|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2020-03-18 23:11:24, szerda
|
|
|
Amennyire az újszülött rászorul a szülői gondoskodásra, olyannyira rászorulunk mennyei Atyánk gondoskodására. |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-03-18 23:09:55, szerda
|
|
|
Atyánk köszönjük, hogy megőriztél a koronavírustól. Kérünk, hogy továbbra is őrizzél meg! Gyógyítsd meg a fertőzötteket! Ámen. |
|
|
0 komment
, kategória: Imádságok |
|
|
|
|
|
2020-03-18 23:08:07, szerda
|
|
|
Istenünk köszönjük az önkéntesek szolgálatát az idősek felé. Segítsd őket továbbra is ebben az áldott szolgálatban! Ámen! |
|
|
0 komment
, kategória: Imádságok |
|
|
|
|
|
2020-03-18 23:06:45, szerda
|
|
|
Éljünk felelősen és fegyelmezetten, ha szeretnénk hozzájárulni a járvány megfékezéséhez! |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-03-18 22:46:56, szerda
|
|
|
Virág a sziklán
Vad, sötét szikla tövében
állok s szinte rettegek.
Zord, komor, mint villámterhes,
ítéletes fellegek.
De alatta s oldalán is
ezer kis virág virít,
kacarász, leng, elsimítva
a szikla mély ráncait.
Oly különös: mintha mosoly
játszadozna a kövek
roppant arcán. Olyan ez, mint
himnuszhoz egy víg szöveg,
mint próféta száján a fütty,
(hol eddig Törvény fakadt)
mint szivárvány komor égen,
tücsökdal a tank alatt...
Restelljem, hogy verset írok?
Sziklaként kell állanom?
Mert próféta-sors a sorsom
s villám van a vállamon?
Lám, az ég is csillagot nyit,
sziklán is fakad virág,
tücsök szól a fegyverzajban,
én sem adhatom alább.
Rajtam is, bár "szent" a tisztem,
nyíljon csak a dal s a rím,
mint a szikla oldalán a
gyöngyvirág s a kankalin.
Bódás János
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-03-18 22:31:41, szerda
|
|
|
Húsvéti hit
Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzedelmes marad.
- Az Úr feltámadt! - vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de - tördelvén a titkok néma zárát -
csak azt hiszem, mit megtapasztalok.
De mit nem érzek vak, süket kezemmel
s hová nem ér el káprázó szemem,
lelkemmel látom azt, melynek, ha szárnyal,
s nem ér nyomába gyarló értelem.
Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.
S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelkeket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!
Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet s benn mennyei öröm.
E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sir felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.
- Az Úr feltámadt! - vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt...
- Bármit beszéltek hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-03-18 22:15:54, szerda
|
|
|
Kapanyél
Öregapámmal a krumplit kapáltuk.
Egy nyúl ugrott fel a bokor alól,
az öreg a kapát utána vágta
s akkurátusan fültövön találta.
Hazavittük. Faggatták is hogyan
szerezte? - Ő meg tréfálva, nevetve
mesélte: A nyúl ott futott előttem,
a kapanyelet ráfogtam, s lelőttem.
Ó, süket kapanyél!... Világégés volt
apám is ott senyvedt. S anyám az égre
sóhajtva mondta: - Bárcsak változtatna
az Isten minden fegyvert kapanyélre!
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-03-18 22:05:11, szerda
|
|
|
Mit tehetnék?
Az is csoda, ha arcod nézhetem,
tündérszépségű, édes kedvesem.
De ennél is nagyobb, ha rám nevetsz,
s legeslegnagyobb csoda, hogy szeretsz.
Ki legdrágább vagy mindenek felett,
mit tehetnék, hogy megköszönjem ezt?
Vágyom, hogy két karomba vonjalak
és örökké téged ringassalak,
mint a tenger ringatja a napot,
mint a virág a gyémánt harmatot,
mint az anya gügyögő gyermekét
s mint a szellő a madár énekét.
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-03-18 21:57:19, szerda
|
|
|
Gesztenyefa ág
A szél a cimbalom,
s vadul húrjába vág
az ablakunk alatt a
vadgesztenyefa ág.
Csupa zord indulat,
vad szépség és erő
a dal, ha ütni kezd a
sok cimbalomverő.
De jön a víg tavasz,
ember, madár kacag
s szerelmes suttogás kél
a bomló fák alatt,
a szélből halk gitár lesz,
a hangja édesebb
s a sok kemény verőből
selymes levél-kezek.
S oly lágyan simogatja
a húrt a sok levél,
mint mikor két szerelmes,
félénk ajk összeér.
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
222 db bejegyzés |
e év: |
3633 db bejegyzés |
Összes: |
35937 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 22644
- e Hónap: 51956
- e Év: 239758
|
|
|