|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2020-01-28 23:38:03, kedd
|
| |
| |
A szelént 1817-ben fedezte fel Jacob Berzelius, és Szelénéről, a hold görög istennőjéről nevezte el. Sokáig toxikus vegyületnek tartották, és jelenleg is széles körben használják az iparban: többek között félvezetők, fénymásolók, rozsdamentes acél készítéséhez. A század közepén állatkísérletek segítségével azonban bebizonyosodott, hogy nélkülözhetetlen nyomelem.
Kutatások és mérések kimutatták, hogy földünk sok területén, így Európa legnagyobb részén is a talajok igen kis mennyiségben tartalmaznak szelént. Ez a szelén mennyiség, ami általában szervetlen (nátrium-szelenit) kötésben van jelen a föld talajában sajnos nem igen tud beépülni az élő szervezetekbe, igy a lakosság nagy része szelénhiányban szenved. A termőtalaj szeléntartalma hazánkban sajnos igen alacsony, és sokak szerint ez is szerepet játszhat abban, hogy Magyarországon olyan magas az infarktus okozta halálozások száma. Pedig ez a mikroelem sok emberi betegség kialakulását tudná megakadályozni, illetőleg több betegség kezelésében is lehetne alkalmazni.
A szelén csak nyomokban található meg az emberi szervezetben, legnagyobb részben a vesében, májban, lépben, hasnyálmirigyben és a herékben halmozódik fel. Újabb adatok szerint a sejtek és a pajzsmirigyhormon kialakulásához és működéséhez is szükséges elem. A szelén egy létfontosságú nyomelem, számos szelenoprotein és szelénfüggő enzim támogatja, melyek egészségünk szempontjából elengedhetetlenek. Ezek közül az egyik, a glutation-peroxidáz, mely részt vesz a szervezet antioxidáns védelmi rendszerében, gátolja a szabad gyökök DNS-molekulák károsító hatását, fontos védőhatást fejt ki a környezetből és a táplálékkal a szervezetbe kerülő mérgekkel szemben, valamint olyan biológiai folyamatokat támogat, melyek különböző életfolyamatok fenntartásához fontosak: a pajzsmirigy, immunrendszer megfelelő működése, sejtvédelem, egészséges spermiumképzés, egészséges, haj, bőr és körmök. Szervezetünkben a szelén különböző nehézfémekhez kötődik, oldhatatlan formában, melyek végül így kiürülnek a szervezetből.
Szervezetünkben a szelén kétféle formában található meg:
Szelenometionin (a metionin helyett különböző fehérjékbe van beágyazódva) és szelenocisztein. A szelenometioninhez kizárólag étkezés során juthatunk, mivel szervezetünk nem képes előállítani. A szervezetünk azonban a szelenometionint képes szelenociszteinné alakítani, melyhez szintén az étkezéssel, se-metilselenocisztein formájában juthatunk. A szeleno-metil-cisztein és szelenocisztein például rákmegelőző szerepűek, s a sejtek oxidatív stressz elleni védelmében antioxidáns hatásúak.
Milyen szelénforrásokat ismerünk?
Az étel szeléntartalma attól függ, hogy mennyi szelén van a talajban vagy hogy kapott e szelén-kiegészítést például a tyúk és ezáltal tartalmaz e a tojása is. Abban az esetben, amikor a táplálékkal kevés szelént viszünk be, szervezetünk képes felhasználni a testben tárolt tartalékait úgy, hogy átalakítja a szelenometionint, melyek a különböző fehérjékhez kötötten fordulnak elő. A növények számára a szelén nem esszenciális elem, ezért hiánytüneteik nem fordulnak elő, s a talajból felvehető szelén mennyiségének függvényében igen nagy eltérések mérhetők a szelénkoncentrációjukban.
A szelén szerves formában olyan ételekben található meg, mint a: brazil dió, (paradió-ebben található a legnagyobb mennyiség) mandula, mogyoró, halak, hús, tojássárgája (ha a tyúkok szelénben gazdag táplálékot kaptak), tengeri algák, moszatok, foghagyma, medvehagyma, hagyma, sörélesztő, szelénnel dúsított táptalajon termesztett csiperkegomba, vagy teljes kiőrlésű gabonák. Az élelmiszerek közül általában azok dúsak szelénben, amelyek nagy fehérjetartalmúak, ezért a gyümölcsök, főzelékfélék és zöldségek többnyire kis, vagy nagyon kis mennyiségben tartalmaznak szelént.Azt is kell tudni a finomított élelmiszerekkel kapcsolatban (fehérliszt, olajok), hogy a finomítási tehnológia során ezeknek a végtermékeknek a szelén tartalma 63%-kal is csökkenhet) és az ételek főzésével is igen nagy mennyiségű szelén vesződik el az élelemből. Ebből az derül ki, hogy minden élelmet természetes és nyers formában a legjobb elfogyasztani.
