|
2020-04-16 06:59:27, csütörtök
|
| |
| |
Ma van a Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja.
Arra emlékezünk,hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.
Húsz évvel ezelőtt határozott az akkori kormányzat erről, az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották.
Mi, a kollégiumban mindig megemlékezünk róla, különös tekintettel a mosoni zsidóság emlékére. Most az online működésben még nagyobb felelősséggel vagyok az emlékezés méltóvá tételéért. Vártam, hogy a mai Kisalföld megyei napilapban (Mosonmagyaróvár és környéke oldal) lesz cikk és kép(ek). De semmi. ( A többi oldalon sincs egy szó se az emléknapról)
Hogy képzelik?!
Az emléknapok azért vannak, hogy emlékezzünk! Ha ez nincs, akkor minden elfelejtődik.
Vajon nem várhatott volna a megyei napilapban ma megjelent féloldalas cikk a piarista iskola harminc évvel ezelőtti újraindulásával kapcsolatosan?
Dehogynem!
A mai Kisalföldben (Mosonmagyaróvár és környéke) a mosoni zsidóság gettóba hurcolásáról kellett volna féloldalas cikknek megjelenni!
Április 16. - az én szempontom szerint.
Megj.: S mielőtt azt gondolná az olvasó, hogy mit keres az emléknapos jegyzetem ebben az '56-os blogban, elárulom, hogy a piaristákról szóló cikkben leírják, hogy a Laktanya Múzeum/ XX. Század Múzeumnak tizenöt éve szánt épület helyén és területén kitalált iskolafejlesztésüket átütemezik, de ez kormányzati hatáskörbe tartozik. Se múzeum, se iskola. Ott a torzó, a leégett tetejű, omló határőr laktanya, ahonnan 1956-ban a sortüzet lőtték az emberekre. Abban kéne működnie a MI XX.Század Múzeumunknak. Akkor nem felejtődne el néhai Mosonvármegyénk huszadik századi múltja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
