
Visszafordulna, de már nem teheti,
s különben is, mintha béke szállna
lelkére, haja a vállán szétterül.
Érzi, valami történik vele,
olyan ismeretlen légkörbe kerül.
- Megretten, mikor megszólal a másik:
Meríts vizet, és adj innom nekem!
Óh - gondolja -, ha tudnád, ki vagyok:
s újra szorong benne a félelem.
- A másik látja tépelődő lelkét,
szelídebben szól biztató szava:
- Ha ismernél engem, ha tudnád, ki vagyok:
Vizet éntőlem, Te kértél volna.
Folyt a párbeszéd, rövid volt és súlyos.
És ez a bűnös samáriai,
ez a megvetett asszony megértette,
mire utalnak Jézus szavai.
Elment vissza az emberek közé
boldog szívvel, mint aki most látta!
Beszélt is vele, és megmondta neki:
- Én vagyok a világ Messiása.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 16:30:22, szombat
|
| |
| |
Uram, tekints e földre
Üzenetem, mint vézna hegedű
húrjáról a hang, ha menekül
sietve röppen ajkamról Hozzád:
üzenem, nem mérd meg a hosszát
az imádságnak, ami a lelkemből száll,
csak törj a magasba, vagy alá,
mélységek legmélyére, hol már nincs,
nem lehet mélyebben drága kincs!
Üzenem, hozd fel, és oszd szerteszét:
Olyan szegény ez a világ, nézd!
Csak Isten tudja meggyógyítani,
áldásával gazdagítani!
- Ehhez a Te imádságod is kell,
az enyém is. Hadd mondjam én is el:
- Uram! Tekints e földön szerteszét:
beért a mag, a munkás kevés.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 15:31:38, szombat
|
| |
| |
Szívemben él!
Bűnnek mocsarában vergődő világunk
Nem az én otthonom, én jobb után vágyom...
Szenteskedő bölcsek hiába érvelnek,
Amit ők adhatnak, én nem azt kívánom!
Egyetlen reményem: új otthont keresni...
A hit útján járva menni Golgotára,
Hol nem állok meg a csúfolódók között,
És rá talál lelkem, hű Megváltójára.
Aki kereszten függ s szelíd hangon mondja:
Jöjj, s "ma velem leszel a Paradicsomban!"
Ó, de Ő is meghalt és én csalódtam benne,
Mert csak a holttestét kerestem a sírban...
De harmadnapra Ő dicsőn feltámadott;
És csak az üres sír van a temetőben...
Tagadhatják mások; nekem élő Krisztus!
Áldott szent valóság: bent él a szívemben!
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 15:26:26, szombat
|
| |
| |
Már nem kételkedem
"Én Uram és én Istenem!" bevallom,
hogy amint Tamás, én is kételkedtem,
és ez a tudat, mint olthatatlan tűz
égetett és kezem sebeidre tettem,
amint Te mondtad, mert tudni akartam,
hogy valóság-e amit nekem mondtak
mások, hogy Te élsz és minden akadályt
- kételkedést is - legyőzött hatalmad.
Uram, hinni Benned zárt ajtók mögött
elég-e nekem - mit kezdjek a hittel?
Te hatalmas Úr, én csak gyarló ember,
hogy álljak szembe ellenségeiddel?
Égi erőt nekem Szentlelke hozott;
tüzes parázzsal nyelvem érintette
s elém tárta a hitetlen világot,
és elküldött, hogy beszéljek helyette.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 15:12:28, szombat
|
| |
| |
Az Úr szeretetével tele van a föld
Zsolt 33,5
Létezik-e olyan szemüveg, mellyel észrevehetnénk az Úr szeretetének jeleit a földön? Igen, állíthatjuk teljes biztonsággal. Ez pedig a Zsoltárok könyve... Ha valaki beleolvas, akkor megismerheti belőle az Úr tetteit, s észreveheti a teremtés csodáját. A 33. Zsoltár is ilyen egyszerűen, mégis felemelően fogalmazza meg a kibeszélhetetlent.
A teológusok sok mindent kutatnak, megállapítanak, majd leírnak, következtetnek, összegyűjtenek. Egyik érdekes gondolatuk az, hogy Isten szeretetének jeleit észrevehetjük a világban. Úgy írja le több helyen is a Biblia, mint valami hatalmas játékteret az élethez. Azt is mondhatjuk, hogy mint egy apa, aki a fiát elvezeti a parkba, a játszótérre, úgy rendezte be Isten Fiára nézve a világot. Tehát játéktér.
S ha belegondolunk, hogy az élőben sohasem látott állatok sokasága, melyek szebbnél-szebbek, csodálatosabbnál-csodálatosabbak, melyeket csak képernyőn keresztül láthatunk, milyen gazdagságra utal, hogy Isten milyen bőkezűen osztotta a színeket, s milyen játékossággal találta ki, alkotta meg az állatvilágot, akkor a mi ajkunkra is valami hasonló kívánkozik.
