|
2020-01-06 14:37:58, hétfő
|
| |
| |
Pócsa Józsefné - Búcsú a szülői háztól
Elköszönni mentem a szülőfalumba,
Eladásra váró családi házunkba.
Rozsdaette kapu, lakattal bezárva,
Gaz-fedte udvarát a bánat bejárta
Nem les ablakából már az édesanyám,
Nem csillog ősz haja üvegének falán.
Nem ül a székében, lányait nem várja
Örök álmát régen temető vigyázza!
Félve léptem be az elárvult szobánkba,
Széttörött a szívem apró darabkákra.
Két gyertya várt ott rám az üres asztalon,
Némán néztem körül, fájt a búcsú nagyon.
Elköszöntem immár a csupasz falaktól,
Hol képek sem lógnak már a családunkról.
A cserépkályhától, mit nagyon szerettem,
Mellyel ha hideg volt, hátam melengettem.
Szinte sírt a nagy csend, belesajdult szivem,
Az édesanyámat itt már sosem lelem.
Kedves hangját, ó, jaj nem hallhatom többé:
,,Drága kisleányom, örülök, hogy jöttél!"
Fű nőtte be kertünk, lassan körbejártam,
A rozsdás kapunkat örökre bezártam.
Búcsúzón még egyszer visszatekintettem,
Remélem megnyugszik idővel a lelkem!
Ezt a szép verset Pócsa Józsefné, Szinci írta, szívemből szólt, átéltem hasonló érzéseket, köszönöm szépen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
Online
