|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020-03-03 22:53:46, kedd
|
|
|
Ahol az írott történelem megszűnik, ott kezdődnek a szájhagyományok, ahol ezek végződnek ott beszélni kezdenek az épületek romjai, ahol ezek is elhallgatnak, ott megszólal a föld.
Széchenyi István
|
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2020-03-03 22:48:47, kedd
|
|
|
Egy barátságos embernek sok barátja van. S egy erőshöz sokan akarnak tartozni, és egy vidám, jó humorú ember társaságát keresik. Akiből sugárzik a harmónia, azt sokan szeretik. Lelked szüntelen adásban van. A tested, a bőröd, a szemed is. Sugárzol, és a sugárzásod vonz és taszít. Be tudod vonzani magadhoz a másikat, és el is tudod taszítani. Foglalkozz egy kicsit többet magaddal - a lelkeddel.
Müller Péter
Fotó: Boncsér Árpád szobrászművész |
|
|
0 komment
, kategória: TAVASZ TAVASZ TAVASZ |
|
|
|
|
|
2020-03-03 18:30:04, kedd
|
|
|
Juhász Gyula : Egy hangszer voltam
Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek,
Aztán összetört és eldobott,
Most az enyészet kezében vagyok,
De fölöttem égnek a csillagok.
Szentandrássy István cigány származású, világhírű festőművész a napokban elhunyt.
Emlékezzünk rá saját gyönyörű szép festményével és Juhász Gyula költő szavaival
és ha tehetjük nézzük meg képeit, igazán lenyűgözőek. |
|
|
0 komment
, kategória: Juhász Gyula |
|
|
|
|
|
2020-03-03 18:11:03, kedd
|
|
|
Pethes Mária : útszakaszok
a legtisztább hangnak otthont adó szájnak,
örökké élő dalnak véltelek. mikor lettél
az elemek tétova tisztásán iázó arkangyal,
jövendőmondó visszhang, zsebkendőből
kimoshatatlan vérfolt, kivágott fa fűrész-
poros árnyéka, ostorcsapáseső?
semmire sem jutottam a siránkozással.
halványuló dicsőségeidet becsomagoltam,
világ körüli utazásra indultam kifosztott
kincseskamrámban, de a messzeséghez
szoktatott szemem már nem bízott
a holtbiztos látóhatárban. felfedezetlen
földrészig hurcoltam arcod, rákasíroztam
hegyvonulatok ráncait. hagytam, hogy
a házaknak megvetőn sugdosson
rólad a szél.
*
idővel elhittelek mint az esővel lefegyverzett
füvek a túlélést. felismertem magam a tócsák
hályogos tekintetében. nem törődtem azzal,
mit látnak belőlem mások: egy tűsarkú cipőt?
csipkés fehérneműt? megbomlott mániát? egy
indítékot, amiben zárkózottá váltam? egy sémát,
amit Anyám rám hagyott?
hazatértemkor boldogan tapadt a város
lábam nyomába. éppen utcabál volt, a térzene
a táncolók fölött körbeszállt. vagy hét varjú
volt az? illatos tolluk a bokorban szeretkező
pár hajába hullt. és megnőtt az öregek
tekintélye, akik azt mondták: ez a világ rendje,
ami most van, így marad örökre. és rogyásig
porzott a tánc.
|
|
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
2020-03-03 17:39:42, kedd
|
|
|
Dóró Sándor: Jó volna
Jó volna picit meghalni
naponta újraszületni,
mi fájó aznap nekünk,
mély sírba eltemetni.
Jó volna picit örülni,
mindennek mi épít,
megmártózni forrásban,
mely szerelemmel szépít.
Jó volna picit csak élni,
nem észervenni a rosszat,
minden napra úgy nézni,
hogy csak jobbat hozhat.
Jó volna picit szeretni,
egymásra harag nélkül nézni,
nem bántani szavakkal mást,
nem kellene szeretetet kérni.
Jó volna picit mosolyogni,
látni minden apró szépet,
mikor ezt majd érezzük,
az emberiség új útra léphet.
Jó volna picit felébredni,
ez csak úgyis egy rossz álom.
Hová tűnt az mit szeretnék?
kutatom,remélem megtalálom.
Boncsér Árpád szobrászművész fotója
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2020-03-03 17:31:22, kedd
|
|
|
Devecseri Gábor : Csak szó vagyok
Ha csak Rád gondolok
megáll a szívem
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz
fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.
Csak szó vagyok.
Hol is nyílhatna lényem létre
ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor
ki naptól föl nem perzselt földre
csak néha lép.
Csak szó. De annak is
tartalma tőled árad belém.
Nem érvel, csak ragyog
csak létezik. Rád nézek
és beszéd nem, csak hang vagyok.
Csak hallgatás vagyok.
|
|
|
0 komment
, kategória: Devecseri Gábor és D. László |
|
|
|
|
|
2020-03-03 17:22:29, kedd
|
|
|
Karinthy Ferenc: Budai vendéglők
Állnak-e még vagy már leomoltak, a túlnani parton
Állnak a bormérések, a sörforrások, a kocsmák?
Itten a tört híd inneni végén ólmos eső hull
S szürke az ég odaát, hol köd kavarog, meg a füst száll.
Állnak-e még? Vajjon ép-e a ház ott jobbra a hídnál.
Ott, hol Béla keverte a bólét, szúrta a nyársot
S szőkehajú kicsi lányok főztek a konyha parázsán?
Hát az Attila-körúton a kerthelyiség meg a cégér?
S áll-e a Zöldfa a Krisztina-térnél, ott, hol a templom
Ráveti árnyékát? Koccintva a sárga pohárból
Ittuk a Gellérthegy borát, kóstoltuk a murcit,
Itt Gabival, Petivel, Vilivel, Gyurival, Gogolákkal
Néztük a lámpa körében a szúnyogokat, meg a nőket.
Fent a hegyoldalban van a másik, a Nyár, az a régi,
Lent meg a Déli Vasútnál békák ülnek az ajtón
S duzzadt nagy szemüket függesztik szemben a Várra.
Hát a Hubertus megvan-e még, hol Bandival ültünk?
Itt a falon szamarak hirdették hosszu fülekkel:
Ők egyedül, köszönik, nem kérnek móri borokból,
Lent meg a Háromcsőrü Kacsában fújtuk a füstöt.
Hát Bem apó sörözőjét látjuk-e még, ahogy egykor?
Csendül-e még a pohár Wincklernél, szól-e az ének?
(Pesten, 1945 januárjában)
|
|
|
0 komment
, kategória: Karinthy Frigyes |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
158 db bejegyzés |
e év: |
1777 db bejegyzés |
Összes: |
10025 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 574
- e Hét: 2429
- e Hónap: 6179
- e Év: 75099
|
|
|