|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 21:09:50, szerda
|
| |
| |
Egyetek legyetek
Vártam az Urat,
mindhiába vártam.
Hét szűk esztendő
terhét hordta vállam.
Nehéz, keserves próbák
sora volt,
most már tudom.
Hogy megismerjen
engem, azért volt.
- Óh, hogy fájnak
a zúgolódó percek,
amik imáim közt
miértekre leltek.
- Bocsáss meg nekem,
megbocsátó Isten,
hogy kételkedtem
csak egy percre is,
mikor a Sátán
arra a hegyre vitt.
Hisz Valaki már
járt előttem ottan,
s amit mondott,
a választ is tudtam.
- Hét esztendőn át
nem jutott eszembe:
- Nem üthetem meg
lábam a kövekbe.
- És az örömökben,
szűk esztendők után
bőségesen jön a szeretet:
csak várni kell,
csak várni Tégedet!
A békesség, az áldás fölfakad,
s Te megtisztítod a beszőtt utakat.
Egymásra találunk,
s a lelkünk egybeforr,
mint a tanítványoknak
Temelletted, akkor.
- Másképpen nem lehet
az utadat járni,
mert nem lehet Hozzád
két úton találni.
- Egyek legyetek! -
ez parancsolat.
Ehhez alázat kell,
a mélybe leszállni,
s az alázat útján
egymásra találni.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 20:55:58, szerda
|
| |
| |
Olyan az életünk
Olyan az életünk,
mint egy alkonyóra.
Alig, hogy születtünk,
máris búcsúzóra
röppen el a szívünk,
mint egy vándormadár,
vagy, mint hulló levél
mi megsárgult a fán.
Vissza sem integet,
várja a messzeség.
Titkot rejtegető
távoli ködbe vész.
Emléke még-még úgy
néhanap visszajár,
azokhoz, akiknek elmente fáj.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 20:35:52, szerda
|
| |
| |
Koratavasz
A fény: aranyhúr. Megpendül, dalol.
Kis szellő tollászkodik valahol
s indul, kiszellőztetni a telet,
illatot szórni szét a táj felett.
Gyenge bárányok, pelyhes kislibák...
Feslő rügyeket ringat táncos ág.
Kipattannak a tojások, magok.
Bogarak hátán friss zománc ragyog.
Rózsaszín szirmok a mandulafán.
Csengő nevet vidám csikó nyakán...
Minden csupa szín, csupa muzsika.
Lányok hajában röpke pántlika,
csöpp fehér nadrág tömzsi kisfiún...
Áprilist mond a kalendárium.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 20:30:59, szerda
|
| |
| |
Faültető
Megjött a nap, az égi orvos
és lábadoz már a beteg,
megdermedt föld, - s én fütyörészve
kertünkben fákat ültetek.
Almát, barackot, naspolyát is, -
édesítsen őszt és telet.
Hej, milyen méhedongás lesz majd
tavaszonként kertünk felett!
Ágazzatok, rügyezzetek fák!
Áradjon rólatok az illat.
Teremjetek jó, leves, édes
gyümölcsöket a fiaimnak.
Nem kérdezem, mikor teremtek,
s kinek? Másnak-e, vagy nekünk? -
Mindegy. Tudom, hogy fát, magot, vért
jövőnek ültetünk, vetünk,
úgy lenne szép mégis, ha együtt
öregednénk meg, kedves fáim,
s hol térdemen, hol ágaitokon
hintáznának az unokáim.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 20:22:40, szerda
|
| |
| |
Hóvirágok
Engedjen egy kicsit a fagy,
már megmozdul az élet,
csírát hajt föld alatt a mag
és áttöri a kérget.
Fityulát bont a hóvirág
százával az avarban.
Bennük dobban elsőt a föld
ébredő szíve halkan.
Velük sóhajt és mosolyog.
Alázatosak, tiszták,
mint szelíd, fehérfőkötős,
kicsiny diakonisszák.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 20:17:31, szerda
|
| |
| |
Télutó
Olvad a hó... A domb:
kopaszodó homlok.
Nehéz sötét varjak
a fákon a lombok.
A napfény a hóból
tócsákat varázsol,
szurokként ragyog a
sár a sugarától.
Olyan ez a világ
így télutón, mintha
intve s megalázva
hozzánk hasonlítna:
napfény és sár... Íme
ilyen a táj képe,
mint az ember: szépség
s rútság keveréke.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 20:10:51, szerda
|
| |
| |
"A szenvedélyt sohasem az értelem űzi el, hanem csak egy még erősebb szenvedély."
- Spinoza - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 08:27:17, szerda
|
| |
| |
A Mester lábainál
,,Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz szemem." (Zsolt 32,8)
Nem meglepő, hogy Krisztus egyháza annyira szerette ezt a zsoltárt. Jóval korábban szól a megbocsátás áldásáról, mint ahogy a Jézusban való hit általi megigazulás kijelentését megkaptuk a maga teljességében. Luther Márton szokta volt mondani, hogy Pál is írhatta volna ezt a zsoltárt. Pál minden bizonnyal szerette (Róm 4,6-8).
A 32-dik zsoltár világosan megmondja, hogy Isten kegyelemből bocsát meg, és hogy a bűnöket meg kell vallanunk, mielőtt bocsánatot kapunk azokra. Ezek az alapvető igazságok, amelyek minden keresztyén előtt ismertek, tudottak voltak már Jézus születése előtt is.
