|
2020-05-27 14:44:38, szerda
|
| |
| |
Törő Zsóka:
Találkozás régi énemmel
Kaptam az élettől
ma egy ajándékot,
régi önmagammal
együtt töltött napot.
Néztük egymást furcsa,
kétkedő mosollyal.
Ez voltam én egykor?
Lám, ilyenné váltam?
Ifjúságom szép volt,
telve reményekkel.
Szólt a mai énem:
Aztán mit értél el?
Életcélom az volt,
gyermeket tanítsak,
sikerüket látva
boldogságot kapjak.
De a szerelemben
nem volt nagy szerencsém,
férjem korán elhunyt,
fájdalom nyúlt felém.
Aztán talpra álltam,
örök sebem rejtve,
így a világ ebből
keveset vett észre.
Új párom is akadt,
sosem lett igazi,
gyermekeim óvtam,
tudtam taníttatni.
Repültek az évek,
sokkal bölcsebb lettem,
csábító szavaknak
már csak ritkán hittem.
Bár az ifjú lélek
szerelemre éhes,
feledni a párom
mégsem voltam képes.
Bizony, ma is őrzöm,
örök emlék nekem,
sok magányos év múlt,
mégis őt szeretem.
Hittem emberekben,
akik cserben hagytak,
örök barátságról,
szerelemről szóltak.
Nem lett ebből semmi,
hamar elillantak,
bennem csak egy fájó
ürességet hagytak.
Tanuld meg, az élet
örökös küzdelem,
szépséged elmúlik,
vele a szerelem.
Magamra maradtam,
mégis erős vagyok,
sokkal bölcsebb lettem,
ma már nem harcolok.
Keresem a békét,
versbe írom szavam,
egy a célom már csak,
jól érezni magam.
Nem kell foglalkozni
negatív dolgokkal,
együtt tudok élni
régi, szép álmokkal.
Megtanultam mára,
szeretet a célom,
fájdalmaim kútját
szép lassan lezárom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Törő Zsóka |
|
|
|
|
|
Offline
