|
2020-02-23 10:05:46, vasárnap
|
| |
| |
1997-ben közölte velem az, akit anyámnak hittem, hogy nem ő szült engem... csak azt felejtette el megmondani, ha nem ő, akkor ki? Majd 1999-ben azt is megtudtam apa halálát követően, hogy ő is csak a ,,nevére vett"!
*
Rettenetes életérzés szakadt rám. Élő halottként botorkáltam abban az életben, amit addig a sajátomnak hittem. És akkor elkezdtem nyomozni...
Először a Történeti Hivatalban szerettem volna kutakodni. ,,Tartó" tudta, hogy oda készülök és legnagyobb meglepetésemre, amikor én beléptem az épületbe, ő szembe jött velem már kifelé... De még csak meg sem akart ismerni!!! Nagyon feszült volt és ellenségesség áradt belőle. Ezért, úgy elmentem mellette, mintha nem is a gyermekeim apja lett volna! Ma már tudom, hogy ő akkor azért ment oda én előttem, hogy minden iratot biztonságba helyeztessen. Természetesen úgy, hogy én azokba soha ne tudjak betekinteni. De én akkor még csak sejtések szintjén éreztem, hogy ,,Tartónak" köze van ahhoz, hogy én ne tudjak meg semmit a valódi szüleimről, rokonaimról. Ez engem még eltökéltebbé tett és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának címezve is írtam egy beadványt, amit leadtam szabályosan az ügyfélszolgálati irodán. Beadványomra hosszú ideig nem jött válasz. Majd bementem érdeklődni és akkor ismét nem találták még azt a beadványt sem, amit pár hónappal korábban személyesen adtam le! Ott helyben ismét megírattak velem egyet kézzel és ismét hosszas várakozás következett. Megint bementem személyesen érdeklődni és akkor leültettek azzal, hogy várjam meg az eredményt. Kaptam egy rövid tájékoztatást arról, hogy nem találtak rólam semmilyen adatot!
El lehet képzelni, hogy meglepődtem, amikor 2002. március 21-i keltezéssel, ,,Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvéleményt formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott III. sz. Bizottság" nevében, ,,Dr. Cseicsner Éva bíró a III. Bizottság soros elnöke, a sokadik számú ügyiratban ellenőrzi a tevékenységemet. Az ellenőrzést úgy kérték, mint a ...Színes Iránytű Főszerkesztőjétől... Azt sem tudtam, hogy én lettem bejelentve, mint főszerkesztő! Honnan is tudhattam volna, amikor soha semmilyen kérdésemre nem kaptam sehonnan választ. Eredetileg, amikor bejegyeztettünk egy alapítványt a bíróságon, akkor én is aláírtam, mint az alapítvány egyik alapító tagja. Nem is értem, hogyan lettem én annak az alapítványi újságjának a főszerkesztője!
*
Végső elkeseredésemben írtam egy levelet az akkori adatvédelmi biztosnak, aki nagyon részletes válaszában felvázolta a törvényes lehetőségeimet. Ez alapján fordultam a bírósághoz. Majd, a sokadik beadványt követően onnan is szabályosan elkergettek. Közölve velem, hogy nekem azok a szüleim, akiket annak idején az anyakönyvbe bejegyeztek... és punktum. Nehéz volt tudomásul venni, hogy az maradt az első számú személyi azonosítóm az okmányaimban, aki ellenségesen viselkedett velem gyerekkorom óta, és aki szándékosan tönkretette az életemet.
Azt azért még most sem értem, hogy kinek és milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy ez az én életemben most már örökre így is maradjon?
Azt gondolják életem megrontói: talán, ha egy ,,törvényen kívüli" én-tudattal élem a további életemet, elmegy a kedvem az igazság keresésétől és hangoztatásától?
Talán, talán...
*
Már ez az egész nem is érdekelne, ha nem küldött volna ,,Tartó" - egy övön aluli ütéssel a padlóra, ahonnan nagyon nehéz volt fölállni. Talán nem is sikerült még a mai napig sem igazán... Az történt, hogy - a 2002-es választásokat követően - ,,Tartó" közölte velem, hogy neki már nincs rám szüksége és, hogy a gyerekeknek sem, mert már felnőttek... Hozzáfűzte még, hogy:
- ,,Kezdhetnél végre magaddal valamit!"
