|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 17:23:40, vasárnap
|
| |
| |
Paul Verlaine : A lila budoárban
Istennek hála, este lett,
mutasd meg barna testedet,
mert itt az alkalom,
amelyre várva vártam
e lila budoárban,
a sárga pamlagon.
S félig meztelenre
vetkőztél, add kezembe
kis, kurta válladat,
míg mellbimbód, szerelmem,
kemény, hegyes, eperszem,
ha ajkad rátapad.
Ingecskédet, lehúzom,
és egyre lejjebb csúszom
hasadon, köldököd
porcelán csészéjéhez,
s aztán lágyékod édes
hajában fölnyögök.
- "Még, még, még, még, még" - mondod,
mikor szétnyíló combod
nyakamba öleled.
- "Még, még, még, még" - zihálod,
ahogy elémbe tárod,
megringatod s riszálod
felborzolt öledet.
S mert rám is gondolsz néha,
finom, keskeny és léha
kezeddel, asszonyom,
áldást osztón, szerényen
oda kapsz, hol szemérmem
ágaskodik kevélyen,
mint egy vörös torony.
Fordította : Faludy György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 17:16:58, vasárnap
|
| |
| |
Ladányi Mihály : Nem tudom
Nem tudom, szád ívét, szemed színét mondjam-e el nekik,
vagy csak ágyam magányáról beszéljek -
Nem tudom, a szerelmet szeretik-e jobban,
vagy az éhséget a szerelemre.
Hogyan is tudnám széjjelválasztani a kettőt,
hogy meg ne sértsem ezt az ágat,
ami átnőtt a keserű vadbozóton...
Nem tudom, a fázó hús magányáról beszéljek-e nekik?
Talán megértenék, ha tartják még valaminek a költészetet,
ezt a fázó hús sarából táplálkozó növényt,
leveleiben a remegéssel,
vagy csak illúziókkal etessem őket,
mint önmagam most, amikor reád csodálkozom,
és azt gondolom, hogy amit eddig éltem,
csak piszkozata volt annak, ami jön.
Bármiről beszélek, végül is ugyanaz keríti be érzelmeinket:
Ha lelkesedem érted, ők néznek rám gyanakvón,
ha ők szeretik egymást, én legyintek.
Jön a tavasz, és a bozótos hegyoldalakon
összefekszik őszi kétségeinkkel -
És én nem tudom többé, miről beszéljek,
szemed színéről-e, vagy éhségemről utánad,
vagy arról a sötét, huzatos folyosóról,
amin csak vonul, mint a vak,
tapogatózva és fényt kergetve az ember.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 17:03:33, vasárnap
|
| |
| |
Radnóti Miklós: Táj, szeretőkkel
Tegnap még sínek mellett álltam
a páristjárt fiatal magyarokkal,
de most már egyedül élek egy lengő
pipaccsal a lábam előtt és a lányok
messzi dalával az alkonyodó
faluvégen, ahol még néznek csak
egymás szemébe hosszan, néha tudós
szeretők, akik ölelni bújnak éjre
a bokrok alá, hol csóktól fullad a lány
és teli csókkal szökik haza reggel.
Megjelent: Kortárs , 1930. VIII.25.
,,Szólj Uram,mert hallja a Te szolgád!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Radnóti Miklós |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 16:51:45, vasárnap
|
| |
| |
Nem tudom, miképpen és mikor halok meg igazán, de nem szeretnék egészen fájdalommentesen meghalni. Gyorsan, azt igen, de nem fájdalommentesen. Csak egy pillanatig fájjon, de akkor nagyon, hogy érezzem, van, volt azért valami különbség a mostani és az azutáni között, e között a halál között, ahogyan élek, és a valóságos halál között. Ha minden fájdalom nélkül egyszerűen elaludnék, azt hihetném, hogy mindig halott voltam, és egy halott álmodta néha, hogy él.
(Bodor Pál - Diurnus, Budapest, 1930. július 28. - Budapest, 2017. március 13., szerkesztő, költő, közíró, műfordító.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 16:28:55, vasárnap
|
| |
| |
Boros Bence írása
Egy iskolában a tanár minden diák kezébe adott egy lufit, majd arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket. Ezután minden lufit elengedtek az iskolában, így azok a földön hevertek.
A tanár azt a feladatot adta a diákoknak, hogy mindenki keresse meg a lufit, amin az ő neve szerepel, erre a feladatra mindössze 5 percük van. A diákok nekiláttak a keresésnek, de 5 perc alatt egyikőjük sem találta meg a saját lufiját.
Ekkor a tanár azt mondta, hogy minden diák vegyen fel a földről egy lufit és adja oda annak, akinek a neve szerepel rajta. Néhány perc múlva minden diák kezében ott volt a saját lufija.