Azoknak, akik nem fogyasztják ezeket az ételeket, ajánlatos a szerves szelén étrend-kiegészítő szedése, azért hogy, szervezetük megfelelő mennyiséghez juthasson ebből a tápanyagból. Az ajánlott napi bevitel (RDA) szelénből 50-70 μg (országonként eltérő lehet), azonban a férfiaknak valamivel több szelénre van szükségük, mint a nőknek.
Miért jobb a szerves kötésű szelén mint a szervetlen?
A talajban a szelén szervetlen formában található meg. Először a növények hasznosítják (és végül az állatok), és szerves kötésű szelénné alakítják át. A szelén, amelyhez mi végül az étkezés során jutunk, lehet aminosav kötésű, mint például a metionin és cisztein. A szelén az étrend-kiegészítőkben is lehet szerves és szervetlen kötésben is. Köztudott, hogy a szerves kötésű szelén sokkal könnyebben szívódik fel és épül be a különböző szelén-függő enzimekbe és szelenoproteinekbe a szervezetünkben mint a szervetlen változat. A szerves szelén hatékonysága nem csökken, ha más vitaminokkal együtt alkalmazzák, ellentétben a szervetlen szelénnel.
A patikában lelhető táplálékkiegészítők általában szervetlen kötésű szelént tartalmaznak és legtöbb esetben más szervetlen, szintézissel kinyert vitaminokkal vagy ásványianyagokkal társítják. Ezek a táplálékkiegészítők általában szelén-metionont és nátrium-szelenátot tartalmaznak, melyek kis mennyiségben nem toxikusak ugyan, viszont csupán 30%-ban szívódnak fel a szervezetben. A szerves kötésű szelén, amit már előzőleg egy másik élő szervezet feldolgozott (legyen az növényi vagy állati eredetű) szinte teljes mértékben beépül az emberi szervezetbe és hasznosul. Sajnos nagyon sok helyen árusítanak olyan úgymond "bio szelén" készítményeket, amelyek korántsem szerves eredetűek, hanem szintézis által kivont szervetlen kötésü sók kombinációi, melyet ugyan csak szintézis által kinyert vitaminokkal dúsitanak. Ezek a készítmények korántsem érik el a várt hatást és igazábol mondhatnánk azt is, hogy kidobott pénz.
A szerves kötésben található szelént inaktivált sörélesztőből vonják ki és sok helyen kapszulázott standardizált formában is meglehet találni. Ezekben a készítményekben a szelén szeleno-aminosavak formájában van jelen, mint: metionin és cisztein. Általában 50 - 100 mcg szerves, természetes eljárással kivont szelént tartalmaznak és ebben a formában sokkal gyorsabban jut a szervezet jó minőségű szelénforráshoz, mint bármilyen más készítmény fogyasztásával, azonban nagyon jól meg kell nézzük mit ír a dobozon. Mindig olvassuk el miből van kivonva a szelén és milyen kötésben található meg a kapszulában. Azon a dobozon, amelyiken ezek az információk nincsenek feltüntetve, azt jelenti, hogy abban a termékben a szelén szervetlen formában van jelen és túladagolás esetében mérgező is lehet.
Mint már fennebb is írtam a legjobb, ha a táplálkozásunkkal visszük be a kellő menyiségü szelén adagot, megtámogatva esetleg napi pár kiskanál inaktivált sörélesztővel, de ha ragaszkodunk a kapszulázott formához, akkor ebből a változatból 3 éven felüli gyerekek 100 mcg vehetnek be naponta, felnőttek, 200-300 mcg-ot, szoptatás közben pedig napi 400 mcg-ot. Daganatos esetekben pedig orvosi felügyelet alatt 700 mcg-ot is lehet szedni, arra vigyázva, hogy a készítmény csakis szerves kötésű szelén legyen. Szerves formában ez az adag nem mérgező, viszont szervetlen formában ez a mennyiség már mérgező lehet. Egy kúra általában 60-90 napot tart, 15-30 nap szünettel, ami után a kúrát újra lehet folytatni. A szerves szelént nem csak rákmegelőzésre ajánlja a szakirodalom, hanem kutatások sorozata kimutatta, hogy jó eredményekkel lehet alkalmazni a rákos megbetegedések kezelésében is.
