|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2020-05-06 20:56:39, szerda
|
| |
| |
Add ide a kezed!
Add ide a kezed, hogy fogjam.
Ne engedd el sohase már!
Olyan jó érzés együtt menni,
ha a sziv egymásra talál.
- Ne hidd, hogy más vagy,
hogy más az egyház
amibe beletartozol:
Egy Istenünk van,
egy Krisztusunk,
akihez te is imádkozol.
Én is.
Akkor hát,
mi a különbség?
Mi az ami szétválaszthat?
- A pogány százados üzent:
s Krisztus ment, hogy meggyógyítsa
a szolgát.
- Sosem kérdezett,
csak szeretett.
Sosem rótt fel botlást,
vétkeket.
Samáriát sem kerülte el,
várta Jákób kútjánál,
hogy jöjjön el:
mert látta beteg szívét az asszonynak...
- Testvér, fogjuk meg
egymás kezét:
így vigyük Jézus szeretetét
e szegény beteg világnak,
míg a keresők Istenhez találnak.
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-06 20:44:27, szerda
|
| |
| |
Ábrahám imája
Könyörgött Ábrahám
az Úr előtt:
- Ne pusztitsd el, ha
találsz ötven igazat.
- Szólt az Úr: nem teszem meg,
ha ötven még maradt.
De nem nyugodott Ábrahám,
félt, hogy nem lesz
csak negyvenöt.
S szólt, Uram!
Ha öt híja lesz, könyörűlsz
a negyvenöt fölött?
- És szólt az Úr: Igen,
könyörülök, mert
nagykegyelmű Isten a nevem.
Lehajtott fejjel szólt Ábrahám:
ha negyven lesz,
könyörűlj meg kérlek a negyvenen.
- Ne haragudj, Uram,
még mindig kérlek:
ha harmincat találsz,
ugye megbocsátsz?
- És szólt az Úr: Igen.
Ha harminc lesz,
nem mondom ki a
pusztitás szavát.
- Roskadt már Ábrahám,
gyötrődött a lelke,
s az Úr Isten előtt porba hullt:
- Mondd, Uram!
Ha nem találsz többet,
ha nem lesz ott több,
ha nem lenne csak húsz?
- Látta az Úr a vérző, fájó szívet,
és felelt: Könyörülök,
ha nem lesz ott csak húsz.
- És sírt Ábrahám:
Alig merek szólni.
Haldoklik már bennem
a dobbanó szív,
kiszárad a nyelvem,
szavam botladozik:
- Ne veszísd el, ha
nincs több igaz,
csak tíz!
- Szólt az Isten, ajkán
az a mindent megbocsátó
kegyelem:
- Ha csak tíz lesz,
ha tízet találok:
Ábrahám! Én tízért megbocsátok!
- De nem volt tíz sem.
Belém fagy a vér is!
Egy nagy városban
nem volt tíz igaz!?
- Óh, Uram Isten!
Most értem igazán,
miért kellett meghalni
érettünk Krisztusnak!
Páskulyné Kovács Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-06 20:25:41, szerda
|
| |
| |
A lét elviselhetetlen könnyűsége
Ébredés - egy újabb terhes nap,
Mitől válna elviselhetőbbé a holnap?
Míg szemeink egy jobb világ után tekintgetnek,
Bajaink megállíthatatlanul növekednek.
Fájdalom, te mellőzhetetlen töviskóró,
Mindenkori jelenésed mély sebet hagyó;
Oly gyenge minden ember, halandó,
Magát a gyásznak tehetetlenül megadó.
Félelem, érzékeny szíveket megbénító méreg,
Belső felületbe eszed be magad te parazita féreg,
Hatásodra hirtelen elhomályosulni látszik az értelem,
És valami vészesen ösztöni lesz az újdonsült lételem.
Düh, te rombolod porrá a féltve őrzött várat;
Vámos mondja ki a megfizethetetlen árat;
Mi magára várat, el nem marad,
Az ember lassan végérvényesen magára marad.
Magány, te leszel úrrá a társaságfüggő nemesen,
Gyereken, fiatalon, felnőtten és idősön, csöndesen
Az egyedüllétet megszerető ismeretlen betegen,
Ki napok óta vándorol már szívtikkasztón puszta helyeken.
Halál, érkezésed szele csapja meg a ragaszkodót,
Emlékezete óta az élet szépségei után áhítozót;
Mégse vársz, nem kedvezel, könyörtelen kényszerszolga -
Könnytócsákat képez lábnyomaidban a gyászolók jajjszava.
Nincs tovább, az egykori lehetőség hajnala
Ma a szüntelen ,,Miért?" és ,,Elég!" alkonya,
S a régen örömódát zengő madárszó
Immár a fiókák és a fészek hiányát jelző sirató.