*
Akkor már évek óta - főleg anya halála után - nem tudtam elhelyezkedni és ezért nem volt saját jövedelmem sem. Abban bíztam, hogy majd a művelődésszervező diplomával sikerül valamilyen felnőttképző- vagy kulturális intézményben állást kapni. Ez a reménységem - a diplomával együtt - elszállt 1998-ban. http://furaila.xfree.hu/248314
Csak néztem nagyot, hogy mi a csudának nekem egy minta arról 1999-ben, hogyan is kell kinéznie egy diploma dolgozatnak? Még csak meg sem kérdeztem, hogy minek mutogatja nekem, ha egyszer már írtam egy szakdolgozatot 1998-ban? http://furaila.xfree.hu/248314
Valami olyasmit mondott, hogy
- ,,...talán akkor lehet diplomád, ha újra belevágsz és elfelejted a Felnőttképzési Atlaszt! Vagyis választasz egy új témát, ami nem sérti senki érdekeit. Valami művészetekkel kapcsolatosat..."
Most, utólag megnézve látom, hogy még az új tanév új államvizsga tételeit is csatolta valaki ehhez a mintához...
Mondanom sem kell, hogy 1999-ben nem vágtam bele egy újabb szakdolgozat megírásába! Sértette az önérzetemet ez az egész, és nagyon nem tetszett, hogy bármit megtehetett velem bárki... Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam és ,,Tartó" ezt - mint mindig - ki is használta!!!
Tétlenül nézte végig, hogy mennyire padlót fogtam! Sőt, az volt az érzésem, hogy legszívesebben engem is eltemetett volna a ,,szüleimmel" együtt. Aztán, mégis sikerült feltápászkodnom és megpróbáltam ismét talpra állni.
Próbáltam takarítónőként is elhelyezkedni, de azon nyomban ,,kiderítették", hogy ahhoz én ,,túlképzett" vagyok. Vendéglátóban mosogatónak... de mindenhol már mosogatógéppel mosogattak. Óvodában, dadusnak... ahol a korom miatt - mint pályakezdőt - alkalmatlannak találtak. Azért nem írom a varrást, mert azon már túl voltam. Őrző azt már több alkalommal ellehetetlenítette. Az az igazság, hogy bármilyen munkát elvállaltam volna, amit nem ,,otthon" kell végezni... Jelentkeztem betegápolónak is, de ahhoz nem volt meg a szakmai végzettségem. Maszekban eljárhattam volna idős emberekhez- házakhoz, de mindenhol ,,lekádereztek" és sehogy nem értették, hogy mi szükségem van nekem: a férjes asszonynak ilyen alamizsna-szerű jövedelemforrásra.
A közeli kórházban dolgoztam pár hónapot... de ott is képes volt a felvételkor azt mondani a személyzetis, hogy: ,,Ha férjnél van és a férjének van jövedelme, miért veszi el a lehetőséget az egyedülállóktól?"
Állandóan önéletrajzokat írtam - többnyire zokogva, mert már annál az adatnál elakadtam, hogy: ,,Anyja neve:". Akkor, a három gyerekkel gyesen töltött kilenc évet is megpróbáltam kihagyni... mert kiderült, hogy azt hitték az alatt ,,pihentem és elszoktam a munkától"! Mert, bizony volt ahol azt mondták nekem, hogy nekik olyan ember kell, aki tud dolgozni! Mert ,,...ennyi év után nagyon elszokhatott a munkától!"
Nagyon rossz lelkiállapotban voltam...
Túl az ötvenen ott tartottam, ahol tizenhét éves koromban! Megerőszakolva (csak most lelkileg) megtagadva és lejáratva... szégyenkezve minden miatt. Ráadásul, akkoriban mentek nyugdíjba az osztálytársnőim. A barátnőm is... Csakhogy, amiért ő hat hónappal előbb született, vagyis az előző év végén... ezért ő még elmehetett 55 éves korában nyugdíjba. Én meg legkorábban hat év múlva! Bújtam az erre vonatkozó törvényeket és előszedtem az előnyugdíjazáshoz szükséges összes iratot. A MUNKAKÖNYVET legelsőnek... Már minden együtt volt a kérvényezéshez és megérdeklődtem az ügyfélszolgálati iroda fogadói időpontjait és kiválasztottam egy időpontot, amikorra bejelentkeztem. Csakhogy, közben ELTŰNT A MUNKAKÖNYVEM!!! Az ügyfélszolgálati irodáról elhajtottak azzal, hogy keressem meg. Feldúltam a lakást, amúgy találomra. Majd szisztematikusan átnéztem minden papírt... A rengeteg írásaimat, hogy nem keveredhetett-e közé. Közben, határozottan emlékeztem arra, hogy hova tettem és nem is értettem hogyan tűnhetett el. ,,Tartó" meg csak szidott, hogy:
- Mit csodálkozol, hogy eltűnt, hiszen itt hevert szanaszét hetek óta!