Magas antioxidáns tartalmának köszönhetően az inaktivált sörélesztőből kivont szerves szelént immunerősítőként is lehet alkalmazni, amikor a szervezet le van gyengülve sorozatos meghűlések, bakteriális, vírusos fertőzések, műtétek, orvosi beavatkozások, vagy gyógyszeres kezelések után. Ezekben az esetekben napi 300 - 400 mcg szerves szelént vigyünk be a szervezetbe.
Figyelmeztetés: Nagy adagban (2400 mcg felett) a szervetlen kötésű szelén mérgező lehet. Ilyenkor a lehelet, vizelet és izzadság fokhagyma szagú lesz, anélkül, hogy fokhagymát fogyasztottunk volna. Extrém esetekben emésztési rendellenességet, hajhullást, vagy súlyos idegkárosodást is okozhat.
Forrás : Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyógyító táplálékok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-28 23:33:51, kedd
|
| |
| |
A mezei zsurlót (equisetum arvense) kétéltű növénynek is szokták emlegetni és kicsi bolygónk igen régi lakója, körülbelül 400 millió éve él itt a Földön, tanúként túlélve Földanyánk számos átalakulását. Rokonságban áll a páfrányokkal, zuzmókkal és mohákkal és egyes fajok elérhetik a 30 m magasságot is, helyenként kisebb erdőket képezve.
Az első élete tavasszal kezdődik, amikor a hó elolvadt és gombához hasonlító formában bújik ki a földből. A kis kalapok rengeteg spórát tartalmaznak, melyek szétszóródnak, ezzel biztosítva létfennmaradását. A zsurló második élete pedig tavasz végén-nyár elején kezdődik mikor a spórákból kicsi zöld hajtások kezdenek kibújni a földből. Nyár közepére pedig kicsi fenyőfára emlékeztető felső része már begyűjtésre is alkalmassá válik.
Egész Európában és Amerikában terem és az emberiség már az ókorból megismerte és használta ennek a gyógynövénynek az áldásos hatásait. Galenus, Discordius és Plínius is említést tesznek írásaikban a zsurló gyógyhatásairól, az északi népek mitológiájában pedig az Elfek küldöttjeként jelenik meg mint a tavasz hírnöke. Azt mondják róla, hogy Szent növény, csak az embernek használ, a tehenek ha esznek belőle meddők lesznek tőle. Régen különleges ritualé közepette főzetet készítettek belőle, amit fiatalító elixirként használtak a javasasszonyok.
Manapság a friss vagy szárított növényből teafőzetet lehet készíteni, de szárítással örlemény formájában is lehet fogyasztani, valamint tinktúra kivonatban vagy kapszulában, standardizált változatban.
Mit tartalmaz a zsurló?
Nagyon gazdag ásványi anyagokban, főleg szerves szilíciumban bővelkedik, amiről labor vizsgálatok kimutatták, hogy gyógyítja az ízületi, csont és kötőszöveti betegségeket. A zsurló szárában és tüskés leveleiben flavonoidok találhatóak, amiknek antioxidáns és vízhajtó hatásai vannak, de tartalmaz még szerves savakat, nikotint, szalicilsavat (természetes aszpirin forrás), gluteolint, palusztrint, fitoszterint, béta-szitoszterolt, oxálsavat, almasavat, különböző glicerinsavakat, C Vitamint, illóolajokat és kálium sókat.
Mire hatásos a zsurló?
Antiszeptikus, baktériumölő, gyulladásgátló, vízhajtó, hemosztatikus (vérzéscsillapító), magas szilícium és számos ásványianyag (Ca, Mg) tartalma miatt erősíti és növeli a csontok, fogak, ízületek, porcok és kötőanyagok ellenálló képességét és segíti a Ca és Mg felszívódását a szervezetben. Ugyan csak a magas szerves szilícium tartalma miatt erősíti az érfalak rugalmasságát, ezáltal megelőzve az érfalak elpattanását, az érrendszeri betegségek, a stroke, és érelmeszesedés kialakulását. A szerves szilícium fontos szerepet játszik a kollagén termelődésében, amiről köztudott, hogy sejtjeink, bőrünk, csontrendszerünk egyik legfőbb részét alkotják.
