|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2020-03-02 17:02:52, hétfő
|
|
|
Egy nép, amely megválasztja a korrupt politikusokat, csalókat, tolvajokat és árulókat, az nem áldozat... hanem bűntárs.
(George Orwell)
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:52:13, hétfő
|
|
|
A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.
(Franklin D. Roosevelt)
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:44:01, hétfő
|
|
|
Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől,
s a kettő közt köddé válik a jelen,
a vánszorgó percek száguldó évekké gyűlnek,
s az idő egyenese körbejár végtelen.
Élvezd hát a pillanat szépségét,
ha család, barátok vesznek körül,
vagy a tapasztalás teljességét,
ha magadba zárkózol egyedül.
(Ara Rauch)
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:29:38, hétfő
|
|
|
Tóth Árpád : Tavaszi elégia
Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva
Közénk terült a távol... és míg az esti csendben
Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt ujja
Didergőn összesimult nyűtt, lim-lomos zsebemben.
S reád gondoltam akkor, s szájon csókolt a halk szél,
Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját,
S mely olyan illatos, mint duzzadt dombú párnád,
S szelíd, mint női vállhoz simult bús férfi-arc-él.
Merengtem: most vetik fel fehérlő szűzi ágyad.
S irigyeltem cseléded, ki vár, míg vetkeződöl,
És aki elmenőben kecses melledre láthat,
Min kis kupolát formálsz imára tett kezedből.
S eszembe tűnt egy alkony, halkan súgtad nekem,
Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggott apáddal...
Ó, látod-é még, édes, a múlt ködein által
Apád szelíd, holt arcát s alázatos fejem?...
Hazaindultam aztán, bús dolgokon tűnődve:
E furcsa földi létre mi végre kelle lennem?
Vágynom melegre, fényre és karcsú testű nőkre
S bolyongni félszegen, magányos esti csendben?
S vén utcapadokon hosszan meg-megpihenve
Verseim mondogattam, melyekben csendesen
Zokognak bánatim, és egykedvűn figyelte
Fáradt, reszkető számat fáradt, szegény szívem...
|
|
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:25:36, hétfő
|
|
|
Asperján György : Szerelem oda-vissza
(Dido és Aeneas szerelme)
Élősködni a másikon,
akár úgy, hogy már mindent neki adva,
Kéjsóvár önzést is tekerni halkra:
mintha a szent volna ikon,
csodálva nézni rejtett éjjelen,
elszánt hittel egyetlen egy velem.
Mert az övé csak, mi vagyok:
Szívet, lelket áldozva ölelésben,
az egészet odadobva a részben,
s végtelenbe veszni gyalog,
s mindenért mindent kapni, mert saját,
fogoly foglárként élni meg magát.
A gyermek, bár közös remény,
benne másikként csókolni magunkat,
áldozat és eszköz, hogy ránk nem unhat,
kivel, kiből lett ő meg én.
S ez oly tökéletes, míg működik,
s iszonyat, amint az érzés szökik.
Fejet emel a gyűlölet,
körben nézve követel vissza mindent,
mit tuszkolva adtunk látszólag ingyen,
s lesz farkas a gyenge öleb:
a becézgetett dajkált szerelem:
seb támad kapart, tályogos seben.
Mi szép volt, lesz utált salak,
setten torz árnyék, mintha lenne végzet:
visszavenni, mit önként elcseréltek,
a múlt selyme rongy s felszakadt,
ömlik a szenny, mit halmoztak együtt
s szépnek hazudott szerelmes hevük.
|
|
|
0 komment
, kategória: Asperján György |
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:21:45, hétfő
|
|
|
Zelk Zoltán : Én téged tudlak
Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz. Fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt bánatomban
már csak rabságod vigasztalhat.
S hogy még gonosznak sem kell lennem:
ha futni vágysz, én futni hagylak.
S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:
emlékeimtől visszakaplak.
Egy mozdulat, egy szó, tekintet...
bennem, köröttem rezgő részek.
De ha úgy akarom, belőlük.
felépíthetem az Egészet.
Téged. S köréd a szobát, házat,
az utcát is a béna fákkal.
S a napszakot... Így kaplak vissza
tested köré varázsolt tájjal.
Mit rejthetnél el már előlem? -
Megtanulta szemem az ívet,
amit karod hasít a légben,
ha magadra húzod az inget.
S a guruló víz-gyöngyök útját
has és comb közt, a test árkában,
amikor nyújtózkodva, lassan
felállsz fürdés után, a kádban.
Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme, minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.
S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.
Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, aki teremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
újból és újból megteremtlek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Zelk Zoltán |
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:17:40, hétfő
|
|
|
Nagy László : Bánatot váltunk
Bánatot váltunk szerelemre,
apadj le szívem ijedelme,
ne esedezz holdatlan estért,
világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál
viharból jövő liliomszál,
piros liliom, nem fehérlő,
letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül,
szívzuhogástól földre szédül,
szemeit ájultan behunyja,
szeretni kell újra, meg újra.
|
|
|
0 komment
, kategória: Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:05:35, hétfő
|
|
|
Babits Mihály : Dal, régimódi
Hol voltál, irgalomtalan,
míg én sínylődtem egymagam?
Virágot árultak a fák,
mint pettyes szoknyás kis kofák.
Ma nem látok virágokat:
minden virág te vagy magad.
Fű frissessége elveszett:
te vagy ma friss a fű helyett.
Az ezüst felhőt pajkosul
hajadba tűzted fátyladul.
Megloptad a természetet,
hogy lenne piperéd neked.
Kiraboltál tavaszt, nyarat:
énnékem semmi sem maradt.
|
|
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
|
|
|
|
2020-03-02 15:58:51, hétfő
|
|
|
Devecseri Gábor : Imátlan ima
Befejezni a napot szépen,
Bízni az óra örömében,
Az álom hajóján kivárni,
Szeretteinknek jót kívánni,
Élőnek, holtnak, szeretteink
Szeretteinek szép rend szerint,
Örömet kívánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kívánni az örömnek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Devecseri Gábor és D. László |
|
|
|
|
|
2020-03-02 15:55:05, hétfő
|
|
|
Baranyi Ferenc : Elmentél tőlem...
Elmentél tőlem kedves,
S én csak hagytam, hogy menj is csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar... - hagyni kell.
Ha megkérdezné tőlem most valaki,
Hogy mit jelentsz nekem,
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám,
Hogy semmiség...egy múló szerelem.
S nem is vennék észre rajtam,
Hogy könnyes lett mind a két szemem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
Szemed ha rám nevet,
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom megremeg.
Mosolygok majd az utcasarokig,
De aztán ha befordulok,
Fáradtan szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet szétmorzsolok.
Ha megkérdeznéd most tőlem,
Hogy mit jelentsz nekem,
Azt mondanám...: semmiség, elmúlt szerelem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
158 db bejegyzés |
e év: |
1777 db bejegyzés |
Összes: |
9828 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 516
- e Hét: 2311
- e Hónap: 10121
- e Év: 68344
|
|
|