|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2020-05-12 20:53:44, kedd
|
|
|
Hogy lássak!
Uram, látom keresztedet,
melyről rám kegyelem ragyog,
belátok a menny ablakán is,
mégis érzem, hogy vak vagyok.
Tekintetem a lét sötét,
köd-korlátain átszökell,
tisztán sugárzik már a távol,
de homályba vész a közel.
Távollátó szemeimre
kend nyálad gyógyító sarát,
hogy azt lássam jól, ami itt van,
értsem a tegnapot s a mát,
az igazságot, ha kemény is,
s tán épp az én bőrömre megy,
legyen most a történelem
egyszerű, mint az egyszeregy,
s valljam az igazat igaznak,
ha éles is, s vág, mint a kés,
ne tévesszen meg álszent jelszó,
farizeusi szisszenés,
mely nem bánná, ha sivataggá
válna a világ s a haza,
inkább tűz, vér és pusztulás!...
Csak néki legyen igaza!
A krisztuskodás is lehet ma
kígyóméreg, sátánköröm.
Az legyen öröm nékem is hát,
mi az egész népnek öröm,
s ha milliók kinyílt szemében
látom a tavaszi derűt,
szeressem, amit ők szeretnek
s együtt örülhessek velük.
Bódás János
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-05-12 20:12:43, kedd
|
|
|
Szegényember
Fekszik a fa alatt.
Deres haja zizeg.
Dajkáljátok szegényt,
selyemujjú füvek.
Alszik, de nem hagyja
nyugton a robotja.
Keze mintha most is
kapanyelet fogna.
Nehéz fáradtsága
árad keserűen.
Pipája is alszik
mellette a fűben.
Szegény kapás ember,
verejtéket, vért vet,
kevesen éltetik,
s ő sokakat éltet.
Vad legyek legelnek
arcán, lábán, kezén.
Még álma sem nyugodt
annak, aki szegény.
Fekszik a fa alatt,
deres haja zizeg.
Dajkáljátok szegényt
selyemujjú füvek.
Bódás János |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-05-12 19:45:33, kedd
|
|
|
A büszke ember amikor szembesítve van a bűnével, nem hajlandó azt elismerni. |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-05-12 19:41:27, kedd
|
|
|
Minden gonoszság, minden igazságtalanság, elnyeri méltó büntetését az ítélet napján. Az igazság győzni fog, mert van Isten. |
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
2020-05-12 19:39:41, kedd
|
|
|
Atyám, szeretném, hogy az ismerőseim velem lehessenek a mennyben, hogy láthassuk szeretett Fiad dicsőségét, amit Neki adtál! Ámen! |
|
|
0 komment
, kategória: Imádságok |
|
|
|
|
|
2020-05-12 10:35:22, kedd
|
|
|
Látogatás
Valahányszor hazamegyek,
falum egyre kisebbnek tetszik.
A házak fáradt madarakként
tető-szárnyukat leeresztik.
Összébb esett a torony is már,
szemem nem röpíti az égig.
A házunk mestergerendája
leszállt a fejem tetejéig.
S amint apám-, anyámra nézek,
el se hiszem, hogy kiket látok:
ezek az apró emberkék,
ezek voltak rég óriások?
Oly szánandók, oly öregek most,
szemük alatt oly mély az árnyék.
Örülnek, mint a gyermekek
s érzem, mintha apjukká válnék
én, a fiúk, aki kinőttem
közülük, szellemibb világba.
S ahogy köröttem forgolódnak,
becézve, kérdezve, kínálva,
szeretném a karomba venni,
el se engedni többé őket,
s védni e drága, védtelen,
gyermekké vált öreg szülőket.
Tudom, legjobban ők szeretnek,
ők: értem reszkető imák.
Szívükre szórom hálámat, mint
gyökérre virágát az ág.
Valahányszor hazamegyek,
minden kisebb, öregszik, vásik,
csak szeretetünk ifjodik meg,
nő és nőni fog mindhalálig.
Bódás János
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2020-05-12 07:42:55, kedd
|
|
|
Horgony és tengerfenék
,,Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőnek bement értünk Jézus..." (Zsid 6,19-20)
Egy hajót látunk a zord időjárásban, távol a tengerparttól. Leereszti a horgonyt. Míg a horgonylánc letekeredik, a legénység egy imát mond el, hogy a horgony szilárd talajra találjon lent, a láthatatlan mélyben.
Ezt a képet alkalmazza a Zsidókhoz írt levélből vett olvasmányunk. De a mi horgonyunk nem a láthatatlan mélybe ereszkedik alá. A lánc a láthatatlan magasságba hatol. ,,A kárpit mögé" hatol be, egyenesen a ,,szentek szentjébe", Isten színe elé, ,,ahová elsőként bement értünk Jézus". Hitünk horgonya Jézus kezében van. Jézus az Atya színe előtt van, s ez a szilárd talaj tartja horgonyunkat. Urunk befejezett és még folytatódó munkája az egyetlen szilárd talaj, amelyre reménységünket építhetjük.