Milyen esetben használjuk a zsurlót?
Húgyúti fertőzésre, különböző vesebetegségekre, prosztata problémákra, túlsúlycsökkentésre, ízületi és csontkopásra, vérzés csillapítására, (fekélyek esetében is), TBC, reumatikus megbetegedésekre, narancsbőr kezelésében, csonttörések gyorsabb forradásában, hüvelyfertőzések kezelésében, méregtelenítés. Külsőleg pedig zúzódások, kelések, fekélyek, sebek, oszteoporózis, izomgörcsök kezelésében alkalmazható, valamint izzadásgátlónak is használhatjuk lábizzadás esetében.
A Marylandi Egyetem Gyógyászati Központjában végzett kutatások kimutatták, hogy azoknak az asszonyoknak, akik napi 270 mg zsurló kivonatot szedtek egy éven keresztül, nagy mértékben nőtt a csontsűrűségük és enyhítette az ízületi gyulladásban szenvedő egyének állapotát.
Hogyan alkalmazzuk a zsurlót?
Szárított - porított, örlemény formájában 1 kiskanállal napi 3-4 alkalommal.- vérzéscsillapítására, vérszegénységre, csont és fogak erősítésére, érfalak rugalmasságára, valamint érelmeszesedés megelőzésére.
Hideg áztatással: Este, 1 liter vízbe beáztatunk 4-6 kanál zsurló örleményt és reggelig ázni hagyjuk, majd leszűrjük és az így kapott levet a nap folyamán megisszuk. - jó vesetisztító, vízhajtó, és méregtelenítő hatása van.
Teafőzet: 1 kiskanál szárított zsurló örleményt leforrázzuk egy csésze forró vízzel és addig hagyjuk állni, míg ki nem hűlt, majd leszűrjük és napi 1-2 csészével elfogyasztunk belőle. Vizhajtó és vesetisztító hatása van.
Tinktúra: Egy csavaros tetejű üvegbe beleteszünk 20 kanál zsurló szárítmányt és ráöntünk 500ml 50 fokos alkoholt. Lezárjuk az üveget és két hétig meleg helyen érleljük. Ezután leszűrjük és kicsi sötétszínű üvegekbe tároljuk. Ebből a tinktúrából 1 kiskanállal fogyasztunk napi 3-4 alkalommal.
Oszteoporózis esetében: Jó eredményeket lehet elérni a kapszulázott, standardizált patikai készítményekkel, valamint a tinktúrás változattal. Ha a tinktúrás változatot választjuk ebből 40 cseppet kell 250 ml forró vízhez adagolni ( hogy elpárologjon belőle az alkohol) naponta 3-4 alkalommal és ha növelni akarjuk a hatását akkor a legjobb ha a tinktúrát forró zsurlóteához adagoljuk. Ezt a kúrát 3 hónapig végezzük, ami után 3 hónapot pihenünk, ez után megint végezhetünk egy újabb kúrát.
Rahitizmus esetében zsurlóból teafőzetet készítünk és hozzá adjuk a gyerekek fürdővizéhez. Nagyon jó csonterősítő.
Ellenjavallatok: Magas szilícium tartalma miatt gyerekek csak 2 hétig szedhetik kúraszerűen, majd 1 hónap szünet után újra lehet folytatni. Egy kúra nem lehet hosszabb 6 hétnél. Áldott állapotban lévő asszonyok és szoptatós anyukák ne fogyasszanak zsurló készítményeket. A zsurlóból előállított készítmények irritálhatják a gyomor nyálkahártyáját. Ha ilyet észlelünk, akkor abba kell hagyni a kúrát. Szívbetegek és súlyos vesebetegek jobb ha kerülik a zsurlót tartalmazó készítményeket.
Figyelem: Belső kezelésekre csak a mezei zsurló jó. Könnyen össze lehet téveszteni egy másik zsurlófajjal ( Equisetum palustre) amelyik mocsarak és vizek mentén terem, ez belsőleg mérgező, viszont fürdővízbe ezt a legjobb belefőzni.
Forrás : Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
205 db bejegyzés |
| e év: |
3611 db bejegyzés |
| Összes: |
49322 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1674
- e Hét: 8030
- e Hónap: 21779
- e Év: 226480
|
|
|
Offline
