|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 20:28:27, csütörtök
|
| |
| |
Kamasz
Az esze zöld még, lelke vad, fanyar,
akár az éretlen gyümölcsnek.
Hiszi, hogy minden jó, amit akar,
mert mindenkinél különb, bölcsebb.
Álmában hős! Csodálja őt a föld s ég,
a harcban érte vér hull, könny csorog!
Óriás! Mindenki rá néz, s ha ő lép,
talpa alatt a világ csikorog.
"Mindent lehet" - hiszi s nem veszi észre,
hogy lelke is, akár makacs sörénye,
bolond-kúszáltan áll még szerteszét,
s ha ránézel értő mosollyal, szánon,
azt sem tudja, melyik lábára álljon
s hová tegye két szögletes kezét.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 20:17:42, csütörtök
|
| |
| |
Ficsurak
Ott ácsorognak minden járda végén.
(vasalt fejek, vasalt nadrág, vasalt arc)
Öntelt mosoly hivalg a szájuk szélén.
Egyik hencegve néz, - szemén monokli -
ez mindene: élet értelme, célja,
Hölgyek kedvence ő, akár a mopszli.
A lányokat szemükkel méricskélik,
pimasz szavak röpködnek, vak rakéták,
békés, fehér szíveket sértve vérig.
Ott állnak minden délben, minden este,
"gerendái" a robotos szemeknek.
Ők a kisváros elegáns szemétje.
Sóhajok szállnak halkan az egekre:
"Én Istenem, tán nem is lenne nagy kár,
ha lábuk végleg földbe gyökerezne!"
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 19:48:12, csütörtök
|
| |
| |
Őszinte téli fák
Hazug a nyár ruhája:
a tarka lomb, virág,
hazug a szín, az illat:
csak ábrándokba ringat,
hogy itt a szép világ!
A téli fák szegények,
ruhájuk sincs. Minek?
A téli beszélnek,
mint egy-egy tiszta ének...
A téli fák: szívek.
Nem ringatják szemembe
tetszelgő lombjukat.
Az águk, - bármi hitvány -
mint egy-egy hős bizonyítvány,
Isten felé mutat.
Őszinték és szerények,
szürkék. Apostolok.
Megvetnek lombot, pompát
és zengő águkon át
a tiszta ég ragyog.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 19:28:47, csütörtök
|
| |
| |
Isten
Az Isten belefér egy röpke percbe
és mégis végtelen időt betölt.
Őt hordozza a testek csöppnyi sejtje -
mégis szavára mozdul ég s a föld.
Az Isten az, ki könnyű, édes álmot,
s csillagokat ostromló vágyat ad,
s míg roppant változásokat igazgat,
...megolvasgatja a hajszálakat.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 19:09:43, csütörtök
|
| |
| |
Nem én akartam
Akármit is tettem, beszéltem,
nem én akartam.
Sokszor megszállott révületben
dalolt az ajkam.
Ki kényszerít? Ki hív, ki kínoz,
ki játszik rajtam?
Akárki bár, a szót, a tettet
nem én akartam.
Belémszívom az éj sötétjét,
(jaj, mind belém fér!)
Beszürcsölöm a napvilágot
reggel, ha fény ér.
Magamba gyűjtök eget, földet,
levegőt, tengert,
a Végtelent és búbajával
a véges embert.
S kijő az éj az ajkamon át,
rázúg a tájra,
jön a fény - s mindent megfürösztök
öröm-sugárba.
Dalol bennem a levegőég,
dalol a tenger,
s belesikolt vadul, üvöltve
a kín, az ember.
Örök szeszély mozgat, kavargat
örömre, búra,
átokra, könnyre, harcra, dalra,
vagy jajra újra.
Zörgő levél vagyok. A sorsom
vajon ki fújja?
Ki int, ki szólít? Ösztön? Érdek?
vagy Isten ujja?
Ezer parancsnak hódolok meg
én, gyenge szolga
s így futkosom ezernyi lábon,
szerteoszolva.
Élve megoszlom. Nem vagyok már
se Én, se Senki...
Uram, ne hagyj. Magad s a célom
jöjj, és jelentsd ki!
Akard, hogy bennem ne akarjon
se Én, se Senki,
hogy majd ha számon kérsz, előtted
tudjak felelni.
Akard, hogy csak Te légy a célom,
Te légy az ajkam,
s amit Te akarsz, (szabad szolgád)
csak azt akarjam!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 11:57:54, csütörtök
|
| |
| |
A vigasztalás szolgálata
- Hol voltál? - kérdezi hatéves kislányát az édesanya.
- Anyukám, átmentem a szomszéd nénihez, akinek meghalt egy ilyen kislánya, mint én, és vigasztaltam.
- Te vigasztaltad?
- Igen, édesanyám.
- És hogyan?
- Belebújtam az ölébe és együtt sírtam vele.
Adja a mi Urunk, hogy tudjunk együtt sírni azokkal, akik reánk bízattak.
Visky Ferenc |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 08:12:51, csütörtök
|
| |
| |
A panaszkodás
,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?" (Zsolt 22,1)
Ez egy igaz ember panasza. Egész életében bízott Istenben. Ezt mondja: ,,Anyám méhében is te voltál Istenem." És most Isten cserben hagyta. Isten kiszolgáltatta ellenségeinek, a vadállatoknak, a démonoknak. Bikáknak, oroszlánoknak, kutyáknak, bivalyoknak nevezi őket.