Az ének utolsó részében egy tanító (mester) kezd el beszélni. Ez a tanító lehet egy apa, anya, presbiter, rabbi vagy lelkipásztor, de a hang valójában Isten hangja. Isten rendszerint embereken át szól hozzánk, akiket erre a célra választott ki. Ez a tanító így szól: ,,Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod." Most, hogy megvallottad bűneidet, most, hogy bűneidre bocsánatot kaptál, meg kell tanulnod bölcsen élni. ,,Bölccsé teszlek."
A tanítás nem kizárólag ismeretből áll, amelyet tudomásul kell venni, hanem magában foglalja egy bizonyos életmód eltanulását is. ,,Megtanítalak, melyik úton kell járnod." És nem is egyfajta személytelen tömegtájékoztatást jelent az oktatás. ,,Tanácsot adok, rajtad lesz szemem." Némelyikünk még nagyon élénken emlékezik arra, amikor a tanító az osztálynak közvetlenül az első padjába ültetett minket. ,,Rajtad akarom tartani a szemem!" - mondta.
Akkor nem fogtuk fel ennek a fontosságát, pedig természetesen nagyon jó volt ez nekünk.
Azt az oktatást, amelyet Isten nyújt a bocsánatot nyert bűnösöknek, komolyan kell vennünk. Az a szokásos hely, ahol Isten oktat minket, hogy melyik úton járjunk, az a hely, ahol Ő maga áll rendelkezésünkre - a templom.
Ezért hát legyünk hűségesek és vegyünk részt szorgalmasan az istentiszteleti életben.
A bocsánatot nyert bűnösöknek naponta magánórákat kell venniük élet-bölcsességből. És ki a mi tanítónk?
Napi gondolat
Mit kell kérned Istentől: mire tanítson meg téged?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-22 07:35:27, szerda
|
| |
| |
,,Az Ú keze tette mindezt" (Jób 12,9).
Sok évvel ezelőtt a világ történetében addig ismert legcsodálatosabb gyémántot egy afrikai bánya mélyében találták. Azután átadták Anglia királyának, hogy ékesítse az állam koronáját. A király elküldte Amszterdamba, hogy egy szakértő ékkőcsiszoló alakítsa ki. El tudod képzelni, hogy mit tett vele?
Vette ezt a kifejezhetetlen értékű követ, és egy rovátkát vágott bele. Aztán egyszer keményen megütötte kalapácsával, és a fenséges ékkő kezébe hullt két darabban. Micsoda vakmerőség!
Valójában igen meggondolt dolog történt, mert azt az egyetlen kalapácsütést tanulmányozta és tervezte napokon és heteken át. Rajzokat és mintákat készített az ékszerről. Minőségi hiányait és lehetséges vonalait, amelyek mentén elhasadhatna, mind áttanulmányozta a legkisebb részletekig. Hiszen az az ember, akire rábízták, az egyik legjobb ékkőcsiszoló szakember volt a világon.
Még most is úgy véled, hogy az az ütés tévedésből történt? Nem, az volt a záróköve és csúcsa a drágakövet a legtökéletesebb alakúra formálta, ragyogóvá és ékkő csillogásúvá. Az az ütés, ami olyannak tűnt, hogy tönkreteszi azt a fenséges drágakövet, lényegében annak tökéletes megváltása volt, mert a két felet csodálatos ékkövekké alakította. Csak egy szakértő szeme láthatta meg a két gyémánt rejtett, faragatlan szépségét, amint kikerült a bányából.
Olykor, hasonló módon, Isten enged egy fájó csapást az életedre. Vérzel, érzed a fájdalmat, és lelked felkiált gyötrelmében. Először azt gondolod, hogy az ütés döbbenetes hiba. Mégsem az, mert a legdrágább ékkő vagy a világon Isten szemében. Ő a legnagyobb szakértője az ékkőhasításnak az egész univerzumban.
Egy napon a Király koronájának díszítő drágaköve leszel. Amint most az Ő kezében fekszel, Ő tudja, miként bánjék veled. Egyetlen ütést sem enged meg, hogy megérintse érzékeny lelkedet, kivéve azt, amit Isten akar. Biztos lehetsz abban tapasztalatod legmélyéből, hogy meglátod a kimondhatatlan áldásokat és lelki gazdagságot, amit addig még soha el sem képzeltél. (J. H. M.)
George MacDonald könyveinek egyikében az egyik szereplő ezt a keserű nyilatkozatot teszi: ,,Kíváncsi vagyok, miért teremtett engem Isten. Én egyáltalán nem látok ebben semmi célt!" Egy másik szereplő így válaszol: ,,Talán még nem látsz egyetlen célt sem, de akkor Ő még nem fejezte be alakításodat. Ezenkívül, te a folyamattal vitatkozol."
Ha az emberek elhinnék, hogy még mindig a teremtés folyamatában vannak, akkor engednének az Alkotónak, hogy úgy bánjék velük, mint ahogy a fazekas kezeli az agyagot, és átadja őket egy ragyogó, szándékos cselekvéssel az Ő kereke forgásának. Ezután képesek lennének köszönteni az Ő kezének minden formálását saját magukon még akkor is, ha az fájdalmat okoz. Néha nemcsak el kell hinniük, hanem meg is kell látniuk Isten célját, ami az, hogy ,,sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).
Téged csapás nem érhet,
Csak mit Isten megenged.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2020. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
394 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35893 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2472
- e Hét: 7316
- e Hónap: 19191
- e Év: 206993
|
|
|
Offline
