|
2020-02-03 20:02:51, hétfő
|
| |
| |
 
Az a pillanat már emlékeimben rég nem
él , mikor még nekünk mesélt az éj .
Csupán egy röpke csalóka álom volt ,
mely elveszett egy mámoros éjszakán .
Üressé , egy hangúvá vált azóta a kis
szobám , asztalomon itt árválkodik a
tőled kapott fénykép , s egy véletlen
ott felejtett illatos kiskabát .
Esténként mindmáig fülembe cseng
az utolsó szavad , mely kedves
volt , lelket simogató , szerényen
csábító . - Nem tagadom -
Szerettelek , de nem eléggé lángolón ,
már nem bíztam benned , úgy éreztem
tőlem már régen ellopták lelkedet .
Pokol fenekére küldtem minden álmot ,
már csak az Istenbe vetett hitem éltet .
Körülöttem a múltba tűnt minden régi
kép , apró szilánként széthullott szerteszét .
**********
 Bédné Marika : 2020 . 02 . 03 . 20 : 02 .- / saját versem /
|
|
| |
|
4 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2020 . 02 . 03 . 12 : 53 