Az igaz, hogy elöl volt, mert dolgoztam a munkaviszony kigyűjtés miatt belőle... Közben, éltem az életet úgy, hogy akkor már nálunk laktak a gyerekeink párjaik is, akiket minden este vacsorával vártam haza. Nekem is minden nap tovább kellett tudni lépni... és tenni a dolgomat! Hiszen, egy nagycsaládos édesanya voltam! Önálló jövedelem nélkül, férj nélkül... mert ,,Tartó" a 2002-es választásokat követően, már színleg sem volt hajlandó a férj szerepére!!!
Nem győztem a régi és azóta már megszűnt munkahelyeimen érdeklődni az iratok után. Nagyon nehéz volt összeszedni a papírokat, az adatokat, mert valahogy, amit az egyik nap megírtam, az eltűnt a számítógépről másnapra... és kezdhettem mindent elölről. Viszont, addigra meg a nagy-nehezen előkerített munkaszerződések tűntek el... Már teljesen kiborultam. Örökösen zokogtam és szerettem volna meghalni!!! Már vacsorát sem készítettem, és amikor este megjött az ifjúság menekültek a szobájukba! A lelkem mélyén éreztem, hogy ,,Tartó" nagyon is tudja azt: hol van az a Munkakönyv! Ekkor már annyi jelét adta annak, hogy terhére vagyok nagycsaládostól, keresztény-népnemzeties életfelfogásomtól, mindenestől... Ekkor megterveztem hogyan tudnék fizikailag is elkülönülni tőle. Megszüntettem az ebédlőt és leválasztva a nappalitól, beköltöztem oda. Majd, amikor elértem azt az időpontot, amikor végre elindíthattam a nyugdíjazásomat és sikerült annyi pénzhez jutni, hogy meg tudtam venni a 12.000,- Ft-os okmánybélyeget a válási beadványomra, beadtam a bíróságra a válókeresetet. El is váltunk - közös beleegyezéssel. Csakhogy, ezután döbbentem arra rá, hogy milyen kevés kis nyugdíjra lettem jogosult. Hogy én abból soha-de soha nem tudnék egyedül megélni!!! ,,Tartó", pedig álságosan ,,vállalta", hogy ,,gondoskodik" rólam! Ha kell, elTART engem! Bizony, maradt továbbra is a ,,Tartó"-m, mintha mi sem történt volna! Továbbra is ő a minta családfő és én a családanya... Csakhogy, ez soha nem volt igaz!!!! Ez egy nagy hazugság és én minden nap belehalok ebbe a hazugságba! Minden nap, a nap minden órájában, minden percében hiteltelen hazugnak érzem magamat... és akárhogy is igyekszem szabadulni, annál szorosabbra fonódik körülöttem a háló(zat) ,,Tartó" irányításával... Ebbe bele lehet őrülni!!!
*
Nagy nap volt a tegnapi (2014. aug. 2.) mert ,,Tartó" ,,megtalálta" és átadta nekem a MUNKAKÖNYVEMET egy csomó irattal együtt... http://furaila.xfree.hu/260793
Csak néztem rá döbbenten... Majd felismerve a helyzet tragikusságát, mosolyogtam egyet és azt mondtam ,,köszönöm"! Láttam rajta, hogy óriási kő gördült le a szörnyűséges lelkéről... Nekem, pedig megszűnt a BŰNTUDATOM, amiért őt okoltam a Munkakönyvem eltűnéséért, meg minden másért, amivel megkeserítette az életemet!
Igen, mosolyogtam, mert a közben eltelt évek alatt rájöttem, hogy neki ez a MEGBÍZATÁSA. Az, hogy élő halottként éljem le az egész életemet, hogy halálom úgy következzen be, mintha meg sem születtem és soha nem is léteztem volna. Eltüntessen mindent, amit hagyhatnék magam után. Még az egyetlen művemet is, amit saját családomnak hittem, és amit kezdetekkor közösen hoztunk létre. Ma már tudom, hogy csak alibiül szolgálunk, amíg szolgálhatunk, mert a HATALMI MEGBÍZÓVAL szemben tehetetlenek vagyunk.
*
Bóna Mária Ilona
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
