|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2020-02-26 23:18:57, szerda
|
| |
| |
Nyakó Zita:
Bűnök
Úgy tartja a mondás:
Azt kívánd másnak, amit magadnak kívánsz.
Mégis kavarjuk a homokot,
ha fúj a szél, más szemébe...
Belekötünk minden semmiségbe.
Hibát keresve maró gúnnyal.
S mintha ettől bármi is
jobb lenne nekünk,
mások ballépésein nevetünk.
Nem figyelünk a szavakra.
Nem nézünk a szemekbe.
Sót dobunk hanyagul
a fájó sebekre...
Taposunk, hogy el ne tapossanak.
Közben kerüljük nagy ívben a tükröket.
Valaki mást bántunk, hogy ne rajtunk,
rajta hadd nevessenek.
Van a vad és a vadász,
a sűrű erdő, az embertömeg.
Van, aki nyugodtan alszik éjjel.
Másokon meg sajognak a sebek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kortárs festők, és költők |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-26 19:08:44, szerda
|
| |
| |
Ollyan az ember elméje, mint a viasz, mellyben a míg lágy, szép, rút figurát egyaránt könnyen belé nyomhatsz, de minekutána meg-megkeményült, nem könnyen törlöd ki belőlle. Így a gyermeket is jóra, rosszra könnyen szoktathadd, de ha megvénült, nehezen irtod a rosszat ki az ő elméjéből.
Mátyus István |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-26 18:33:38, szerda
|
| |
| |
Kép:
Szinyei Merse Pál Szerelmespár
Tóth Árpád:
A LELKEM FÁJ...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém szeressen egy leány,
Úgy vágyom egy puha ajakra,
Sovárabb soh'se lehettem talán -
Oly jó volna... Pihenni vágyom.
Csak két ringató kart találnék.
Egy perzselő iszonyu nyáron
Jön minden árnyék...
A lelkem fáj... Isten ne adja...
Jaj volna, hogyha most találna rám.
Bár volna jó, egyszerü fajta,
Egy senki, egy nyugodt leány.
Bár senki volna... ha enyém volna...
Oly beteg hő tüzel szemembe...
Itt hagyna, jaj... vagy ő is bús
Valaki lenne...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-02-26 18:00:44, szerda
|
| |
| |
Tóth Árpád:
ŐSZBEN - TAVASZRÓL
A csendes és fakó kis udvaron
Magam beszélgetek az éjszakával.
A boldogok menyboltja fukaron
Szór ide fényt. S mint haldokló madárdal,
Olyan ez az ének.
Oly könnyes, csendes és oly búcsuzó.
Tegnap még végigbabráltam a fákat.
A sárga rózsát és a pirosat
Megkötözgettem. S vágyak, tilosak,
Susogtak hozzám. A kis öcsém szép fejét
Lankadt kezembe fogtam, s mesét meséltem.
Esti pirosság csillogott
Kis balorcáján és setét ruhámon.
"Bátyó, tavasszal, majd ha Pestre mégysz,
Olyan lovat hozzál, amelyik nem borul fel.
Ez a régi mindig felborul..."
Tavasszal?...
Ó, zöld fűtől és gyermekkacagástól
Friss kikelet! ó, primulák!
Ó, ezüstös palástú
Hosszú felhők... május...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020. Február
| | |
|
|
| ma: |
5 db bejegyzés |
| e hónap: |
81 db bejegyzés |
| e év: |
1398 db bejegyzés |
| Összes: |
9041 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1693
- e Hét: 3864
- e Hónap: 12886
- e Év: 80651
|
|
|
Offline
