|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2020-01-07 22:14:45, kedd
|
| |
| |
Adós maradok
Egy fehérre meszelt, kisvárosi házban
láttam napvilágot, egy szegény családban.
Öreg volt már a ház - régen lebontották;
új áll most a helyén, szebb is mint a régi,
de szemeim Anyám, a régiben látják.
A nagy családunkkal ezer volt a gondja,
de mi nem éreztük, azt csak Anyám tudta.
Hálával iránta csordultig telt szívem;
ő már sírban pihen - saját terhem hordom,
így az édesanyák sorsát én is értem.
Éjt s napot eggyé tett, úgy dolgozott értünk,
hogy csak a legjobbat adhassa minékünk.
Sohse panaszkodott, ez volt sorsa, tudta...
Mikor gondtalanul megsebeztük szívét,
elhordozta értünk - ő azt is kibírta.
Ha minden virágom a sírjára raknám;
amit tőle kaptam, azt meghálálhatnám;
napi imádságban róla emlékeznék:
a drága életért, amit tőle kaptam,
kevés volna minden, még adós maradnék.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-07 22:06:15, kedd
|
| |
| |
Szánt a sors ekéje
Gyom burjánzott rajta mielőtt a gazda
Ekéjével mélyen felszaggatta földjét.
Verejtéke hullott a friss barázdákba;
Csak így áldhatta meg Isten a vetését.
Az ember szíve is kemény mint a szikla,
Megmunkálás nélkül semmi jó nincs benne.
Azért a Kőtörő darabokra zúzza,
Hogy fájdalmak által életre serkentse.
Van kinek házában ismeretlen a gond:
Terített asztala, kényelmes élete...
Másnak nem adósa, hálát azért nem mond;
A "szerencse" rája, áldást bőven hinte.
De mikor nem várta, s alig vette észre,
A kedvenc étele elvesztette ízét,
És ő már se boldog - pedig bő termése -,
Mert egy kis félelem szorongatja szívét.
A "szegény", de hálás szívet is felszántja
A sors vasekéje - így termővé tette -,
De az áldásokért mégis Istent áldja,
Mert tudja, hogy ő még azt se érdemelte.
Vajda Pál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-07 18:21:51, kedd
|
| |
| |
,,Nem mintha a nélkülözésemre mondanám, mert én megtanultam, hogy megelégedett legyek abban, amiben vagyok" (Fil 4,11).
Miközben nem biztosítottak Pálnak semmi kényelmet, a fönti szavakat írta egy sötét börtöncellából.
Azt mondják egy királyról, aki a kertjébe ment egy reggel, hogy ott mindent elszáradva és haldokolva talált. Megkérdezte a tölgyfát, ami a kapu közelében állt, hogy mi a baj. A fa azt mondta, hogy belefáradt az életbe, és elhatározta, hogy meghal, mert nem olyan magas és szép, mint a fenyőfa. A fenyőfa baja az volt, hogy nem tud olyan gyümölcsöt teremni, mint a szőlőtőke. A szőlőtőke elhatározta, hogy eldobja magától az életet, mivel nem állhat egyenesen, és nem tud olyan nagy gyümölcsöket teremni, mint az őszibarack. A muskátli dúlt-fúlt, mert nem volt magas és illatos, mint az orgona.
Ez így ment végig a kerten. De az ibolyához érkezve, a király azt olyan ragyogónak és boldognak találta, mint mindig , és ezt mondta: ,,Nos ibolya, boldog vagyok, hogy találtam egy bátor, kis virágot ez elkeseredettség között. Úgy látszik, te nem vagy elkedvetlenedve." Az ibolya ezt válaszolta: ,,Nem vagyok. Tudom kicsi vagyok, mégis arra gondoltam, hogy ha azt akartad volna, hogy csak tölgyfa, fenyőfa, őszibarackfa és orgona legyen a kertedben, akkor azt ültettél volna. Mivel azt akartad, hogy legyen ibolyavirág is, elhatároztam, hogy a lehető legjobb ibolyavirág
leszek."
Sokkal több munka jut másnak...,
Te végezd a magad részét,
Isten családjában nálad
Jobban mások sem tehetnék.
