|
2020-06-12 14:59:07, péntek
|
| |
| |
Mikor a sors örökre elszakít attól, akit szerettél,
akivel nap-nap után együtt sírtál, együtt nevettél,
szíved is belepusztul abba a hiányveszteségbe,
mely tán a legnagyobb fájdalom az ember életébe.
Mert a közös múlt, s azok az együtt töltött évek,
amik boldog napokról, örömről meséltek,
vele együtt távoztak el, így csak emlékük maradt,
melyek erősítik mellkasodban szívfájásodat.
De ne add fel akkor sem, ha már minden elveszett,
mert tudd, ő sem lel lelki békét, míg érte keseregsz,
hiszen ő is éppen ugyanúgy a nagy fájdalmat éli,
mikor azt látja, hogy társa a magány útját lépi.
Ezért vidd csak tovább, vidd azt az elkorhadt keresztet,
melynek nehéz súlya immár egyedül tiéd lett,
és élj tovább, élj érte, hogy ott fenn büszke legyen rád,
és meglelje a hőn áhított lelki megnyugvást.
Kun Magdolna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|
|
|
Offline
