|
2020-03-30 15:50:41, hétfő
|
| |
| |
ELŐÍTÉLET NÉLKÜL
Róbert Katalin - Odele története - Epilógus
,,Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség jótevője."
Nicolas Chamfort
Odelét mindig is ismertem. Gyerekkorom óta. Mégse higgyétek, hogy leültünk, és csak úgy elmesélte mindezt. A legváratlanabb pillanatokban elmondott egy-egy epizódot. Évtizedek alatt állt össze a fejemben ez a történet a sok kis morzsából. Meg egyetlen kis novellájából, amit le is írt.
Előfordult, hogy kérdezte, mikor megyek hozzá, mert neki még annyi mindent el kell mondania. De mikor ott voltam, semmi... egyáltalán nem hozta fel a témát.
Napjainkban egyre erősebben van jelen a gyűlölet. A gyűlölet olyan, mint a vírusok. Tudtátok, hogy ha egy vírus megjelenik a bolygón, soha nem tűnik el? Lappang... barlangokban, őserdők mélyén vagy éppen jégbe fagyva. A gyűlölet hasonló. Létezik, egyidős az emberiséggel. Csak hívószó kell - és előmászik bűzös rejtekhelyéről. Tíz éve őrzöm magamban mindazt, amit megtudtam Odelétől - a túlélőtől, ahogy magát nevezte. De eljött az idő, amikor közre kell adjam, legalább jelzés szerűen. Mert rendesnek tűnő emberektől hallom, hogy unják a témát. Meg hogy nem is volt holocaust, ezt csak a zsidók találták ki. A felhők pedig gyülekeznek a fejünk felett. A hívószó elhangzott, és egyre erősödik. A gyűlölet magjai már tárgyiasultak ebben az országban is. Megjelennek szobrok formájában a köztereinken. És emlékhelyek meggyalázásával. Tananyagként az iskolai tantervbe is beszivárognak. Végül kimasíroznak az utcára ünnepelni az ordas eszméket megörökölt és követő utódok. Mindezt a hazaszeretet, és a kereszténység leplébe burkolva, kormányzati engedéllyel.
Ezért emlékezni kell arra, hogy mi történt, amikor a XX. század derekán ,,az ember úgy elaljasult/ hogy önként, kéjjel ölt/ nem csak parancsra" (Radnóti Miklós: Töredék). Hogy ne történhessen meg még egyszer. Hogy felismerjük, amikor újra elkezdenek belerángatni minket ilyen gazemberségekbe. Mert mindig ugyanúgy kezdődik.
Csak remélem, hogy Odele már békére lelt Teremtője oldalán. Azt is, hogy helyesli, hogy üzenetét közvetítem. Hallgassátok Őt megértő szeretettel.
A történetet úgy adom tovább a következő napokban megjelenő írásaimban, ahogy Odele elmondta. Nem másítok meg, nem elemzek, véleményezek semmit. Ez nem történelmi, se nem pszichológiai tanulmány - csupán egy 19 éves lány pokolbéli emlékei. Az egyes töredékek végén néhány linket ajánlok - ha valakit érdekel a háttér, utánanézhet.
A hozzátartozókra való tekintettel a neveket megváltoztattam, de a helyszínek és minden, ami Vele történt, valós. Hihetetlen, de bizonyítékok sorát őrizte meg azok között a körülmények között is.
Egyes fejezetek elején zenei linket ajánlok - kérem, hallgassátok meg, akár olvasás közben. Ezeket Odele is nagyon szerette, általuk jobban megismerhetitek Őt.
Végezetül hálás szívvel köszönöm Pethes Mária főszerkesztőnek, lelki társamnak, hogy a sorozathoz felajánlotta a birtokában lévő Péli Tamás festményt és rajzokat, és hogy nem csak befogadta újonnan indított folyóiratába ezt a sorozatot, hanem támogatott, biztatott, és erőt öntött belém, amikor majdnem feladtam. Ugyanis amit leírtam, csak a jéghegy csúcsa, de a mélyben ott van a felfoghatatlan iszonyat.
KONTRASZT független irodalmi és művészeti folyóirat
Facebook oldalamról hoztam
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
