|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2020-04-14 19:54:15, kedd
|
| |
| |
Őszi rapszódia
1.
Még az őszi virágok közt
tallóznak a méhek,
Most gyűjtik a gyümölcsök is
magukba a mézet.
A zsibongó iskolákat
nagy méh-kasnak vélnéd,
ott meg az ifjúság gyűjti
a tudomány mézét.
Végefelé jár s az őszbe
fordul az esztendő,
de a múló időben is
épül a jövendő.
2.
A hegyen a diófa még
fejedelemkedik,
pedig minél többet terem,
annál jobban verik.
Korai szőlőtőkéket
ellepik a részeg
darazsak s rácsapnak sötét
felhő-seregélyek.
Népesül a hegy. Még csak az
üres hordók kongnak,
de már nagy a készülődés:
szüret lesz maholnap !
3.
Mezőt, völgyet, vízpartokat
reggelenként köd lep.
Már a vándormadarak is
útra készülődnek.
Legjobb idő a szeptember
nagy turistaútra,
világlátni mehet, kinek
erszényéből futja.
S ha nem futja?...Térkép mellett
béküljön meg azzal:
képzeletben elszállhat a
vándormadarakkal.
4.
Nappal sok verőfény.
De csípős a reggel.
Terítve már a föld
arany levelekkel.
Alma-, must-illattól
a levegő részeg,
a könnyű szelek is
ettől fütyörésznek.
Otthonokba árad
kertek, hegyek kincse,
hogy ősz, tél borúját
legyen, mi enyhítse.
5.
Piros almák, sárga körték
ragyognak a meleg
verőfényben, mint eleven,
illatos ékszerek.
Amint az év, a föld adott,
betakarítva már,
betelt raktár, kamra, hombár,
s kiürült a határ.
Jöhetnek a lakodalmak,
lesz kedv, bor, bő étek...
...De ezért a hálaadást
el ne feledjétek!
6.
Az október legszebb:
csupa szín, fény, illat.
Még sok fa zamatos
gyümölcsöket hullat,
mint a bölcs ember, ki
nagy útját megjárta,
őszbe ért s tudja, hogy
nem sok van már hátra,
s élete szellemi,
lelki kincsét addig
osztogatja, míg a
Télbe nem hanyatlik.
7.
Csörtetés, zaj veri fel a
csalitot, a pusztát:
itt a vadászat ideje,
ropognak a puskák.
Fácán, fogoly, nyúl ezrével,
kerül terítékre,
de a fogunk hiába vár
a vadpecsenyére.
Könnyű dolog a védtelent
puskával megölni.
De a vadhús magas árát
ki tudja ,,lelőni?"
8.
Elhalt a szüreti
zaj a hegyoldalon.
Már a pincék mélyén
zúg a forradalom.
Isten adta ezt is
áldásnak, nem rossznak:
jó, ha az emberek
néha vigadoznak.
Betegnek erőt ád,
érzelemnek szárnyat,
zászlót bont az öröm,
enyhül a búbánat.
9.
Rozsdásodik a lomb,
csorog a fák vére:
vérpiros bokrok guggoltak
az erdő szélére.
A szőlőlevélről
lekopott a permet.
Betakarítva már minden,
amit a föld termett.
Így majd megbirkózunk
a közelgő téllel:
Istenadta hittel, zsírral,
borral és kenyérrel.
10.
A lombok sárgák,
pirosak, lilák.
Minden fa egy-egy
óriás virág.
Az utcákon már
sül a gesztenye.
Gondolkodik az
ember: - megvegye?
Igaz, jó, lisztes,
édes a bele,
csak hát ne lenne
férges a fele!
11.
A szél már a sárga avart
kezdi hordani.
Kiütköztek a természet
hullafoltjai.
Napsütésben is gőzölög
már a lehelet.
A szegény fák levetkőzve
várják a telet.
Búsan nézi egy varjú, hogy
a táj holt, sivár,
s jó magyarán ennyi csak a
véleménye: - Kár !
