|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2020-05-09 20:58:22, szombat
|
| |
| |
Sándor bácsi
Paraszt volt, de borbélykodott
szombaton, vasárnap.
Dicsekedett: "az urak mind
kezem alá járnak".
Ha szántanak, disznót ölnek,
vetnek, paszitáznak,
emlegetik s vége-hossza
nincs a kacagásnak.
1.
Felesége mérgesen a
harangozót szidta:
- Alig kezdi, már elhagyja,
a cipőm se tiszta,
hogyan menjek így templomba?... -
Megszólal a bátya:
- Úgy szedd anyjuk a lábadat,
hogy senki se lássa! -
2.
Krumplit szedett, de a földből
csak kis bogyók jöttek.
Gúnyolódott a szomszéd: - Lám,
ugyancsak megnyőttek! -
Szólt az öreg, a homlokán
feltolva a sipkát:
- Mér nyőnének, az asszonyok
úgyis fölaprítják! -
3.
Öregapámnak valahogy
megrándult a lába.
Néztük, hogyan biceg szegény
az istenházába.
Ő is nézte: - Nagyon sántít
már öregapátok,
itt volna az ideje, hogy
megpatkoltassátok! -
4.
Balra hajts! volt rég a szabály,
de ő jobbra hajtott,
s a rendőrrel nem is egyszer
vette fel a harcot:
- Nem tudja kend: jobb oldalon
szabálytalan menni?
Mért hajt maga ott atyafi? -
- Mer ott nem megy senki! -
5.
Az anyósa, Róza mama
egyszer nagy beteg lett,
halálán volt. Majd hirtelen
lábadozni kezdett.
Kérdezi a szomszédasszony:
- Meggyógyult a Róza? -
- Meg!... De ennyi erővel már
meghalhatott volna! -
6.
Drágán patkolta a kovács
a lovát, s a bátya
míg fizetett, haragosan
a fejét csoválta:
- Rokonom vagy, mégis ennyit
kérsz tőlem, te sintér? -
- A lova nem rokon! Magát
megpatkolom ingyér! -
- Húsz év óta beretvállak
te pogány, de látom:
máig se vékonyodott meg
a bőr a pofádon!
7.
Aratáskor hozzá három
pesti vendég jött le.
Segítenek?... - Nem úgy vannak
azok felöltözve! -
Kimondja, míg egy nagyot köp,
olyat, csak úgy sercen:
- Nem most kell a pesti vendég,
hanem semmikor sem! -
8.
Fát döntöttek. Tántorogva
jött a részeg Kálmán.
Sándor bácsi szólt: - Na, ez is
egy gyökéren áll mán.
9.
Kora tél jött. A dér, a fagy
kifog a paraszton.
Az öreg csak mezítláb járt:
- A telet pukkasztom! -
Nem fázik a lába? - Nem ám,
te azt sose féltsed:
láthatod, hogy hun egyikkel,
hun másikkal lépek! -
10.
Mesélte, hogy az öccsébe
belebújt az ördög,
s katonaság után nyomban
csendőrnek szegődött.
Pedig otthon sürgős munka,
kapa, kasza várta,
hogy jöjjön már, a segítség
kell az aratásra.
- Azt mondtam, hogy ördög vigye!
akár ne is lássam!...
De azért akkor egész nap
biz ríva pipáztam.
11.
Takarodtak komájával,
égett a pipájuk,
sercegett a nap a kévén,
csak bámultam rájuk.
Sándor bácsi! Még felgyújtják,
kiáltom ijedten.
- Ne félj öcsém, ha ég, majd csak
elpöködjük ketten. -
12.
A front alatt megvakult bár,
romba dőlt a háza,
de a bajban még vakságát
is kifigurázta.
- Hallja? Megjöttek a ruszkik,
itt is nyüzsög ám sok!
- Fene hiszi, - így az öreg -
én egyet se látok! -
Bódás volt az ő neve is,
így tisztemnek érzem,
hogy az öreg tréfamestert
versben felidézzem.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-09 20:16:02, szombat
|
| |
| |
Lidike
Piros pöttyös ruhába',
jött reggel iskolába,
széltől rózsásra csípve.
Köténye mint a csipke.
Jött üdén, tízévesen.
Takarosan, kecsesen
járatta özvegy anyja.
(Szorgos volt mint a hangya.)
Tünemény volt, úgy bizony:
libegő virágszirom.
Szép, sudár volt termete,
szeme bogárfekete,
s vele úgy huncutkodott,
mindenkit bolondított.
Ha kacérkodott velem,
majd kilelt a szerelem.
Taknyos, tízéves gyerek:
láttam a poklot, eget.
Ha éreztem, hogy szeret
nem találtam helyemet.
Eltaszított, csábított,
gyújtott s hűtött... Csak titok
maradt: angyal, démon-e
a kis Ladi Lidike?
Kincse volt: édes, aszalt
cseresznye, birsalmasajt,
vaníliás sütemény.
Mindenikből kaptam én,
s féltékenység, szerelem
kínja akkor szúrt szíven,
ha egy-egy jó falatot
Kis Jóskának is adott.
Volt is bunyó, jaj, de sok!
Mint kis növendék-kosok,
verekedtünk miatta.
Nézte, rajtunk mulatva.
Fűt-fát ígérgettem én,
csak szíve legyen enyém.
Fogadtam: nagy úr leszek,
néki kalapot veszek,
park közepén házam lesz,
nagyúras, emeletes,
onnan kikönyökölünk,
s a fejekre köpködünk...
