|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020-03-03 20:00:14, kedd
|
|
|
A kéznek is kell tudni emlékezni. A soha meg nem érintett kezek melegére, a meg nem érintett homlokok, a lázból gyógyulók homlokának meleg hűvösére. Egyáltalán, az embernek kézzel, lábbal - gyomrával és tüdejével is - emlékeznie kell, mert semmije sincs, csak az, amit ily módon megőriz. Miért, hogy a felejtéshez van nagyobb tehetségünk?
Ancsel Éva
|
|
|
0 komment
, kategória: Ancsel Éva |
|
|
|
|
|
2020-03-03 19:18:40, kedd
|
|
|
Gősi Vali.
Csillagéjben
Ha felengednek zord, kemény fagyok,
fény-emlékként tavasszá olvadok,
átadom a végtelen ölének
a jégvirágként nyíló bánatot.
Tavasszal a földi szenvedések,
vak remények végleg elvetélnek,
és minden fájás messzi oldalog.
Bánatom a metsző, jeges űrben
még várja a nagy, végső enyhülést,
harmatkönnyű, játszi fényre vágyón,
mint dermedt fagyból ébredő világ.
Könnyeimen fényvirág fakad majd,
lelkem egyesül a mindenséggel:
örök-ifjú tavasz - csillagéjben.
|
|
|
0 komment
, kategória: Gősi Vali |
|
|
|
|
|
2020-03-03 19:01:36, kedd
|
|
|
Kormányos Sándor :
Nyári reggel
Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj,
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.
Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat,
ritkuló pára jelzi helyét.
Friss kacagással zendül az erdő,
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel,
szárnysuhogástól csattog a lég.
Fénysugarakban fürdik a dallam,
dúdol a hangja, zümmög a rét,
méheket zsongat, röptet a szélbe,
messzire hordva a nyári zenét.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kormányos Sándor |
|
|
|
|
|
2020-03-03 18:53:50, kedd
|
|
|
Vékony Andor: Szomjúság
Ha majd a telet tova sodorja az idő, és újra simogat a lágy tavaszi szellő, a kezem simogatását érzed. Ha lábadhoz hajol egy kis virág én köszöntelek Téged! A halkan suhogó fák szerelmes szavaimat suttogják Neked, elmondják újra, és újra mit érzek. Szeretlek. S a bennem égő szerelem, átlép korokat, évszázadokat, szabályokat. Vágyom Rád és félek:
,,Koldus- szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
Ezt a szomjúságot rajtad kívül más nem csillapíthatja.
|
|
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
2020-03-03 18:26:52, kedd
|
|
|
Millei Lajos
A születés szimfóniája
Sétálsz éppen, vagy a kocsidat mosod,
átszellemülten a kávéd kortyolod,
játszol a kutyáddal, hogy szereti kezed,
százszor is megnyalja, s amíg élvezed,
a fejedben mocorogni kezd egy gondolat.
Nem figyelsz fel rá, csak teszed a dolgodat,
a fázós madaraknak szórsz magot,
majd a macskát hívod be, megsimogatod,
de az agyad egyre csak kattog,
csilingel, csikorog, pattog.
Mint, mikor színházban függönyt húznak szét,
hogy te lásd a színpad minden szegletét,
hogy fényben ússzon a díszlet és a fal,
és az árokban az áldott zenekar
a legszebb nyitányra zendít rá.
Ó, ekkor már mindent abbahagysz,
s lelkedben virul a tavasz,
mint puha fészek, melyben kis fióka ül,
a gondolat úgy vesz most körül.
A csipogás lassan ütemre talál,
dallammá serdül, kezdődhet a bál.
A karmester feláll, mélyen meghajol,
s a kezedben ott van már a toll.
Röppennek, szállnak a szavak,
zúg, bugyog mind, mint megáradt patak,
de a vonósok csendre intenek,
lágy húrú, méla ingerek
ringnak most puhán a habon,
míg átölel e békés hatalom.
Ám legyőzve az álomittas űrt
rikoltva rázendít a kürt,
pereg a dob, a trombita felnevet,
s harsona harsogja: "Csendben ezt nem lehet!"
Elő a hangerőt, hulljon hát, ki csenevész,
maradandót játszik most minden zenész.
Bódul az elme, dalol az agy,
írd bátran a szavakat, csak közvetítő vagy.
Majd pihensz akkor, ha a fióka kirepül,
s tépelődhetsz rajta, mért hagyott egyedül.
|
|
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
136 db bejegyzés |
e év: |
1398 db bejegyzés |
Összes: |
8995 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 450
- e Hét: 3465
- e Hónap: 6559
- e Év: 74324
|
|
|