Azok az emberek, akik Isten gyermekei fenntartás nélkül, ,,megtanulták, hogy elégedettek legyenek bármilyen körülmények között". Az Ő akarata a saját akaratukká válik, és óhajtják megtenni neki mindazt, amit csak kíván tőlük. Mindentől megfosztják magukat, és mint nincstelenek, mindent százszorosan megkapnak.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-07 15:17:59, kedd
|
| |
| |
Szenteltessék meg a te neved
,,Tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja." (Ézs 11,9)
Itt az Ézs 11-ben egy másik képe áll előttünk a remény és dicsőség földjének. Először a kiváló királyról olvasunk, aki uralja ezt az országot. A ,,vesszőszál", aki Dávid háza ledöntött fatörzséből sarjadt ki, Jézus Krisztus. Az ő uralma alatt - mondja a próféta - az országban igazság, békesség és nyugalom van. A király eltörli a gonoszságot, igazságosan bánik a szegényekkel és az alázatosokkal, s az ország békéje kiterjed emberre és állatra. Teljes a harmónia. Teljes a ,,shalom" (héberül: békesség).
Ami ezt a világot oly nagyszerűvé teszi, az a Messiás uralma. Azt is mondhatnánk, hogy ez az ország az ígéret földje, mert ,,tele lesz a föld az Úr ismeretével". Ez a két dolog mindig együtt jár. Amikor Isten neve megszenteltetik, az ország jön el, s amikor az ország eljön, a föld telve lesz az Úr ismeretével.
Egyszer egy taxisofőr megpróbált parkolni egy zsúfolt utcában, s megkarcolta egy másik autó lökhárítóját. A dühös tulajdonos kiugrott krómacél ,,házából", és hangosan gyalázta Jézus Krisztus nevét. A taxisofőr akkor így szólt: Uram, miért nem olyan valakinek a nevét használja, akit ismer?
Az átkozódás nem csupán közönséges szokás, hanem a tudatlanságnak a biztos jele is. Amint valaki megismeri Jézust, abbahagyja az átkozódást, és imádkozni kezd. Ezért nem is tudjuk, hogy mi fáj nekünk jobban: a meggondolatlan szitkozódás-e, vagy a tudatlanság, amit ez elárul.
Azt mondhatnánk, Krisztus azért jött a világra, hogy megalapítsa az országot, de azt is mondhatnánk, hogy jött azért, hogy mindnyájunknak tanítást adjon Istenről. Ez a kettő ugyanaz. Krisztus elküldte a Szentlelket, hogy engedelmességre készítsen minket a mi királyunk, Krisztus iránt, vagy hogy megismertesse velünk Istent, a mi Atyánkat.
Amikor az ország eljön majd, a föld tele lesz az Úr ismereté.
Napi gondolat
Hogy próbáltad meg Isten nevét megszentelni a mai napon?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-07 11:40:01, kedd
|
| |
| |
A visszhang szeretet
1Jn 4,19
Ha Tihanyban járunk, biztosan kipróbáljuk a visszhangot. Szeretjük visszahallani, amit kimondunk. Ha a nagy parancsolatban azt olvastuk, hogy ,,Szeresd" - akkor tudnunk kell, hogy mi önmagunktól nem vagyunk képesek rá. Mi a szeretetet Istentől kapjuk. S ha valakit szeretünk, Neki adjuk vissza. Ez a visszhang-szeretet. Nekünk keresztyéneknek nincs nagyobb feladatunk, mint Isten szeretetét visszatükrözni a világban. Ha szeretek, akkor Őt valósítom meg. Az Ő cselekvő szavára lehet válasz az én szeretetem.
Jézus azt mondja: ,,Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Mt 25,40) Ezért vigyázzunk: ha valaki közeledését elutasítjuk, lehet hogy magát Krisztust utasítjuk el. Lehet az koldus, hajléktalan, kéregető, bárki.
Sokan kérdezik kritikusan: ha Isten úgy szereti a világot, miért nem oldja meg az éhező népek, a szegények, a betegek problémáit? Miért éheznek olyan sokan naponta? Kálvin úgy válaszol erre: Isten az Ő adományait már letette a gazdagok asztalára. Mi nem élünk vele jól. Mi nem osztjuk szét.
Éppen azért, mert nem visszhangozzuk Isten ránk áradó szeretetetét másoknak.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenkire egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknak nincs szükségük terád.
Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Weöres Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
384 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2884
- e Hét: 5256
- e Hónap: 34568
- e Év: 222370
|
|
|
Offline