Engem a sors messze vitt,
s hogy újra láttam Lidit,
harminc éves volt, szegény,
de hatvannak néztem én:
Férjhez ment, szült, dolgozott,
nyűtte gyerek, gond, robot,
magzatgyilkos praktika,
mi ellen nincs patika.
Most hatvanon túl van... ám
lehetne akár anyám.
Nem tudtam, hogy szombaton
itt árult a piacon,
mint vén varjú, boszorka,
tollászkodott guggolva,
s hogy ő volt a hajdani
csalfa kis Ladi Lidi.
Ha megismert, az eset
néki rosszul eshetett:
épp tőle kérdeztem én:
- Hogy az a kacsa, szülém?
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-09 19:56:22, szombat
|
| |
| |
Aki olyan dolog megtételére akar rávenni téged, ami ütközik Isten erkölcsi törvényével, az nem szeret téged. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-09 08:23:50, szombat
|
| |
| |
Folytatása következik
,,Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez,
és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez,
és a ti Istenetekhez." (Jn 20,17)
Jézus olyan sokat tett Magdalai Máriáért (Lk 8,2). Nem csoda hát, hogy Mária a sírnál van
kora reggel, hogy befejezze a balzsamozást. Most nyitva találja a sírboltot, és úgy találja, hogy nincs ott az Úr teste. Teljesen zavarban van.
Mária fizikailag vak, mert szemei tele vannak könnyel, és lelkileg is, mert még nem hiszi, hogy
ő feltámadott. Ezért úgy beszél Jézussal, mintha az lenne a kertész. De amikor Jézus kiejti az asszony nevét, úgy, ahogy csak ő tudja, a fény áttör a felhőkön. Mária egy örömkiáltással az Úr lábaihoz hullik. Minden bizonnyal átkarolta az Úr térdeit, és szorosan tartotta őt, mint amikor valaki egy értékes vagyontárgyat visszaszerez.
Akkor az Úr azt mondja, hogy nem szabad többé belekapaszkodnia. Mária még nem érti, de a dolgok nem úgy alakulnak majd, mint ahogyan eddig álltak. Jobb lesz, mint volt. Jézus most lép majd rá nagy megváltói munkájának második szakaszára. Felmegy az Atyához.
Máriának el kell engednie az Urat, de tehet valamit érte. És ez még csak az ő első kis teendője.
Az Úr munkájának második szakaszában Krisztus sokféle módon és sok célra akarja felhasználni azokat, akik szeretik őt. Az üzenet, melyet rábíz Máriára, már jelzi, hogy mit is végzett el halálával és feltámadásával: a tanítványok a ,,testvérei". Istene az ő Istenük, Atyja az ő Atyjuk.
De az Úr jövőbeli munkájának egész célja, mennyei szolgálatának egésze aligha világos Mária előtt. Annyit tud, hogy Jézus él, és most már hallotta, hogy Urának folytatnia is kell munkáját.
Máriának tényleg nem kell aggódnia. Lehet, hogy kissé még csalódott, amiért most már nem ragadhatja meg őt, de Krisztus oda fog menni, ahonnan soha többé nem fogja elengedni Máriát és mindazokat, akik szeretik Jézust.
Napi gondolat
Melyek azok a módszerek, ahogyan - Máriához hasonlóan - még mindig ,,nem engedjük el" Jézust?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-09 07:30:26, szombat
|
| |
| |
,,Az Úr titka azoknál van, akik Őt félik" (Zsolt 25,14).
Isten gondviselésének vannak bizonyos titkai, amiket enged gyermekeinek is megtanulni. Azonban gyakran, legalább a felszínen, a velük való bánásmódja kemény és rejtett. Ám a hit mélyebbre néz és így szól: ,,Ez Isten titka. Te csak a külsőre tekintesz, de én mélyebbre látok, és észreveszem a rejtett jelentést."
Emlékezz arra, hogy a gyémántokat a durva göröngyök közt találják, és valódi értékük nem látható. Amikor a szent sátort építették a pusztában, semmi díszítés nem volt külső megjelenésében. Lényegében a tengeri fókák vastag bőréből készült külső takaró nem is engedte sejtetni a belső értékeket.
Kedves Barátom, Isten küldhet bizonyos értékes ajándékokat közönséges papírba csomagolva. Ám ne aggódj a csomagolás miatt, mert bizonyos lehetsz abban, hogy belül a szeretet, a jóság és a bölcsesség kincseit rejtette el. Ha egyszerűen elfogadjuk azt, amit küld, és bízunk Őbenne a bent levő ajándékkal kapcsolatban, megtanuljuk az Ő gondviselése titkainak a jelentését még a sötétség napjaiban is. (A. B. Simpson)
Amíg a szövőszék néma,
És az öltés nem beszél,
Isten nem tár föl mintát,
És okfejtést sem ígér.
A sötét szál is fontos,
A takács munkájában,
Ahogy a szép aranyszál
A tervezett mintában.
Akinek Krisztus a Mestere, az ura minden körülménynek. Vajon körülményeid rád nehezednek? Ne menekülj ezektől, mert a Fazekas kezéből erednek! Tanulsz rajtuk uralkodni, de nem azzal, hogy leállítod őket, hanem azzal, hogy elviseled fegyelmezésüket. Körülményeid nemcsak szép és megbecsült edénnyé formálnak téged, hanem nagy értékű forrásokkal is meggazdagítanak.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
470 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 809
- e Hét: 14383
- e Hónap: 26258
- e Év: 214060
|
|
|
Offline