Megfáradnak a korszaképítő dolgos kezek,
Feledésbe merülnek az egykor büszkén hirdetett nevek,
Kiüresedik az otthon, évtizedek multán csend honol,
S a ,,Jobban is csinálhattam volna" sokkterápia az elmébe hatol.
Ki nem a csöndet, a zsivajt elégeli meg;
Forralást idéz elő a zajos közeg.
Lázadás hajt ki a szolgaságból,
Megbánás a megesküdt bizonyosságból.
Pusztai vándorlás következik vagy viharos tenger fenyegetése,
Mikor eredménytelennek bizonyul minden ígéret felidézése,
Hasztalannak a legfontosabb közelség, a mennyei kíséret;
Bűn és bánat homályosítja el a családi s baráti egységet.
Tekints fel, hitves, szülő, gyermek, testvér és barát,
Múló földi léten túl az örök együttléttel hívogató hazát
Vedd észre, kezdetek óta szunnyadó testednek a kegyelem érintése
Hadd legyen kómába merülést örökre megtagadó ébredése.
Lépj ki - ha teheted -; színvesztett zajtengerből az élők földjére,
Növények nemes öltözetét csodálva figyelj a természet énekére,
Selyemfodrú felület tükrözze vissza megtisztult lényed éberségét,
S kalászmező sűrűjében fekve tapasztald meg a mindenség közelségét.
Halld, mily fenséges az isteni ihletet sugárzó zeneszó,
A hívek ajkain őszinte vallomásként felcsendülő dicsszó,
A szívből jövő ,,Köszönöm" és ,,Szeretlek",
S ahogy gyermeked szájából a szavak tavaszra rügyeznek.
Mondd el, add tovább az ige minden egyes szavát,
Oszd meg az elvérző sebesülttel a győzelem titkát.
A szívszorító kitörést hadd váltsa fel a szelíd suttogás,
Halk hálaadás, s ha a szólás csak rombolna, a hallgatás.
Láss, messzi célokra szegeződő vérmes szemeidnek
Engedd, hogy egy pillanatra elvesszenek
A parányi csodák oly gyakran átugrott patakjában,
S azokban a jelenléted nélkül kialvást remélő megszentelt szembogarakban.
Ha munkád megvetéssel végzed, keress tovább,
Szenvedéllyel végezd hivatásod, ne add alább,
Örömmel kelj, ha azt csinálhatod, minek van gyümölcse,
S örömmel feküdj, tudva, hogy Isten előtt igyekezeted nem vész feledésbe.
Fogd kézen barátod, hat zárral védett szobádba vezesd,
S a köteléket soha el nem múló ígéretnek nevezd;
Magányos farkasállapotodban hű barátodhoz visszatalálj,
Elvárásaidat az alázat óceánjában elveszejtve szolgálj.
Férj, feleséged tanácsát ne szégyelld kikérni,
És ne restelld keze munkáját naponta dicsérni,
Immár egy vagy vele, szabadulni ne vágyjon szíved,
Hisz ő a legtündöklőbb isteni ajándék, mely érhetett téged.
Feleség, megtérül a férjedért hozott számos áldozat,
Tetteid miatt mindkettőtök csillaga fényesebben ragyoghat,
S ha hálaszó neked ezért nem jut, akkor se lázadj,
Ha egyedül is, de esküd megtartva az igában imádkozva maradj.
Szülő, emlékszel még a születés csodájára?
Újszülöttedet kezedben tartva lélegzeted elállására?
S mikor lázadás tör ki otthonodban, enyhe bár vagy drasztikus,
Vigyázz, neveljen, ne sebezzen a megfeddést indikáló impulzus.
Gyermekszív, tudom, időnként rémisztően nagyok az elvárások,
Az állomások túl gyakran váltakoznak, a feladatok és csalódások
Pedig egyre csak szaporodnak, és szüntelen imádságra nem jön látható felelet,
Ám állandó a bizonyosság - az isteni és szülői szeretet.
Te kiváltságos, ki testvérnek mondhatod magad,
Példát vegyél és mutass, és a közös pillanatokat megragadd,
Hisz ha elfordulsz vagy szembefordulsz, kő kövön nem marad;
Munkálkodj hát, s a szoros köteléken kinövő virág soha el nem hervad.
Nézz vissza, isteni képmás, a gyereklét egyszerű pezsgésébe pár percre térj vissza,
Éveidnek száma megnőhet bár, a gyerekkor ajtaja álljon mindig tárva-nyitva;
Gondtalanul nevetve mássz vissza az öreg gyümölcsfára,
Szamócát szedegetve alkotó képzeleted hadd kapjon szárnyra.
