|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2020-02-02 20:52:04, vasárnap
|
| |
| |
Vallomás
"Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem.
Azt mondtam: bevallom hamisságomat az Úrnak - és
te elvetted rólam bűneimnek terhét" (Zsoltárok 32,5).
Ma itt az ősz. S te újra nyílsz szívemben,
te húsvét-szülte tavaszi Csoda.
Bár hervadtál, míg elsuhant felettem
a nyári álmok végtelen sora.
Uram, tudod, hogy mennyire szerettem
bűnök csalóka, vibráló tüzét:
közel Hozzád, de mégis elveszetten,
hamis gyöngyökből fontam rút füzért.
Lélektelen kövekből építettem
oltárt magamnak s bálvány-szobrokat.
Színes palástba bújt csaló szívemben
álarc mögé sok bűnös gondolat.
Csodád felől, ó, hányszor ölt a kétség,
csak azt becsülve, mit a test szeret,
de most lettél azóta nékem érték,
örök Tavasz mulandó Ősz felett!
Ma itt az ősz. Lassan lehull a lomb már.
Lehull szívemről a titok-palást,
s míg újra szól az örök, drága zsoltár,
Uram, fogadd e fájó vallomást...!
Balog Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-02 20:27:11, vasárnap
|
| |
| |
Együtt Istennel, az Ő útján
,,Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki." (1Móz 12,4)
A hitből való engedelmesség nagyon egyszerűen van megfogalmazva: ,,Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki." Isten szólt, és Abrám azt tette, amit Isten mondott.
Ennél a pontnál nagyon vigyáznunk kell, nehogy egészen belemerüljünk azoknak az áldozatoknak az ecsetelésébe, amelyeket Abrám, a mi hősünk hozott. Rendszerint elkezdünk beszélni a búcsúzás fájdalmáról, a kötelékek elszaggatásáról, arról, hogy bátor hittel mindent fölégetett maga után. Hajlamosak vagyunk arra, hogy így beszéljünk, mert ezt a nyelvet mindenki érti. Ez az általános emberi tapasztalat nyelve.
Csakhogy az Istennel élő ember nem így okoskodik.
Abrám semmit nem áldozott fel. Amit maga mögött hagyott, az semmi sem volt ahhoz képest, ami várt reá. Egy kiégett egzisztenciának mondott búcsút, különösen is, ha arra gondolunk, hogy Józsué ,,más isteneknek" hívta azokat, akiket Abrám atyái tiszteltek (Józs 24,2). Abrám rálépett egy olyan útra, amelyet Isten ígéretei ragyogtak be. Annak az embernek a szempontjából nézve, akit Isten igéje ragadott meg, Abrám volt az elfogadó, és Isten volt az ajándékozó.
Az út azzal kezdődött, hogy egy ember egy szót hallott. Egy szót, amelyet Isten szólt neki. Így kezdődik az Istennel való élet. Így élték át azok a halászok ott a Galileai-tengernél, amikor Jézus hangját hallották: Kövessetek engem! Egy szót hallunk ,,onnan túlról", Istentől. Ez az evangélium hívása.
Isten igéje megszabadít minket sok régi dologtól. Ha bölcsek és engedelmesek vagyunk, gyorsan széttépjük mindazt, ami megkötöz, ahelyett, hogy sopánkodnánk és haboznánk. Azok, akiket megragad az őket hívó Isten, nem sokat törődnek a búcsú fájdalmával. Életüket egy egészen új dimenzióban élik már: Isten jelenlétének és ígéreteinek az erőterében.
Napi gondolat
Mi lehet az, amire Isten ma hív téged? Újfajta szolgálat? Új szolgálati hely? Új emberek, akikkel kapcsolatba kell kerülnöd?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-02 20:07:14, vasárnap
|
| |
| |
,,Keze árnyékában rejtett el engem. Hegyes nyíllá tett, és tegzébe zárt engem" (Ézs 49,2)
,,Árnyékában" - Mindnyájunknak oda kell menni olykor. A napfény sugárzása túl éles, és árt a szemünknek. Hamarosan képtelenek leszünk megfigyelni a színek árnyalatait, vagy nem érzékeljük az árnyékban levő tárgyakat, mint például a beárnyékolt betegszobát, a gyászoló, árnyékba húzódó, vagy az árnyékban elszigetelt életet, ahonnét távozott a napfény.
De ne félj! Az Isten kezének az árnyéka. Ő vezet téged, és bizonyos leckéket csak ott lehet megtanulni, ahova Ő vezet.
Arcának fénye csak sötét szobában látható. Ám ne feltételezd, hogy félretett téged! Még mindig a ,,tegzében" vagy. Nem dobott félre, mint valami értéktelent.
Ő csak a közelben tart, amíg eljön a pillanat, amikor gyorsan elküldhet téged valamilyen bizalmas küldetésben, ami neki dicsőséget szerez. Ó, árnyékban élő, elszigetelt lélek, emlékezz arra, hogy a tegez milyen szorosan kötődik a harcoshoz. Az mindig elérhető közelségben van a kezénél, és féltékenyen őrzi. (F. B. Meyer)
A természetnek bizonyos területein az árnyékok vagy a sötétség a legnagyobb növekedés helyszínei. A kukorica sohasem növekszik gyorsabban annál, mint a meleg nyári éjszaka sötétjében. A nap elszárítja és összesodorja a leveleket a déli nap égető hevében, de amikor felhő rejti el a napot a levelek gyorsan kibomlanak. Az árnyék szolgálatot végez, amit a napfény nem adhat meg. Az égbolt csillagos szépsége nem látható legteljesebb mértékben, amíg az éjszakai árnyékok végig nem kúsznak az égbolton. A köd, a felhők és az árnyék országai gazdagon zöldellnek. Ott olyan szép virágok vannak, amelyek az árnyékban virulnak, és soha nem virágzanak a napon. A virágkertészek most már az esti és reggeli fényben növelik a kankalint. Az esti kankalin nem nyílik ki a nappali napon, hanem csupán akkor mutatja be nekünk szépségét, amikor az esti árnyak hosszabbra nyúlnak.
Ha mindig sütne a nap,
Folyton azt kívánnánk,
Hogy hűs esőzuhatag
Áradjon bőven ránk.
Henry Jackson Van Dyke
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2020. Február
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
184 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1834
- e Hét: 10546
- e Hónap: 22421
- e Év: 210223
|
|
|
Offline
