|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2020-01-21 22:47:20, kedd
|
| |
| |
Goethenek volt egy érdekes szokása - zsebét virágmagokkal töltötte meg. Bárhová ment, lassan szétszórta őket. Amikor meghalt, sok út volt Németországban, amelyeket virággal ültettek be. Bárhová ment, virágok virágoztak ... Tehát valami pozitívat kell vetnünk. Valójában a pozitív tulajdonságok cselekvése érdekében ... Mert amikor mindenütt szemetet dobunk el, valójában nagy problémák merülnek fel ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-21 16:22:07, kedd
|
| |
| |
Pernette Du Guillet - Hogy örömet szerezzek
Hogy örömet szerezzek kínozómnak,
kínomra írt nem keresek én,
mert ha látom, hogy örül a bajomnak,
magam is örvendezem örömén.
Rónay György fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-21 16:16:30, kedd
|
| |
| |
Pásztor Árpád: Hó
Ringva, lengve nagy pihékben,
Álmodozva lágy fehéren,
Nyarat és őszt eltakarva,
A mezőkre, az avarra,
Az erdőkre, pusztaságra,
Mint a felejtésnek árnya,
A szívemben... Fönn a légben,
Halk zenével, lágy fehéren...
Tompán... Szinte hallható -
Hull a hó.
Körültem semmi... Semmi...
Valami készt menni... Menni.
Ösmeretlen temetőkön,
Fehérlő nagy hómezőkön,
Úttalan utat keresve
A csillámló végtelenbe.
... Pedig halkan, egyre esve,
Minden léptet eltemetve;
Tompán. - Szinte hallható -
Hull a hó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-21 16:13:34, kedd
|
| |
| |
Váci Mihály: Hidegben, hóesésben
Botladozom hóesésben, nyomomban
szétteríti - mint a rózsa a tavon
lebegő szirmait -, a páros lábnyom,
- s visszafelé megy valaki azon.
Megyek előre. Fáj a súlyos égbolt,
becéz a hó, magamra maradok.
Előre tartok én s mégis, belőlem
valaki már visszakanyarodott.
Rágondolok csak, szinte visszahúz.
Hátra se nézek, mégis hallgatom
a lépteit: - Hát magamra hagy mégis!
botorkál a visszavivő nyomon.
Mehetek én előre, egyre messzebb.
Ő egyre messzebb megy - visszafelé!
Két lélek ez már, - merre, mit keresnek?
Egyik az éj - másik hajnal elé!
Megyek tovább, tavaszban, s annyi télben!
utat taposva virágon, havon.
Nem jön utánam senki! - Aki voltam,
visszafelé megy megtett utamon.
Nem jön utánam senki! - Aki voltam,
az is elárul - a múltba visszamegy.
Vissza se int: elhagyja könnyű szívvel,
menekül attól - aki majd leszek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-21 16:04:21, kedd
|
| |
| |
Szép Ernő: A hó
Tél volt, tél volt, tündéri volt
Öröm sütött az ég falán
De nem volt ott se nap se hold
Csillár világított talán.
Hó pillangók hulláma folyt
Rajzottak fel le hópihék
Barack virágja áramolt
Hideg se volt, se fagy, se jég.
Néztem hogy mind ábránd oson
Sereg bárány a télen át
Rebegve gyermekhangokon
Utánok angyal szárnya szállt.
Harang zendült vagy óramű
Mely régen holt időket old
Oly méla mód, oly halk nemű
Emlékkel, mely igaz se volt.
Derengtek muszka templomok
Viaszból sárgán bíboran
S kék pályaudvar, ott forog
Csudás vonat, de színarany!
Mily túl jó jóság szendereg,
Jaj andalító enyheség,
Jönnek hasas hóemberek
Kezdvén nevetettető mesét.
Hipp hopp lett boldog alkonyat
Dalszó sóhajt és szenderül
Meleg hó érte arcomat
Farsang vihogva ment elül.
Szép báli nép mazúrozott
Előre nem tudva hova
Süppedt búval húrozott
Bőgő s iszkolt velük tova.
Nézett egy rózsa lelkű mécs
A hóra messze bágyatag
Hullt rózsaszín semmittevés
Hívott ünnepre vágyakat.
Én ültem lágy szánon vele
Hölgyemmel, rám és rám omolt
Hév illattal lehelt tele
Ily kéj szívemben sohse volt.
Tucat sor ablak csupa tűz
Rubint tetőjű palota
Onnan langall epesztve szűz
Zenézés, szállj szán, szállj oda!
De lett barnább barnább sötét
Láttam terjengni szaporán
Lehelletem gomoly ködét
Szívfájdalom szakadt le rám.
És ott vonultak száműzött
Foglyok, kiknek nincs nap se éj
Hajolva mély átkok között
Örökös árvaság felé.
Bukdácsoló banyák papok
Sintérek sánták púposok
Kapott mind hajba és kapott
Pofont s gödrökbe búdosott.
Hallottam sok farkas lohol
A hó bomolt, omolt, borult
Ordítva távol valahol
Hullt bánat, hullt éj, hullt a múlt.
És sírva mint a szél sovány
Halottak szöktek feketén
Pillantottam, hogy halovány
Képpel köztük sietek én.
Mint ájulat mely még feled
S mint révedt szó gégételen
Úgy hallatszott hogy: ég veled
S elmúlás hullott végtelen.
Kormos jaj jött, vak kocsisok
Hörögtek halvány módra: hó!
Rá csend lett, tébolyult titok
Mert mindent elnyomott a hó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-21 16:00:24, kedd
|
| |
| |
Reviczky Gyula : Szerelem filozófiája
Ha életem magános útján
Egy kis virág hajol felém;
Lágy illat-nyelven így susogva:
Neked virulok! Légy enyém!...
Nem nézem, mezei virág-e
Vagy rózsa, a ki így beszél,
Hanem megállok és szerelmet
Adok az ő szerelmeér'.
S ha büszke rózsát látok útban
Virulni némán, hidegen:
Tovább megyek s a büszke rózsát
Nem méltatom egy szóra sem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-21 15:58:26, kedd
|
| |
| |
Emile Verhaeren: A fagy
Ma este az ég fényes-tiszta, szűz,
a végtelen fagy rázza jeges öklét,
fagyos a csillag és fagyos a tűz.
Eléd mered a látható öröklét.
A bús ezüst égen a fagy az úr,
megdermed a csönd, a szél és a pázsit,
a puszta és a part, a kék azúr,
távol egy csillag dsida-hegye látszik.
Csönd ül a tenger s erdő mélyibe,
hegyes, szúrós, mozdulatlan ezüstfény!
És nincs a végtelenbe senki se,
ki győzne érdes és érces ezüstjén.
Zsibbadt magány. Csak dermedünk tovább,
meggémberedve fényes jégbilincsen.
Egy örök tél borzalma karol át.
Fölöttünk gyémánttrónusán az Isten.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
121 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 542
- e Hét: 5158
- e Hónap: 8908
- e Év: 77828
|
|
|
Offline