,,Róla beszél fű, virág, madarak és pacsirták, rügyező és lombos fák, simogató szél." (Ifjúsági ének)
,,Amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam a föld kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben." (Péld 8,29-31) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 14:59:54, szombat
|
| |
| |
Isten már mindent elintézett
,,Meg is váltja Izráelt minden bűnéből." (Zsolt 130,8)
,,Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." (Mt 1,21)
Az ókori őrnek az éjszakai várakozás minden bizonnyal hosszabbnak tűnt, mint a modern munkásnak az, amíg várja az éjjeli váltást. Izráelben az őrnek nem volt órája. Nem tudta, hány óra van már mögötte. Minden, amit tehetett, csak annyi volt, hogy keletre nézett, és várta az új nap első jelét. Költőnk összeveti az éjszaki őrnek ezt a sóvárgó várakozását a maga vágyakozásával: ,,Én lelkem erős hittel az Urat óhajtja, mint a virrasztó éjjel a virradtát várja" - énekeljük a 130. zsoltár 3. versében.
Az első őrök, akikkel az Újszövetségben találkozunk, pásztorok, akik ,,őrködtek éjszaka nyájuk mellett". Ez lett a történelem legemlékezetesebb éjjele, mert megjelent a fény, mielőtt az éjszakának vége volt. Azok az őrök voltak az elsők, akik meghallották, hogy Jézus megszületett.
Jézus volt az, akire a 130. zsoltár költője várakozott. Miért? Azért, mert Jézus meg tudja tenni azt, amire egyedül Isten képes, nevezetesen, hogy megszabadítson a bűntől.
Vigyázzunk, nehogy szem elől tévesszük ezt az igazságot. Az Ószövetség várja Istent, az Urat, ami majd elhozza a napot, és ,,megváltja Izráelt minden bűnéből". Az Újszövetség bejelenti, hogy a várakozás ideje lejárt: ,,Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből."
Ha Jézus nem Isten, akkor mi még mindig sötétségben vagyunk. De mivel Jézus Isten, neki megvan a hatalma arra, hogy megbocsásson és megújítson. Számunkra az éjszaka véget ért. A nappal elkezdődött: ,,Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." (Ef 5,14)
A sötétségnek vége. Nincs miért várnunk többé a világosságra, mert Jézus eljött. Nincs miért hordanunk többé a bűn terhét, mert Jézus eljött. Az üdvösség munkája tökéletes, mert Isten már mindent elintézett.
Napi gondolat
Gondold végig, hogy Isten hogyan hozott ki téged a világosságra a sötétségből. Aztán adj dicsőséget Istennek.
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 10:50:47, szombat
|
| |
| |
,,De hála legyen Istennek, aki a Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket..." (2 Kor 2,14)
Isten a legnagyobb győzelmeket a nyilvánvaló vereségekkel aratja. Nagyon gyakran úgy látszik, hogy az ellenség diadalmaskodik egy időre, és Isten megengedi ezt. De azután megérkezik, és felforgatja az ellenség munkáját, megsemmisíti a látszólagos győzelmet, és ahogy a Biblia mondja, ,,a gonoszok útját meggátolja" ( Zsolt 146,9). Ezzel sokkal nagyobb győzelmet ad nekünk, mint amit akkor ismertünk volna meg, ha nem engedte volna meg az ellenségnek a látszólagos győzelmet.
A három héber ifjú története, akiket bedobtak a tüzes kemencébe, nagyon ismeretes előttünk.Ez látszólag az ellenség győzelme volt. Úgy tűnt mintha az élő Isten szolgái szörnyű vereséget szenvedtek volna. Már mindnyájan voltunk olyan helyzetben, amikor úgy látszott, mintha vereséget szenvedtünk volna, és az ellenség örvendezett. El tudjuk képzelni, milyen teljes vereségnek tűnt ez Dániel barátainak! Bedobták őket a szörnyű lángok közé, miközben ellenségeik figyelték őket, hogy mint égnek meg. Ám az ellenség nagyon meglepődött, amikor látta őket sétálni a tűzben és jól érezni magukat.Akkor Nebukadneccar király azt mondta nekik, hogy jöjjenek ki a tűzből. ,,Odagyűltek... és látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt e férfiak testén. Egy hajszáluk sem égett meg, ruháikat sem érte kár, és a tűz szaga sem járta át őket... Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani" ( Dán3,27.29).
Ez a látszólagos vereség csodálatos győzelemhez vezetett.
Tegyük fel, hogy ez a három ifjú elveszti hitét és bátorságát, és panaszkodik ilyen szavakkal: ,,Miért nem őrzött meg minket Isten a kemencétől" Megégtek volna, és Isten nem dicsőült volna meg. Ha nagy próba van az életedben ma, ne ismerd el a vereséget. Ehelyett hit által továbbra is igényeld a győzelmet Őáltala, aki képes megtenni, hogy ,,felettébb diadalmaskodj" (Róm 8,37), és a ragyogó győzelem hamarosan nyilvánvalóvá válik. Bárcsak megtanulnánk, hogy ha Isten nehéz helyekre visz minket, megadja a lehetőségeket arra, hogy gyakoroljuk hitünket Őbenne, aminek áldott következményei lesznek, éa nagyon megdicsőül az Ő neve !
A vereség is vihet győzelemhez,
Hogy a diadalt jobban megmutassa.
Habár a nagy tölgyfa a szélben reszket,
Végül kitűnik ágai hatalma.
Még mélyebbre nyúlnak le a gyökerek...
Csak a gyötrő terhet ismerő lélek
Tud valamit a megpróbáltatásról,
S nagyon ujjong a szabaduláskor.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
384 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 209
- e Hét: 11920
- e Hónap: 41232
- e Év: 229034
|
|
|
Offline