12.
Bár beteg se vagy, úgy érzed,
benned valami fáj.
Elszomorít, lever a zord,
bús novemberi táj.
Vaksin hunyorog a nap is
most a fejed fölött,
jajongó vadlibák éke
hasítja a ködöt.
Nem látni őket, csak keserves
hangjukat hallani.
Egy jó vadász sem tud közéjük
odadurrantani.
13.
Góréban a tengeri már,
ott kinn semmi sem maradt.
Piros paprikafüzérek
csüngnek az eresz alatt.
Eső zuhog... Sár... Búskomor
zúgása van a szélnek.
Sötét a kietlen világ,
csak a libák fehérek.
Csapkodják és virityelik
a lúdbőröző vizet.
...Lám, vannak még, kiknek ez a
zord idő is élvezet.
14.
Sáros a föld,
telt az árok.
Szél süvít fönt
s varjú károg.
Aludni tér
a természet,
de alvása
nem enyészet:
Hadd aludja
át a telet,
majd felkelti
a kikelet.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-14 19:33:57, kedd
|
| |
| |
Fellázadtunk Isten ellen. A trónját akartuk. Válaszként Ő elküldte egyszülött Fiát, hogy megbéküljön velünk. Micsoda szeretet! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-14 19:32:05, kedd
|
| |
| |
Isten bízta rád atyádfiát, hogy légy őrizője, ne bántalmazója; hogy légy szolgája, ne zsarnoka; hogy légy segítője, ne megrontója. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-14 19:13:49, kedd
|
| |
| |
Magányodban és fájdalmadban Jézus melléd szegődik. Elkezd neked magáról beszélni. És amikor figyelmed ráterelődik megvigasztalódsz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-14 08:21:18, kedd
|
| |
| |
,,Mindez engem ért!" (1Móz 42,36)
,,Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van" (Róm 8,28).
Sokan nem értik, hogy jön létre az elektromosság. Figyeljük meg a következő magyarázatot!
A minap barátommal együtt elmentünk egy áramfejlesztő központ mellett, ahol áramot hoztak létre a villamosok működtetéséhez. Hallottuk a turbinák számos kerekének zúgását és mormogását, és megkérdeztem a barátomat: ,,Miként termelik az elektromosságot?" Ezt válaszolta: ,,Egyszerűen a kerekeknek a forgatásával és a súrlódással".
Hasonló ehhez az, hogy amikor Isten több erőt akar létrehozni az életedben, akkor több súrlódást teremt. Ezt a nyomást használja fel arra, hogy szellemi energiát hozzon létre. Egyesek nem tudnak ezzel bánni, és elfutnak a nyomás elől ahelyett, hogy elfogadnák azt, mint erőt, és felhasználnák arra, hogy fölülemelkedjenek a fájdalmas tapasztalaton, ami azt létrehozza.
Az ellenállás lényeges ahhoz, hogy valódi egyensúlyt tartsunk fenn az erők között. A centripetális és centrifugális erők hatnak egymással szemben, hogy megfelelő pályán tartsák bolygónkat. A meghajtó és visszatartó erő vezeti a Földet Nap körüli pályáján ahelyett, hogy kidobná az űrbe, a biztos pusztulás pályájára.
Isten irányítja életünket hasonló módon. Nem elég, hogy csak meghajtó erő legyen. Szükségünk van egy hasonló visszatartó erőre is, hogy őrizzen minket az életet megpróbáló bajoktól. A kísértések és próbák jelenléte és mindaz, ami látszólag ellenünk hat, tovább viszi fejlődésünket, és megerősíti fundamentumunkat.
Adjunk hálát neki a terhekért, mind a szárnyakért, amiket teremt. Ha rájövünk arra, hogy isteni erő hajtja az életünket, törekedjünk hittel és türelemmel mennyei elhívásunk betöltésére! (A. B. Simpson)
Egy gyár épületben van sok kerék, csapágy,
Forgattyú, csiga, szíj - szorosak vagy lazák,
Egyik lassan forog, másik gyorsan pörög,
Emez itt visszatart, amaz előrelök.