A tanár ekkor azt mondta: Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 16:23:07, vasárnap
|
| |
| |
Bánki Éva - Mihamarabb
Mihamarabbnak hívják a lovamat. Ha dühös vagyok, ha késik a busz, ha elromlott a lift a házunkban, ha a gyerek vissza¬beszél, akkor csettintenem se kell, és a lovam előpattan. Kiszellőztetem a fejem, mondom, és hipp-hopp, ott sem vagyok. Gézára rájött a bolondóra, mondják a többiek, na, majd kifutja magát, egy kis kocogás mindenkinek jót tesz, én pedig kivágtatok az ajtón, és köd előttem, köd utánam.
Lóval megyek a Tescóba. Szaladunk egyet a ház körül, mondom a feleségemnek.
Eredj csak, te féleszű, mondja, én pedig ott sem vagyok.
Kifelé. El. Mihamarabb.
Nincs arra szabály, hogy mekkora háziállatot tarthat az ember egy nagyvárosban. Hogy egy macskának vagy kutyának mekkorának kell lennie. Hogy szabad-e egy biciklinek nyeríteni, prüsszögni, kapálózni, énekelni. Jól odavágnék én annak a polgármesternek, aki terrorizálni akarná a tárgyakat vagy az állatokat!
A szokványos lovaknak négy lába van, de az enyémnek hat, hét, nyolc, amennyi kell. Az öregasszonyok lába meg földbe gyökerezik, ha látják, hogyan száguldozom az autók, trolik, villamosok közt. De minél jobban félnek a nyanyák, annál jobb. Le sem mernek lépni a zebrára, ha meglátják, hogy a lovam ott prüszköl a kocsisor elején. Néha igazoltatnak, ez igaz. De nekem vannak papírjaim, hogy ez csak egy extra elektromos autó, bőrüléses, soklóerős, és azért nyihog, mert nincs benne rádió. Fingani fingik, ez igaz, de nem szennyezi benzingőzzel a környezetet. Barátságos, meleg, megbízható. Ha nagy a dugó, átsüvít az autósok feje felett, a lúzerek meg éktelenül dudálnak.
Hát nem mindegy, hogy néz ki? Az a fő, hogy betartja a KRESZ-t. A piros lámpánál megáll, türelmesen elsőbbséget ad, és még a kamionoktól sem ijed meg.
Hozzá még türelmes, nyugodt. Amíg nem füttyentek, csendesen várakozik egy villanyoszlophoz kötve.
Tíz perc alatt mindenhová odaérek vele. Csúcsforgalom? Nem gond.
És ez a baj.
Túl hamar odaérek mindenhova. Odamegyek, belököm az ajtót, kiáltok egyet, kikérem magamnak, és mindenkit rettenetesen leteremtek. Elmondom, hogy hova tegye. Hogy kösse fel. Hogy lesz itt nemulass, hogy gatyába rázom, ha még egyszer szórakozni mer velem. A nők zokognak, a gyerekek szétszaladnak, a lúzerebbje pedig mukkanni sem mer. Leszedem a fejedet, kiáltom, mire a főnök, a rokon, az üzlet¬fél lassan magához tér az ijedtségtől és hívni akarja a rendőrséget.
Hiába mondom, hogy csak a lovam rúgkapál, prüszköl, randalírozik. Hogy néha a legmegbízhatóbb motorokban is felforr a hűtővíz. Hát akkor a lovak! Érzékeny lények! A KRESZ-szel még csak-csak elboldogulnak, no de az indulatokkal!
Mióta a feleségem is elhagyott, azóta csak hajnalban száguldozom. Csettintek a lovamnak, és bár éjszaka egy lélek sem jár a kisebb utcákban, a háztetők és a trolivezetékek fölött vágtatunk.
Néha szégyellem magam, ahogy a lovam az én hangomon ordítja a csillagok felé: a rohadt mocskos kutyafájába! Hulljatok már le!
Mondtam már nektek? Az én lovam nem eszik parazsat, nem fogyaszt áramot, de kerekre hízik a haragomtól. Hasznos, hűséges állat. Az álmaimból lakik jól.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 16:09:03, vasárnap
|
| |
| |
Emlékező kövek Mária Földy festőművész alkotása.
Témáját a sajnálatos módon terjedő corona vírus adta. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festőművészekről |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-15 08:17:12, vasárnap
|
| |
| |
Link
Lehet jobb, mint amit veszel ha te készíted, mosod, vasalod és viseleld |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
158 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 689
- e Hét: 4505
- e Hónap: 14091
- e Év: 83011
|
|
|
Offline