Zord időknek nézünk elébe. Ide és tova hánykolódunk majd. De hogyha reménységünket Jézus befejezett munkájára és az Atyánál lévő hatalmi helyzetére építjük, akkor ,,biztosan és erősen" lehorgonyozhatunk. Hitünk bizonyossága, vagyis hogy minden javunkra szolgál, és hogy az utolsó napon nem bolondokként, hanem győztesekként kerülünk elő, abban áll, hogy Krisztus az Atyánál van. Ó az a talaj, mely tartja horgonyunkat.
Egy természettudós észrevette egy különleges madár fészkét jó három méter mélyen egy parti sziklafalon. Így szólt egy fiúnak: ,,Kereshetsz húsz dollárt ha lemégy és hozol nekem egy tojást abból a fészekből." ,,Megteszem, uram, de kérnék egy kötelet a derekam köré, és azt akarom, hogy a kötél másik végét az apám fogja" - válaszolta a fiú. Miért akarta a fiú, hogy az apja fogja a kötelet? Azért, mert tudta, hogy az apja soha nem engedné el őt. Az apa lenne a horgonya.
Mi a hitünk alapja? Ki fogja a kötelet? Mi az a talaj ahová horgonyunk beágyazódik? Sok millió embernek nincs bizonyossága. De ha horgonyod Jézus - az ő befejezett munkája és jelenlegi méltósága -, akkor nem veszhetsz el.
Napi gondolat
Mit mond neked ez a magyarázat hitedet illetően főképp akkor, amikor ,,zord időjárás" köszönt rád?
Andrew Kuyvenhoven |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
2020-05-12 07:22:16, kedd
|
|
|
,,Ábrahám pedig még az Úr előtt állt" (1Móz 18,22)
Ebben a fejezetben Ábrahám könyörög Istenhez mások életéért. Mint Isten barátja éppen ezt teheti. De talán Ábrahám hitének szintjét és Istennel való barátságát olyannak látod, mint ami messze túlszárnyalja saját lehetőségeidet. Ne keseredj el azonban, mert Ábrahám nem óriási lépésekkel növekedett hitében, hanem lépésről lépésre. Ugyanezt mi is megtehetjük.
Az az ember, akinek hite súlyos próbán megy át, és mégis győztesen kerül ki a harcból, olyan valaki, akire még nagyobb próba is vár. A legfinomabb ékszereket a leggondosabban vágják és csiszolják, és a legdrágább fémeket viszik át a legnagyobb tüzeken. Bizonyos lehetsz abban, hogy Ábrahámot sohasem nevezték volna a hit atyjának, ha a végtelenségig nem ment volna át próbákon.
Olvassuk el az 1Mózes 22-t! A 2. vers szerint Isten ezt mondta Ábrahámnak: ,,Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot... és áldozd fel!" Aztán látjuk őt felkapaszkodni a Mórijjá hegyére megterhelt és sajgó szívvel, de mégis alázatosan engedelmeskedve. Felment Izsákkal, nagy szeretetének tárgyával együtt, akit feláldozni készült Isten parancsára - aki az Egyetlen, és akit Ábrahám hűségesen szeretett és szolgált.
Milyen tanulságul kell szolgálnia ennek a mi részünkre, amikor megkérdőjelezzük Isten velünk gyakorolt bánásmódját! Dorgálj meg minden magyarázatot, ami próbálja kétségbe vonni ezt a döbbenetes jelenetet, mert ez örök tanulságul szolgál minden korszaknak! Az angyalok is ámulattal tekintettek rá. Vajon Ábrahám hite nem szolgáltat-e örökké erőt és segítséget Isten minden népének? Vajon ez a próba nem tanúskodik-e arról az igazságról, hogy a tántoríthatatlan hit mindig bizonysága Isten hűségének?
A válasz a visszhangzó - igen! Ha egyszer Ábrahám hite diadalmasan kiállja a legnagyobb próbát, az Úr angyala, az Úr Jézus, Jahve és Ő, akiben ,,Isten valamennyi ígérete... lett igenné, és... lett ámenné..." (2Kor 1,20), ezt mondta neki: ,,Most már tudom, hogy istenfélő vagy" (1Móz 22,12). Az Úr lényegében ezt fejezte ki: ,,Mivel bíztál bennem e nagy próba idején, én is bízom benned, és örökre 'barátommá' leszel [Ézsaiás 41,8]." Az Úr ezt ígérte Ábrahámnak: ,,Bizony megáldalak téged... És utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, mivelhogy engedtél a beszédemnek" (1Móz 22,17-18).
Igaz ma és mindig igaz marad, hogy ,,a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal!" (Gal 3,9).
Az Istennel való barátság igen nagy érték!
L. B. Cowman |
|
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
470 db bejegyzés |
e év: |
3633 db bejegyzés |
Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 6108
- e Hét: 17819
- e Hónap: 47131
- e Év: 234933
|
|
|