Mert nem úgy szól az ígéret, hogy megsemmisül a mindennapos teher,
És nem hagyott el Isten, ha nem érkezik a régóta várt siker,
Hisz keskeny az út és rögös, olykor az ember elesik, súlyosan sérül, magától fel sem kel,
Ám így formálódik, s majdan a trónus elé lépve ez a szó hangzik el: ,,Gyermekem."
Kovács Ábel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-06 20:14:28, szerda
|
| |
| |
Krisztus él
,,Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük." (ApCsel 1,3)
Jézus Krisztus él. Tudjuk ezt, mivel az apostolok találkoztak vele a halála után. Újra és újra látták őt egy negyven napos időszakon át. Beszéltek vele, megérintették és vele együtt ettek. Sőt, mi több, Jézus tanította őket az Isten országára vonatkozó dolgokra.
A halottakat elfelejtjük előbb vagy utóbb. Az élők azonban keresztezik utainkat. Találkozhatsz az Úrral még ma, mert Jézus él. Az élő Úrral való kapcsolat nem csupán lehetséges, hanem feledhetetlen is. Krisztus él, és ő életet ad. A vele való közösség mélyebb és tartósabb, mint
bármilyen más kapcsolat.
Van egy kedvelt ének a keresztyének között a következő refrénnel: ,,Kérdezed, honnan tudom, hogy ő él? Ő él a szívemben." Áldottak azok az emberek, akikben megvan ez az ismeret. Amikor az élő Krisztus életet ad nekünk, tapasztalatból tudjuk, mire gondol az Írás, amikor Krisztust megelevenítő Léleknek nevezi (1Kor 15,45).
Mégsem szabad a feltámadás igazságát szívünk tapasztalatára alapozni. Mindnyájunknak be kell vallanunk, hogy vannak sötét napjaink, amikor úgy látszik, hogy Krisztus halott. Saját szívünk nem a legmegbízhatóbb tanúja annak a ténynek, hogy Krisztus él.
Ha megkérdeznek minket, honnan tudjuk, hogy ő él, azt kell válaszolnunk, elsődlegesen azért tudjuk, mert Jézus megmutatta, hogy ő él, mégpedig azoknak, akik tudták, hogy meghalt. A megváltás tervében a 40 nap azt a célt szolgálta, hogy Krisztus feltámadásának a tanúi előkészüljenek. Ezek a tanúk lettek az egyház alapkövévé.
Nem szabad azt mondanunk, hogy majd azután hiszünk az élő Krisztusban, miután megtapasztaltuk az ő erejét. A sorrend, amit Isten állapított meg, az, hogy előbb hinnünk kell, és azután majd látni fogunk. Ha már elhitted a tanúktól származó híradást, utána meg is fogod tapasztalni, hogy Krisztus él.
Napi gondolat
Honnan tudod, hogy Krisztus ma is él?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-06 08:27:14, szerda
|
| |
| |
,,Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 2,32).
Akkor miért nem hívom segítségül az Ő nevét? Miért rohanok ehhez az emberhez, meg ahhoz az emberhez, amikor Isten olyan közel van, és meghallja a leghalkabb hívásomat is? Miért ülök le, hogy eltervezzem saját pályámat és elkészítsem saját terveimet? Miért nem teszem azonnal magamat és terhemet az Úrra?
A legjobb, ha egyenesen odafutok, akkor miért nem rohanok közvetlenül az élő Istenhez? Ehelyett, hiába várom a szabadulást bárhonnét, de Istennél megtalálom azt. Nála megvan ez a királyi ígéretem: ,,mindenki megmenekül." Vele soha nem kell kérdeznem, hogy hívhatom-e Őt vagy nem, mert a ,,mindenki" szó az összességet magában foglalja. Benne vagyok én és bárki meg mindenki, aki segítségül hívja az Ő nevét. Ezért bízom ebben az igeversben, és azonnal hívom a dicsőséges Urat, aki ilyen nagyszerű ígéretet adott.
Sürgetős a helyzetem, és nem láthatom, hogyan szabadulok meg valaha. Ez mégsem az én ügyem, mert Ő, aki az ígéretet tette, megtalálja a módját annak, hogy megtartsa. Részen egyszerűen az Ő parancsainak való engedelmesség, nem pedig az, hogy irányítsam útjait. Én szolgája vagyok, nem tanácsadója. Segítségül hívom Őt, és megszabadít engem. (Charles H. Spurgeon)
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
470 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35910 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 690
- e Hét: 9402
- e Hónap: 21277
- e Év: 209079
|
|
|
Offline