Ez a legfájdalmasabb tapasztalat Isten gyermekeinek életében. Életüket Istenük megbízhatóságára tették fel. Sohasem folyamodtak csalárdsághoz vagy erőszakhoz. Inkább ezt mondták: ,,Mi Istenünkben bízunk." De úgy látszik, olyan Istenben bíztak, aki nem tud rajtuk segíteni.
Ezért nem is ezeknek a vadállatoknak vagy démonoknak az erőszakossága és rútsága az, ami annyira fáj, inkább az ellenség gúnyolódása szívtépő. ,,Az Úrra bízta magát, mentse hát meg őt." Az ilyen megjegyzések okozta fájdalomra szakad ki belőle a kiáltás: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?"
Jézus igaz ember volt. Ragaszkodott Istenhez attól a naptól fogva, hogy anyja megszülte. ,,...az én Atyám házában kell lennem" - mondta 12 éves korában. És amikor egy kicsit idősebb volt, így szólt: ,,Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem." Csakhogy engedelmessége a keresztre juttatta őt.
Míg ott függött a fán, Jézusnak a 22. zsoltár járt az eszében. Az egész zsoltár az ő zsoltárává lett. Isten kiszolgáltatta őt gúnyolódó ellenségeinek (emberek voltak? vadállatok vagy démonok?). ,,Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok." (Mt 27,43)
Midőn a nap elsötétedett, Jézus panaszdalát énekelte Isten népével és Isten népéért: ,,Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"
Amikor azonban elhagyta ajkát ez a kiáltás, az ő szenvedésének és a miénknek majdnem vége is lett, mivel Krisztus jajszava nemcsak Isten szenvedő gyermekei egyikének hangja, hanem Isten válasza is a mi kiáltásunkra.
Napi gondolat
Mikor érezted magad ,,Istentől elhagyatva", ha egyáltalán volt ilyen eset? Hogy újult meg az Isten iránti bizalmad?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-16 07:26:38, csütörtök
|
| |
| |
,,Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok el, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek!" (Mt 10,27)
Lehet, hogy egy otthon sötétsége ez, ahol a gyász engedi le az ablakredőnyt; vagy egy magányos, elhagyatott élet sötétsége, ahol bizonyos betegség vágott el minket a világosságtól és az élet tevékenységétől; vagy valamilyen összeszorító szomorúság és kiábrándulás.
Ő ott mondja el nekünk titkait - amelyek nagyszerű és csodálatos, örökkévaló és végtelen titkok. Szemünkkel, ami megvakult a földiek sziporkázásától, láttatja a mennyei csillagképeket. Aztán fülünk hirtelen észreveszi még hangjának suttogását is, ami gyakran elhal a Föld hangos kiáltásainak zűrzavarában.
Ám ezek a kinyilatkoztatások megfelelő felelősséggel járnak. ,,Amiket... mondok nektek... a háztetőkről hirdessétek!" Nem szabad haboznunk a sötétben vagy a szobába bezárkózottan. Hamarosan felszólítást kapunk, hogy foglaljuk el helyünket az élet zűrzavaraiban és viharaiban. Amikor eljön ez a pillanat, beszélnünk kell, és hirdetnünk kell azt, amit megtanultunk!
Ez új értelmet ad a szenvedésnek, aminek gyakran a legszomorúbb részét a haszontalanság érzete okozza. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt gondoljuk: ,,Milyen értéktelen vagyok! Mit teszek én olyat, ami hatással van másokra? Mire való lelkem ,,drága kenete" (Jn 12,3), amit elpocsékolok?" Ezek a szenvedő ember elkeseredett kiáltásai, de Istennek célja van mindnyájunkkal. A vele való közösség magasabb szintjére emeli gyermekeit, hogy hallják hangját ,,színről színre... ahogy az ember a barátjával szokott beszélni" (2Móz 33,11), aztán elmondja az üzenetet azoknak, akik a hegy lábánál vannak. Vajon elveszett az a negyven nap, amit Mózes a hegyen töltött? Mit mondjunk akkor arról az időről, amit Illés töltött a Hóreb-hegyen és azokról az évekről, amiket Pál töltött Arábiában?
Nincs lerövidített ösvény a hitéletben, mert felkészülés szükséges a szent és győzelmes élethez. Lennie kell időszakoknak, amikor magányosan elmélkedünk, és közösségben vagyunk Istennel! Lelkünknek időt kell szakítania a vele való közösségre a hegyen, és megtapasztalni a csöndes nyugalom völgyét a nagy szikla árnyékában. Éjszakákat kell töltenünk a csillagok alatt, amikor a sötétség mindent betakar a földön, elcsöndesül az emberi élet zaja, és kitágul látásunk a végtelen és az örökkévaló kijelentése által. Mindezek abszolút módon lényeges táplálékok, mint az élelem a testünknek.
Ily módon egyedül Isten jelenlétének érzete válik lelkünk elszakíthatatlan birtokává, és ez képessé tesz minket arra, hogy állandóan kimondhassuk azt, amit a zsoltáros egyszer megírt: ,,De Te közel vagy, Uram!" (Zsolt 119,151) (F. B. Meyer)
Egyesek szíve, mint az esti kankalin, szebben nyílik az élet árnyaiban.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
394 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1146
- e Hét: 14720
- e Hónap: 26595
- e Év: 214397
|
|
|
Offline