Van csöndes és néma, sok meg durva, zajos,
Dübörgő, recsegő, s ami mozgást okoz.
Vad zűrzavar van itt, szinte teljes káosz,
Nyomás, húzás, hajtás, mi kell a munkához.
Óriás daru, parányi fogó, szerszám,
Mind együttműködik a termelés padján.
És mindezek mögött van egy okos agytröszt,
A főigazgató és sok tudós, mérnök.
Minden így szolgálja az Úr kicsinyeit,
Van, ami fájdalmas, behatol a csontig,
Némelyik visszatart, másik előrelök,
Ám egyaránt fontos a nagy Mester előtt.
Az előrevivők vagy visszatartások
Szinte úgy érthetők, mint ellentmondások.
Mégis, ami fékez vagy ad nagy sürgetést,
Egyaránt láttatja égi Atyánk kezét.
Annie Johnson Flint
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-14 07:57:23, kedd
|
| |
| |
Ateisták és más bűnösök
,,Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! ...Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem." (Zsolt 14,1.3)
A bolond nem számol Istennel. ,,Az ő szívében", vagyis magában, lényének középpontjában tagadja, hogy Isten létezik. És cselekedetei összhangban vannak azzal, amire szíve irányul. Romlott, gyalázatos dolgokat cselekszik, nem jó. Ahogy az Istenben való hithez jó cselekedetek társulnak, a hitetlenség ugyanúgy gonosz fajzatot kell hogy szüljön. ,,Utálatosak tetteik". Ha az Istennel való kapcsolat megszakad, az emberek az egyik bűnből a másikba esnek. Nem automatikusan és nem mindig egyénileg, ahogy mi látjuk az emberi tetteket, hanem fokozatosan és nemzedékekben gondolkodva, ahogy a Biblia látja az embert.
Úgy látszik, mintha ez a zsoltár az ateistákat akarná támadni. ,,Az Úr letekint a mennyből az emberekre." Derűs méltósággal tekint le Isten a kis ateistákra. De olvasd csak tovább. Isten ránk is néz. ,,Mindnyájan elfordultak tőle... Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem." A zsoltáros, ahelyett hogy az ateistákat támadná, elmondja nekünk, hogy Isten szemében minden ember egyformán bűnös.
Így olvasta Pál ezt a zsoltárt, amikor amellett érvelt, hogy nemcsak a gonosz embereknek, hanem minden embernek szüksége van az evangéliumra. A Római levél 3. részében arra a következtetésre jutott, hogy mindnyájunknak abba kell hagynunk az emberiséget ,,jó fiúkra" és ,,rossz fiúkra", ateista bűnösökre és vallásos jótét lelkekre felosztani. Mindannyian bűnösök vagyunk.
Nem kapunk engedélyt arra, hogy önelégülten nézzük Istennek az őt tagadó bolondok elleni haragját. Amikor éppen már készségesen kinyitnánk szánkat, hogy helyeseljünk Istennek, ezt mondja nekünk: ,,Némuljon el minden száj. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem."
Ebben a helyzetben sír fel az Ószövetség zsoltárunk szavaival: ,,Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása!"
És az Újszövetségben az evangélium szava ez: ,,Nevezd el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." (Mt 1,21) Nincs senki, akinek ne lenne szüksége a bűnökből való váltságra. Nem, nincs senki.
Napi gondolat
Mielőtt megismerjük Isten kegyelmének nagyságát, meg kell ismernünk saját bűnünk mélységét. Gondold végig, hogy milyen nagy szükséged van ,,egy szabadítóra", aztán adj hálát Jézusért.
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2020. április
| | |
|
|
| ma: |
7 db bejegyzés |
| e hónap: |
394 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35917 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3622
- e Hét: 12334
- e Hónap: 24209
- e Év: 212011
|
|
|
Offline
